Genosym

Túlélés - Tizenhetedik fejezet

− Cain, te most komolyan ki akarsz menni megkeresni? − kérdezte meg tőle másnap este Jess.

− Tényleg kimegyek, de a Farkasokhoz, hátha jól jön nekik egy kis segítség a vadászathoz − csatolta fel a késeit Cain.

− Veled megyek! − jelentette ki határozottan a lány, mire megmerevedett a mozdulatban.

− Nem!

− De! − vitatkozott vele Jess. − Ketten többet látunk és hallunk.

~ Kicsi szívem, ha tudnád hármasban lennénk, ha jönnél − szólalt meg Shadow a fejében jókedvűen.

~ Ez most nem jött ki jól − tolta le a genosymet, majd újra Jessre figyelt.

− Ha velem jössz, akkor White Claw lesz itt az egyetlen, aki ér valamit harc esetén − meglepettek meredtek rá. − A húgom nem tud harcolni, szerintem Tina se. Tysont meg egy combra mért rúgással padlóra küldenék. Szóval rád tudnak a többiek számítani leginkább, ha valami történik.

− Te most komolyan több bizalmat szavazol annak a koszos dögnek, mint nekem? − találta meg döbbenete után háborodottan a hangját Tyson.

~ Ha te tudnád, amit mi, vigyáznál a szádra. Bár így is esélyes talál majd alkalmat Claw, hogy beléd mélyessze a körmeit − kotyogott közbe Shad.

− Különben Tina nagyon jól bánik a serpenyővel − tette hozzá Ty.

− Ezt tapasztalatból mondod? − nézett rá érdeklődve Cain, mire csak torokköszörülést kapott válaszként.

Ezzel pedig a nagydarab srác elérte mind a két barátja vigyorogjon rajta, miközben tina szégyenkezve fordult el és keresett magának valami szöszmötölni valót.

− Nagyon jó vagy kifogások terén, ha azt kell megakadályoznod bárki veled menjen − fordult vissza felé Jess szúrós tekintettel, ami miatt megeresztett egy bocsánatkérő mosolyt. − De nem lesz mindig így!

Az ígéret nagyon is határozottnak tűnt, és Cain is tudta, nem fog tudni mindig kibúvót találni. Mondjuk ez csak addig fog gondot jelenteni, amíg titkolni kell előlük Shadowt. Onnantól hivatkozhat rá, vele biztonságban van.

~ Rajtam ne múljon! Mutass be nekik! − szólalt meg jókedvűen a genosym.

~ Nem vicces! − morogta oda.

− Nagyon vigyázz magadra Cain! − állt elé Jess.

~ Ne izgulj édes, majd én vigyázok rá − szövegelt tovább Shad, mintha ő is látható lenne.

− Szoktam. Jó őrangyalom van − mosolyodott el és nem vett tudomást a genosym mondatáról.

~ Ezt vegyem úgy elő lettem léptetve kényszer partnerből? − figyelt fel a mondatra Shadow.

Cain legszívesebben a szemét forgatja a megjegyzés hallatán, de azzal elárulta volna magát. Így inkább Jessre koncentrált. Megérintette az arcát és odahajolt egy csókért. A lány ajka még mindig nagyon finomnak és puhának hatott.

~ Megnézzem nem-e piros a torka? − és a genosym érezhetően kötekedett vele, Cain szeme pedig kipattant.

~ Ne merészeld! − és ez miatt a kelleténél gyorsabban és hirtelen szakította meg a csókot.

− Jobb, ha megyek! − szabadkozott egy torokköszörülés kíséretében. − Különben nem lesz belőlem senki.

Nagyon remélte most tényleg félreértik a dolgot és teljesen mást képzelnek oda, mint ami a valódi ok. Felkötötte a kendőt és már el is hagyta az épületet. Nagyon nem nézett körbe, hanem sietős léptekkel megindult.