Genosym

Túlélés - Tizenötödik fejezet

Cain volt az egyetlen, aki feszülten várta a lefekvést és hiába fáradt el a sok gyaloglásban képtelennek bizonyult elaludni. A macska összegömbölyödve feküdt az ágyon a húga lábánál és azóta Claw semmi jelet nem adott magáról.

Még az a tudat sem segített rajta, hogy Shad vele van. A genosymet láthatóan megnyugtatta a tudat, a barátnője itt van és nincs semmi baja. Meg sem próbálta őt rávenni oldja meg a kettesben maradást a macskával, mert úgy tudott volna vele beszélni.

Az ágyban akadt annyi hely, hogy a hátára tudott fordulni az oldaláról. Megeresztett egy halk sóhajt majd a plafont kezdte el bámulni. Körülötte mindenki a tudatlanság békéjében szuszogott. Kínjában a karját a szemére tette hátha segít az elalvásban neki.

Egy pillanattal később megérzett egy könnyű súlyt a mellkasán, ami egy ugrással termett ott. Elvette a karját és a macska világító tekintete tapadt az övére, aztán a szem megváltozott arra a vágott aranyszínűre. A mancsból pedig egy fehér trutyi kúszott elő és kezdett elterülni rajta.

~ Bocs Claw, a kölyök foglalt − hallotta meg Shadow hangját, amikor már kezdett volna pánikba esni.

~ Shad? − Cain fejében most egy mélyebb női hang hallatszott. ~ Azt sejtettem, hogy ez a fiú tud rólad valamit, mert ő volt az egyetlen, aki csupán meglepett, de nem riadt arcot vágott mikor hajnalban meglátott. De nem gondoltam hordoz is téged. Így legalább már értem hogyan élte túl a lövöldözést a raktárban, ahol rád lőttek és nem egymásra.

~ Először rá, mert nem akartak szemtanút a találkozóról, de nem teszik, ha tudják vele vagyok. Így ők húzták a rövidebbet. Legalábbis a katonák. Akiket te hajnalban téptél szét azokkal tárgyaltak.

~ Te pedig rohadék módon nem mutattad meg magad − és érződött Claw dühe.

~ A katonák egy lényt keresnek, nem kettőt − érvelt Shadow azzal, amivel Cain is.

~ Nem szoktál te ennyire óvatos és előre látó lenni. Csak nem a kölyök van rád ilyen pozitív hatással? − és érezni lehetett a gúnyt a hangján. − De legalább már értem miért érted be vele, annak ellenére milyen nyeszlett.

~ Hé! − adott sértettségének hangot Shad, Cain pedig mozdulni sem mert. ~ Erősebb, mint gondolnád és még fiatal. Néhány év és kiférfiasodik, meglátod.

~ Ha megérem − nyögte közbe.

~ Megéred! - biztosította a genosym.

~ Nem biztos, ha csak rajtad múlik Shad. Mázlid, hogy megtaláltalak, mert Darkness követett és itt van.

~ Tudom. Csinált már egy kis vérontást, de odapörköltek neki az emberek − tájékoztatta genosym társa.

~ Akkor irtó dühös lehet. Ez mikor történt? − és Claw teljes nyugalommal leült Cain mellkasán.

~ Azon az éjszakán, amikor te is támadtál. Miért tetted? Elég szokatlan reakció volt tőled − dörgölte oda Shadow a tényt, hogy nem csak ő viselkedik a megszokottól eltérően.

Válasz helyett a macska csak ránézett a Cain mellett alvó Jessre, aki az igazak álmát aludta, mit sem sejtve. A vonásai nyugodtak voltak, mint aki pontosan tudja biztonságban van.

~ Mit akarsz tőle? - reagált le hevesen Cain a pillantást.

~ Szimpatikus és egyszer már megvédtem, amikor három nyomorék megpróbált ártani neki, de akkor nem látott. Jó alkalomnak tűnt megmutatni magam azon a hajnalon − adott magyarázatot neki.

~ White Claw nem egyesül senkivel, ha az nem akarja. De nem állhat csak úgy Jess elé az ajánlatával. Most viszont már látta és tudja, ha azt nem is kicsoda, de azt igen mi ő. Azt is tapasztalhatta mit tud és nem akar ártani neki − egészítette ki Shad.