Genosym

Eredet - Tizenhetedik fejezet

Zack hasra érkezett és egyből dühösen fordult is meg, hogy közölje Demonnal azonnal vigye vissza, aztán meg is dermedt. De csak egy pillanatra, ugyanis a jég, ami az ősgenosymet bevonta terjedt tovább a földön az irányába, így rák állásban olyan gyorsan hátrált, amennyire csak tudott.

Aztán végül kifogyott a folyadék ereje és megállt. Így is D körül még jó egy méteres körben mindent megfagyasztott. Zack pár pillanatig ugrásra készen figyelt, aztán felült, majd négykézláb tolta magát. A keze ügyében akadt egy kisebb gally, azt kapta fel, majd mászva közelebb ment és megpiszkált a jeget, hogy vajon hajlamos-e még terjedni arra, ami hozzáér.

Miután tudomásul vette, hogy nem, némileg megnyugodott. Elkeseredetten nézett fel a közel három méteres jégszoborra. Először kiabálni akart az ősgenosymmal, amiért elmerte hozni, de most, hogy jobban belegondolt, az életét mentette meg és ki tudja, hogy vajon nem-e ölte meg őt a fagy.

Bár gyanította a válasz nem, mert ezeknek az alakoknak a genosymek elfogására volt megbízásuk nem a megölésükre. Ugyan nem tudta hol lehetnek, de jobb, ha minél előbb kiszabadítja Demont a jég fogságából. Ehhez csak kell egy lapos követ találnia, amire tűzet rakhat a genosym lábához.

Örült volna neki, ha Ivory most itt van, mert ő könnyedén megoldotta volna a kiolvasztát. Míg keresték a központot, látta miként dobálja a lány egymás után a tűzgolyókat. Olyan természetes módon jelentek meg a tenyerében, mintha a részét képezték volna. El kellett ismernie, lenyűgöző látványt nyújtott harc közben.

Érzékelni lehetett a mágiát körülötte, mert tűzvörös haja enyhén lebegett, mintha fújta volna a szél. A levegő vibrált körülötte, az elszántság és a harciasság sütött róla. Akaratlanul a videó játékok női karakterei jutottak eszébe, csak épp ő több ruhát viselt. Vajon hova mehetett a lány? Látta a perifériáján a fájdalmak közepette, hogy eltűnt Angellel együtt.

Felállt és megtörölte volna az orrát, amikor feltűnt neki a kis darab, ami maszkként takarta az arcát. Eddig észre sem vette, de ezek szerint nem maradna életben nélküle ezen a bolygón és ezt jó lesz észben tartani.

Ugyan Skarlát nélkül fegyvertelen volt, de nem védtelen. Tudott harcolni és az apja megtanította mindenre, amivel a vadonban életben tud maradni. Azokra talán nem lesz szüksége, ha sikerül D-t minél előbb kiolvasztania.

Némi keresgélés után talált egy nagyobb és viszonylag lapos követ, amit leginkább odagörgetett. A jeges részen már tudta csúsztatni. Amint a helyére került nekiállt megfelelő ágakat gyűjteni. Megfordult a fejében, hogy keres egy nagyobb husángot és megpróbálja összetörni a jeget, hátha gyorsabb, de rájött, hogy valószínű csak elvágódna a jégen és nemhogy haszna, de még kára is származhat ebből, ha úgy esik el.

Talált száraz falevelet és a tanult módon nekiállt hőt csiholni, hátha az avar meggyullad. Némi vacakolás után már látott reményt a tűzre, mert enyhe füstcsík szállt fel. Hamarosan apró láng jelent meg, amit óvatosan táplálni kezdett. Egész jól alakult a tüzecskéje, egy újabb odakészített fadarabért nyúlt, amikor észrevett valamit D mögött. Megdermedt és óvatosan kukucskált ki, hogy alaposabban szemügyre vehesse a lényt.

Alig százhúsz centiméteres humanoid forma. Hófehér színe élesen elütött az erdő zöld és barna színétől. Fekete csíkok díszítették, amik úgy rajzolódtak ki, mint a test csontjai. Vékonyan metszett sötét, csillogó szeme egyenesen Zackre tapadt.

~ Ez egy genosym? − gondolkodott el a srác.

Hasonlított, bár jóval vékonyabbnak és alacsonyabbnak tűnt, mint akikkel eddig találkozott. Az jutott eszébe, hogy talán még fiatal, fejlődésben lévő egyed. Majd Angel kérdése, hogy hol van? Vajon rá gondolt? Miatta mondta D azt is, hogy nincs egyedül?