Genosym

Túlélés - Tizenhatodik fejezet

Cain átfordult a másik oldalára és arra figyelt fel üres mellette az ágy. Tapogatózott kicsit távolabbra, de semmit nem talált. Kinyitotta a szemét és a fal nézett vele szembe. Jess már nem feküdt mellette, ami meglepte. Felemelkedett félig és hátranézett és legnagyobb döbbenetére rajta kívül mindenki ébren volt.

− Jó reggelt álomszuszék! − vigyorgott rá Tyson és az sem számított valójában az éjszaka kezdődött el.

~ Shadow mi történt? − ült fel kómásan és megdörgölte az arcát.

~ Kicsit kiütöttelek − mulatott rajta a genosym.

− Aaa! Úgy érzem magam, mint akit agyonvertek − szólalt meg hangosan és kiült az ágy szélére.

− Úgy is nézel ki − biztosította Ty még mindig vigyorogva, amivel kiérdemelt egy mogorva pillantást.

− Nem vagy lázas? − lépett elé Jess és kezét a homlokára tette.

Cain akaratlanul is szembe került azokkal a formás mellekkel, amikről tudta milyen puhák. Inkább becsukta a szemét, de későn, mert Jessnek is feltűnt és enyhén zavarba is jött. De ez még a kisebbik gond. A nagyobb, hogy kellemes emlékek törtek maguknak utat, amitől a vér ismételten megindult az ágyéka felé.

− Ki kell mennem! − tolta félre a lányt és kiviharzott a szobából.

~ Ciki! − nevetett rajta Shad.

~ Kösz! - morogta és a fürdőben nekitámaszkodott a hideg csempének.

Úgy döntött egy hideg vizes mosakodás talán segíteni fog rajta és lehűti a vérét, de csak a testhőmérsékletét sikerült. Mély, szabályos légzéssel igyekezett nyugalmi állapotba hozni a testét

− Pedig azt hittem már túl vagyok ezen a pubertás problémán − motyogta magának.

− Felejtsd el! Főleg, ha az a nő áll az orrodtól öt centire, akibe bele vagy zúgva − szólalt meg legnagyobb döbbenetére tőle nem messze Tyson.

− Látom jól van a lábad − szúrta oda és közben kihúzta magát.

− Fenéket! A csajok támogattak el eddig! − érzékelhetően utálta a helyzetet. − Amúgy mit akartál tegnap még mondani? Mert a macska miatt közben elmaradt.

− Ja igen! − és odalépett segíteni Tysonnak. − Összefutottam három Farkassal.

− Ezek szerint nem Peter nyert? − jött izgalomba a barátja.

− Nyugi van! Nem leszel ilyen feldobott hangulatba, ha elmondom mi történt aznap éjjel − komorodott el Cain.

Végeztek és visszasegítette Tysont a szobába, aki most már sokkal idegesebben várta azt, mit akar Cain velük közölni. Ő pedig igyekezett röviden összefoglalni a lényeget.

− Micsoda? − és Cain biztosra vette, ha a barátja képes rá, akkor felpattan az ágyról és járkálni kezd. − Két ilyen dög van és azt akarod, hogy titkoljuk el előlük?

~ Nem tudom mennyire volt jó ötlet nekik elmondani − aggodalmaskodott Shad tőle szokatlan módon.

− Ne kiabálj! − szólt rá a haverjára. − Ha azt nézem, hogy annak a fekete-fehérnek köszönhetően élünk...

− Ne akard azt kihozni ebből az egyik jófiú a másik meg rosszfiú! − vágott közbe felháborodottan Tyson. − Ezek vérszomjas szörnyetegek! Te is láttad mire képesek!

− És az egyiknek köszönheted, hogy élsz, pedig akár meg is ölhetett volna minket is! − vesztette el a türelmét Cain is és megemelte a hangját.