Genosym

Otthon - Harmincnegyedik fejezet

− Nicsak kit látnak szemeim! − simult Ziarhoz egy mélylila hajú nő, feketére rúzsozott ajkát csábos mosolyra húzta.

− Szia Xana! − görbültek felfelé a férfi szájsarkai, majd ráfogott a nő csuklójára, és távol tartotta magától őket. − Még mindig nem vagy elég jó.

Utalt arra, hogy nem sikerült az erszényét elcsennie. A nő szemében némi pajkosság csillant, majd távolabb lépett, mire a férfi utána nyújtotta szabad tenyerét. Ekkor viszont csalódottság ült ki az arcára és lebiggyesztette az ajkait, majd a lapos bőrtokot Ziar tenyerébe tette és ekkor engedték csak el a csuklóját.

− Egyszer úgy is összejön − emelte fel a fejét Xana, majd ringó csípővel távolodni kezdett.

− Száz év előnyöm van szívecském − szólt utána Ziar, mire kapott egy legyintést.

~ Még mindig formás hátsója van − nézett utána még egy darabig a férfi.

~ Nem fenekeket jöttünk nézegetni − emlékeztette Dark mogorván.

~ Pedig némely gömbölyded popsi tulajdonosa nagyon sok információval tud szolgálni, és nem mindig pénzt kérnek cserébe.

~ Remek − morogta a fejvadász. Pont arra vágyott, hogy ennyi évszázad után tapasztalja meg más fajok párosodási szokásait miközben eddig sikerült ezt elkerülnie. Ráadásul érzékelte Ziar roppant jól mulat a helyzeten.

A sötét bőrű férfi könnyed léptekkel folytatta az útját, de azért ügyelt a nála lévő hoomikra is. Itt még a látszólag játszó, futkározó gyerekek is mind zsebtolvajok voltak. Aki itt született, annak biztos, hogy nem lett tisztességes szakmája.

~ Úgy látom felújították − állt meg egy két szintes épület előtt Ziar, ami a Tülkös Bajkeverő nevet viselte.

A tetőt friss szalma borította, a fal sokkal világosabbnak tűnt, mint mikor legutóbb járt itt és mintha néhány ablakot is kicseréltek volna. Lebukásra, ugrásra készen nyitott be, hátha épp verekedés zajlik bent. De csak tömeg, zsivaly, sör és testek szaga fogadta.

~ Undorító férgek − morogta Dark Blade, amikor végignéztek a bent lévőkön.

~ Mindenkinek megvan a maga szerepe és helye a galaxisban − közölte vele Ziar, majd jókedvűen hozzátette. ~ Nekik az, hogy undorító férgek legyenek.

Csak ellenséges csendet kapott válaszként, így gondolatban megrántotta a vállát és a sűrűre rakott asztalok között a söntés felé igyekezett. Bravúrosan elkerülve a lendületesen magyarázó, sztorizó egyéneket.

~ A csapos új, legalábbis nekem − állt meg a pult végében az egykori bérgyilkos.

~ Még én se láttam − ismerte be Dark, pedig ő is elég gyakran megfordult itt.

− Hello − köszön oda a shy'mari, hogy felhívja magára a figyelmet.

− Mit adhatok? − lépett oda a négykarú férfi.

~ Hogy bírod a piát? − tette fel társának a kérdést gondolatban Ziar.

~ Nincs rám hatással − jött azonnal a válasz.

~ Remek, akkor töményet iszunk. Én ledöntöm, te semlegesíted! − döntötte el a sötétbörű

− Metont kérek, ha van, akkor randarit − adta le a rendelését.

A pultos egy pillanatra meglepődött, de mikor az asztalra került a fizetséget rejtő, csörgő erszény, egy szó nélkül fordult el és nem sokkal később már koppan is a pulton a vastag üvegű pohár, benne a kétes színű, sűrű löttyel. A kézzel fogható fizetőeszközt jobban preferelták errefelé, mint a krediteket rejtő chipeket, amit az EGE le tudott nyomozni, ha akart.