Genosym

Túlélés - Negyedik fejezet

Nehéz szívvel, de otthagyta Cecile-t egyedül a házban. Remélhette, Tyson senkit nem enged a közelbe és majd azt mondja bedöglött a klíma. Féltette a húgát, de attól még inkább, nem tudja megvédeni, ha csapatostul jönnek ellene.

Ugyan nem akarta, hogy Cecile lássa Shadowt, vagy egyáltalán tudjon arról, a bátyja kölcsönös, szimbiotikus kapcsolatot létesített egy földönkívüli lénnyel.

~ Mi bajod van velem? − Kérdezett rá hirtelen a genosym.

~ Néztél már tükörbe? Nem vagy az a típus, aki szemet gyönyörködtet − vont vállat Cain, mert neki nem különösebben számított.

~ Harcra módosítottak minket. − Emlékeztette. ~ Ott a szépségnek semmi haszna, a karmoknak annál több. És hidd el, én még a barátságosabb külsejűek közé tartozom.

~ Klassz! − jegyezte meg szarkasztikusan.

Kifejezetten örült annak, nem csöppent több ide Shadow fajából, mert már ő is riadókészültséget ért el a jelenlétével a városban. Ha több genosym is felbukkanna, és erre idekint is rájönnének az emberek, pánik hangulat alakulna ki, bent meg lehet hadiállapotot rendelnének el és a többi várost is tájékoztatnák az esetről, attól tartva invázió készül a Föld ellen.

Elhessegette a gondolatokat és behunyta a szemét. Koncentrált és érzékelte magában Shadowt, hívta és akarta, hogy beborítsa a testét, ami lassan meg is történt. A változás érezhető volt, mintha a sajátja alakult volna át, de valójában nem.

Kinyitotta a szemét és egy pillanatra hátrahőkölt. Jóval magasabbnak érzékelte magát, és már tudta azt is, a genosym miért panaszkodott a látóterére. Szinte annyira hátra látott, előre fordított fejjel, mint mikor normál esetben félig hátrafordítja a fejét. Az agya pedig próbálkozott megbirkózni ezzel a ténnyel, de egyelőre csak némi szédülést ért el.

A szobában lévő sötétség ellenére meglátta visszatükröződni jelenlegi kinézetét az ablakon és be kellett vallania, nagyon jól és élesen látott mindent. Egy vörös szempár nézett vissza rá, aminek sem pupillája sem írisze nem volt. Enyhén fektetett, megnyújtott cseppre emlékeztetett a formája, mely hátrafelé keskenyedett el.

Aztán felemelte a kezét, az ujjai hosszabbnak tűntek és éles karmokban végződtek. Az jutott eszébe, vajon a lányok, akiknek hasonló körme van, hogyan csinálnak ezekkel bármit? Ő még a cipőjét sem biztos, hogy be tudná kötni. Ráadásul mit csinálnak, ha viszket valamijük? Meg biztos nem vakarják, mert abból csúnya sérülés lenne.

Múltkor nem, de most azt is volt alkalma megszemlélni, Shadow milyennek is tűnik. Nem hasonlított az ő bőrére, nem csak a fekete színe miatt. Kicsit gumiszerűnek hatott kinézetre, mégsem volt matt, sokkal inkább fényes, ha nem is csillogó.

~ Ahhoz képest, hogy nem tartasz szépnek, percek óta bennem gyönyörködsz. − Hallotta meg a genosym hangját. ~ Megyünk vagy még folytatod egy darabig?

~ Megyünk! − indult meg a konyha irányába, mert nem az ajtón át akart távozni, hátha figyelik. ~ Lehet tévedek, de magasabbnak tűnsz, mint első éjszaka.

~ Akkor sérült voltam, mostanra teljesen rendbe jöttem. − Tájékoztatta, ami meglepte Caint, nem számított ilyen gyors rendbejövetelre.

~ Értem. Hogyan válsz láthatatlanná? − tért át másik képességére.

~ Csak akard, ahogyan az előbb is. Sejtszinten teljesen rád kapcsolódtam − érezte a srác döbbenetét. ~ Nyugi, le tudok rólad válni bármikor és nem lesz belőle semmi bajod.

~ Oké − hagyta rá, de azért kirázta a ténytől a hideg, mert nem gondolta ilyen mélységűnek eddig ezt az összekapcsolódást.

Valahogy úgy képzelte van a testében valahol még elég hely, a szervei mellett, ahol Shadow nyugisan el tud lenni, amikor meg szükség van rá, kiszivárog, mint a szivacsból a hab, amikor összenyomják. Vagy legalábbis valami hasonlót képzelt el, nem pedig úgy, hogy a genosym ott van minden sejtjében, mint a sajátja, ami vele született.