Genosym

Eredet - Huszonkettedik fejezet

− Remélem mindenki friss, üde, kipihent és jókedvű − kiabált ki a vezérlőből D, amint látótávolságba került a bolygó. − Kezdődik a móka hamarosan.

Többen is fura pillantásokkal illették, már csak a jókedvű és a móka szavak miatt is. Tyson arcára volt írva, hogy szerinte nem normális a másik és nem is tudta megállni szó nélkül.

− Ezt most komolyan gondolta? − fordult a mellette álló Zack felé a vörös hajú férfi.

− Gyanítom − rántotta meg a vállát a srác.

− Biztos − szállt be a társalgásba Ivory, aki valami gyümölcsöt próbált éppen meghámozni. − Ha egy felrobbanni készülő bolygóról elteleportálni egy várost, tele emberekkel szerinte jó buli, akkor egyértelmű, hogy ezt sem feszültségoldásnak szánta.

− Pedig annak még el is ment volna − húzta a száját Tyson.

− Több ezer éves, még ha ennek a nagy részét bezárva is töltötte − lépett oda Jess is. − Ráadásul nem sok mindentől kell tartania, így annyira nem meglepő, hogy így áll az egészhez.

− A harcot attól még komolyan fogja venni − nyugtatta meg őket Angel, akinek az ölében Nightwing ült, Savior épp játszani próbált vele kukucskásat.

− Nem értem − állt fel aztán a piros-fehér genosym kicsit kedvetlenül. − Fred gyerekei viccesnek találták ezt.

− Ugye feltűnt, hogy ő nem ember? − mérte végig a társát Claw.

− Persze, de hasonló szinten van − motyogta minden rosszindulat nélkül Savior, és nekiállt fura arcokat vágni, hátha ez bejön. Nightwing egy darabig értetlenül nézte, aztán az egyiknél felkacagott és tapsolt.

− Remélem a saját ivadékod nem így fogod nevelni, mert hosszú távon nem marad életben − jegyezte meg kegyetlen őszinteséggel Claw.

− Csak irigykedsz, mert engem imádnak a gyerekek, miközben téged, ha csak meg is látnak, egyből elbújnak − vágott vissza anélkül, hogy hátranézett volna, de így is érezte a hátába fúródni fehér társa tekintetét. Fred csak felsóhajtott, míg mindenki más inkább másfelé nézett, hátha úgy kimaradhatnak ebből a kellemetlen helyzetből.

− Ha kérhetem majd a bolygó elhagyása után szedjétek szét egymást − szólt rájuk D, aki megtámaszkodott az ajtó mellett.

− Nem alacsonyodom oda le, hogy nekiessek egy ivadékosnak − emelte fel sértetten Claw a fejét.

− Ugye tudod, hogy Nightwing velem volt mikor belém mélyesztetted a karmaidat? − vigyorgott rá Hellraiser mire Claw döbbenten meredt rá. − A mázlid cicusom, hogy én tudom miként kell vigyázni egy ivadékra.

Angel értetlenül pislogott rájuk, bár annyira meg sem lepődött, hogy a szülője képes volt nekimenni Demonnak.

− Miért neked hány ivadékod van? − fordult felé Tyson és többen is kíváncsi pillantást vetettek az ősgenosymre, akiről tudták, sokáig be volt zárva.

− Nem az számít mennyi van − adott kitérő választ D, aki láthatóan nem számított erre a kérdésre és kicsit mintha kényelmetlenül is érintette volna. − Hanem az a tudás, amivel védeni lehet egyet. De mindegy is. Zephyr hamarosan elrejti a hajót és leszállunk a kinézett ponton. Az időzítés pont jól jön ki, mert szürkülni fog mire odaérünk.

Azzal otthagyta őket és visszament a vezérlőbe. A társaság csendben nézett utána, kivéve Ivory-t, aki még mindig küzdött a gyümölccsel, aminek a héját továbbra sem tudta lefejteni.