Genosym

Otthon - Negyvenkettedik fejezet

Amint Doom serege kellően közel ért, a Sage által érkezettek támadásba lendültek. Még az öreg genosym is abba a harcba szállt be, és meghagyta a fiatalabbaknak a lehetőséget, hogy a főbb ellenfeleket ők győzzék le.

Dark és Savage szinte egyszerre mozdultak és törtek előre, mindegyiküket már várta az ellenfele. Shad sem maradt le sokkal mögöttük, Zack és Skarlát kicsit lassabban indult meg. Black Angel még egy darabig farkasszemet nézett Doom-mal, majd egyszerre támadtak a másikra.

Rage gonosz vigyort ejtett meg, majd tüskék röppentek ki a testéből, előre és enyhén oldalra. Savage-be három beleállt, de kilökte a testéből és még csak le sem lassította. Dark Blade irányába is repült néhány, egy súrolta, egy nekicsapódott a pengévé formált karnak, de az túl keménynek bizonyult és nem tudott kárt tenni benne. A neon zöld folyadék elkenődött a bőrön, amit a fejvadász egy mozdulattal le is rázott magáról.

Black Angel felé szállt néhány, de még csak ki se nézett oldalra. Anélkül is megálltak a levegőben, majd ártalmatlanul estek a földre, miközben megforgatta a kaszáját és lecsapott vele Doomra, aki elkerülte a támadást, majd ráfogott a hozzá képest törékenynek tűnő alkarra. Elvigyorodott, de öröme nem tartott sokáig, mert lendült egy ököl és keményen állcsúcson találta.

Shadow-ék megúszták a tüskéket, és a fekete genosym a sárga felé megindított egy ütést. Közben Cain belülről megremegett, de nem torpant meg. Nem hagyta, hogy megbénítsa Despair mentális támadása. Ahogyan Zack fogalmazott, van valami, amitől jobban félt, mint ez a nyomorult. És azokhoz akikhez az az érzés kapcsolódott, azokból több is itt volt, és izgulhatott értük, így pláne nem maradt ideje rágódni a rajta végighullámzó szorongáson és bizonytalanságon.

Erőt adott neki a tudat, hogy minél előbb végez az ellenfelével, mehet segíteni a többieknek és ha tényleg irányítják ezeket az embereket és egyéb fajok képviselőit, talán leállnak, ha elpusztul az irányítójuk. A lehetőségek között ott vola az is, hogy nem, és mindenkivel végezniük kell vagy teljesen kiütni. Ebbe inkább bele sem gondolt.

Mellette a flora colossi, egy Grana grana kiáltással vetette bele magát a harcba. Pontosabban Nordra támadt, aki egyáltalán nem volt önmaga. Cain nem mert volna rá fogadni, hogy Ray-nek igaza volt, és megvezették, majd a méreg segítségével maguk mellé állították. Talán tényleg áruló, és mikor otthagyták azt gondolta rájöttek és lebukott. Eljött Doom-hoz és bevállalta, hogy a méreg által erősebb és kitartóbb legyen.

Akárhogyan is, de nekik győzniük kell. Most nem csupán a Földről és az emberekről van szó, hanem az egész galaxisról. Ugyan nem hitte, hogy más nem lenne képes megállítani, de ki tudja ők mikor szereznek tudomást Doomról. Addigra akár akkora sereget is toborozhat, hogy nem tudják útját állni. És még az otthon maradt genosymeket is meggyanúsítják, hogy tudtak róla és támogatják. Most viszont nem ezen kell agyalnia, hanem a harcra koncentrálnia.

Despair elképesztően gyors volt, pedig Shad-re sem panaszkodhatott, mégis rendre kapták be az ütéseket. Néha csak azért úszták meg, mert Skarlát gyorsaságával Zack avatkozott közbe. Nem hiába tanította ő harcolni, és edzett vele rengeteget. Ennek köszönhetően ismerték a másikat, és a fia most bebizonyította, hogy néha olvas a fejében, hogy mi lesz a következő mozdulata, és őt kiegészítve támadt, vagy épp védte be, ahol kellett.

Ennek ellenére, nagyon is kétesélyesnek érezte a harcot, messze nem volt biztos a győzelmükben, de tudta nincs más választásuk. Akármilyen áron, de le kell nyomniuk ezt a négy genosymet.

Mellettük Dark és Ziar olyan kombót alkotott, amire talán még szintén nem volt példa. Dark saját karjai hosszabb, élesebb pengeként csaptak le Tormentre, aki nagyságban és erőben is felvette vele a versenyt. De a sötétkék genosym mindegy hányszor tudott sikeresen visszatámadni, Ziar, aki függetlenül, mégis szinkronban tudott harcolni a fejvadásszal, mindig védte a csapásokat.