Genosym

Otthon - Kilencedik fejezet

A közel húsz órás út végét már mindannyian feszülten várták. Ugyan Dark hajóján volt használható állapotban egy illemhely, de ételt nem tartott a fedélzeten. Nord pedig igen rosszul viselte az éhséget.

− Mikor érünk már oda? − kérdezte ingerülten a barbár.

− Mit számít? Te úgy sem szállhatsz le − szólt neki hátra Dark.

− Éhen fogunk halni, főleg, ha innen még hosszú az út az Andra-ra és sehol nem állunk meg − morogta a nagydarab férfi.

− Ha szeretnéd megkímélek az éhenhalással járó szenvedéstől − fordult hátra egy széles vigyorral a fejvadász genosym.

− Csak próbáld meg! − vált egyből harcra késszé Nord.

− Elég! − szólt rájuk Shadow. − Gondolom a tolvajok fészkében lehet ételt szerezni.

− Lehetni lehet − fordult Dark Blade előre és már nem érdekelte a barbár. − Csak épp nem mehetsz úgy oda, hogy enni jöttünk, meg vinnénk is magunkkal.

Senki nem szállt vele vitába, így a társaságra újra csend telepedett. Cecile mostanra beletörődött, hogy kénytelen elviselni a fejvadász genosym társaságát és elfogadni a tervét, hisz jobban ismeri ezeket, mint ő. De kapja csak vissza a hajóját, utána a körmére néz ennek a tolvaj bandának.

− Angyalkám! − kezdett bele Dark Blade.

− Lady Cecile! − morogta oda neki Nord, de a genosym elengedte a füle mellett.

− Eldöntötted már, hogy a hajón maradsz, vagy leszállsz egymagad? Ha nem, gyorsan döntsd el, mert látótávolságban vagyunk és nem ott kéne elintézni − Dark előre mutatott egy pontra, ami folyamatosan nőtt, ahogy közeledtek.

− Egek! Ez a hely ekkora? − döbbent le Nord, hisz a komplexum beillett egy kisebb, mesterséges bolygónak is.

− Miért mit gondoltál? Lesz egy kisebb űrbázis és annyi? − horkant fel Dark. − A galaxis ezen részének legnagyobb használt űrhajó készletével rendelkeznek, és kereskednek vele, igen sikeresen.

− Ezt a roncsot is tőlük vetted? − szúrt oda a barbár férfi, de nem kapott választ.

− Rendben − szólalt meg Cecile hirtelen. − Leszállok veled, a csajok pedig maradnak.

− Jó döntés! − mosolyodott el Dark.

Nordnak pedig fogalma sem volt miről van szó, egészen addig, míg Cecile fel nem állt és a ruhája, élővé nem vált, majd két női alkatú genosymmé alakult át. Eltátotta a száját, elkerekedett a szeme, és Shadow szinte várta, hogy kiesnek. Elgondolkodott, vajon ezek után is istennő lesz a szemében Cecile? Aki viszont nem foglalkozott a férfi döbbenetével, hanem oldalra billentette a csípőjét és karba fonta a kezét várakozón. Barna, puhabőr csizmát viselt, hozzá illő nadrággal, viszont felül csak egy akkora ruhadarab simult rá, ami takarta a melleit, a hasa, a válla és a karjai szabadon voltak.

− Nem vagy kicsit alul öltözve? − nézett végig rajta Shadow.

− A hajómon ennyi elég szokott lenni, azon kívül meg ritkán vagyok magam − nézett a genosymra.

− Te tényleg istennő vagy! − nyögte Nord. − Kettőt is uralmad alatt tartasz. Elképesztő!

A nő végignézett rajta, majd sóhajtott. Igen sokan hitték azt, hogy Angel és Black az uralma alatt van, ami nagyon messze állt az igazságtól. Kölcsönös előnyei voltak annak, hogy ők hárman harmonikus szimbiózist alakítottak ki.

Angel az évek során teljesen meggyógyította a testét, így az egykori súlyos asztmájának semmi nyoma nem maradt. A fehér genosym ráadásul nem csak őt, de fekete testvére sérüléseit is rendbe tudta hozni. Black pedig, a genosymek között kicsinek számító termete ellenére is nagy erőt képviselt, amihez gyorsaság, jó reflexek és harci érzék párosult.