Genosym

Otthon - Második fejezet

Zack felnyögött, kezdett magához térni. Először nem tudta milyen sötétség veszi körbe, míg egy hang meg nem szólalt a fejében.

~ Jó reggelt!

~ Shadow? − kérdezett rá óvatosan.

~ Ki más? Vagy nem az én siklómon akartál elbújni? − morcos volt a srác húzása miatt.

~ Hát...

~ Elment az eszed? Meghalhattál volna, ha nem veszlek időben észre! − háborgott a genosym, és azon kapta magát úgy beszél, mint Jess szokott, mikor mérges Zackre egy meggondolatlan tette miatt.

~ Én nem...

~ Persze! − vágott a gondolatába Shadow. ~ Erre nem gondoltál, csak arra micsoda jó buli lesz kimenni az űrbe.

~ Hát a filmekben, meg a videó játékokban... − kezdett védekezésbe Zack.

~ Csakhogy ez a valóság! Talán utána kellett volna járnod milyen hatásokkal is jár mielőtt ilyen ostobaságot csinálsz!

~ Bocsánat − motyogta Zack, remélve a genosym nem lesz ilyen dühös a továbbiakban, és kicsit megenyhül. ~ Nem engednél ki? Vagy még mindig életveszélyben lennék?

~ Legalább hetven fokos tengerben úszom, a te bőröd leégne. Amúgy is alacsony az oxigén koncentráció ezen a bolygón, hamar rosszul lennél.

~ Aha. Esetleg azt megtennéd, hogy lássak is valamit? − már annyira nem bánta a srác, hogy a genosymen belül van, de azért jó lett volna valamit érzékelni a környezetéből. ~ Amúgy víz alatt lesz a találkozó? A siklóval nem tudtál volna odamenni?

~ Jól van! − egyezett bele a kérésbe Shadow, mert sokkal több energiája így körbevenni, mintha tényleg egyesül vele, ami elkerülhetetlennek tűnt jelen helyzetükben, a kérdésekre egyelőre nem reagált.

~ Köszi. Nem is lefelé úszunk, hanem egy part felé? − lepődött meg Zack.

~ Igen − vallotta be kényszeredetten Shad. − Kilőtték a siklómat nem sokkal miután kiléptem vele a féregjáratból, szerencsédre víz volt alattunk mikor katapultáltam.

Morgott válaszadás közben, amiből a srác már tudta az ingerültségének igazi okát. Nem volt hülye, ha meggondolatlan is. Ráadásul ismerte a Cainnel való találkozásának történetét is.

~ Akkor bajban vagyunk − vonta le a következtetést Zack.

~ Nem is kicsiben, de te még nagyobban, mint én, mert Cain agyonvág ezért a húzásodért, amint hazaérsz.

~ Csak akkor, ha anya nem előzi meg − keserédes viccnek szánta a megjegyzést Zack, amit a genosym most nem tudott értékelni.

Shadow örült, hogy végre kiért a partra, mert hosszú távon ez a melegségű víz neki sem tett jót. Megrázta magát, hogy megszabaduljon a cseppektől, majd Zackhez igazította a méretét.

A srác érdeklődve emelte fel a kezét, ami sikerült is. Megkapta az irányítást. Fekete anyag borította a testét, mint valami kezeslábas. Épp az járt a fejében, hogy Shadow ennél rosszabbat ki se találhatott volna, mikor rájött a genosym a fejébe lát.

~ Hidd el, tudnék rosszabbat is! − biztosította Shad, mert valóban rákapcsolódott.

~ Nem is olyan rossz, csak szokni kell − próbálta kihúzni magát a bajból a srác, aztán észrevett a mellkasán egy feliratot. ~ Ez nem fair! Szedd le!

~ Még mit nem! Pont illik rád!

~ De én nem vagyok noob! − reklamált Zack.

~ Dehogyisnem! Zöldfülű vagy, na de most indulás! Keressünk valami kaját, mert éhes vagyok.