Genosym

Eredet - Kilencedik fejezet

− Oké − nyögte Zack és nem tudta a hajába túrjon bele vagy az arcát dörgölje kínjában.

− És te hol voltál, amikor Nordot elvitték? − fordult Skarlát Obsidian felé.

− Miután Cecile-lel összevesztek és faképnél hagyta, azt mondta inni akar én meg vele mentem. De aztán közölte egyedül akar maradni. Én meg éhes voltam és mivel nem szeretem a fűszeres kajákat így kifelé indultam a városból. Már az erdőben jártam, amikor feltűnt a füst, meg az űrhajó − számolt be teljes nyugalommal a nagydarab genosym, és három döbbent szempár meredt rá, egyedül Angel maradt nyugodt. − Mi van?

− Hülye vagy. Az van − közölte vele Skarlát kertelés nélkül, pedig tartott a fajtársától normál esetben, de most itt volt Angel, aki úgy sem hagyta volna, hogy nekiessen.

− Te! − kapta fel egyből a vizet Obsidian és dühös vicsorra húzta a száját.

− Elég! − lépett kettejük közé Angel, a legkevésbé vágyott arra, hogy összeverekedjenek neki pedig szét kelljen őket szedni.

− Ő sérteget! − fakadt ki a barbár külsőt viselő ifjú.

− Igaza van − szólalt meg Ivory, pedig megfogadta csendben marad. − Amikor valaki bánatos és azt mondja, egyedül akar lenni, valójában pont arra vágyik, hogy valaki meghallgassa és elmondhassa mi bántja a lelkét. Te meg egyszerűen otthagytad a barátodat.

Az utolsó szó előtt kicsit elbizonytalanodott mit is mondjon, nem akarta lebuktatni magát, tudja ők valójában micsodák. Obsidian meredt rá egy darabig, aztán felfogta a szavak jelentését.

− Oh! − kommentálta aztán. − Attól, hogy ezt nem tudtam még nem kéne lehülyéznie.

− De, ha egyszer az vagy! − emelte az ég felé a tekintetét Skarlát. − Zack küldjük haza, úgy se lesz a segítségünkre.

− Nem! − vágta rá gondolkodás nélkül a srác. − Senki nem megy sehova egyedül, mert ezek után esélyes, hogy bárkit levadásznak, aki magányosan kószál.

− Arra gondolsz, hogy valaki begyűjtötte őket és valahogy felhasználja, hogy mások ellen háborút indítson? − fordult felé Ivory.

− Milyen háborút? − ráncolta Angel a homlokát. − Ez összefügg azzal, amiért idejöttetek?

− Igen − erősítette meg Zack. − Elvittem egy fura fazont egy koordinátára, és ott találkoztam Ivory-val, de nem ez a lényeg. Haza indultunk, de odaérve az a helyzet fogadott, hogy a Föld az EGE blokádja alatt van.

− Tessék? − döbbent le Angel és még Obsidian is értetlen fejet vágott. − De hát miért?

− Mert állítólag a genosymek több népnek is ultimátumot adtak, hogy vagy teljesítik, amit kérnek, vagy pedig számolnak a véres következményekkel.

Angel a kapott válasz hallatán elnyitotta a száját, majd be is csukta. Mégis mit lehetne erre mondani? Annyira abszurdnak hatott, hogy ők bárkit is fenyegetnének. Ráadásul őket, mármint Black Angelt számos helyen ismerték, tudhatták volna, hogy ilyen esetben nyugodtan szólhatnak nekik. Tisztázták volna az esetet, mert itt csak is félreértésről lehet szó.

− Eddig azt gondoltam talán néhány fiatal próbálgatja az erejét − folytatta Zack. − De annak fényében, amit te meséltél itt valami nagyobb dologról van szó. És nem, nem hiszem, hogy Reaper és Savage épp most döntött volna úgy, hogy leigázzák a galaxist, főleg ha azt nézem Doom ellen mind a ketten berágtak.

− Nem, ezt én sem hiszem. Mi lenne, ha elmennénk az Ashamira. Nekik tudniuk kell mi történt Ray-jel és Savage-dzsel. Már megint − tette hozzá pár pillanattal később Angel.