Genosym

Otthon - Negyedik fejezet

Alig léptek ki a légkörből, amikor Shadow levált Zackről, sőt még picit taszított is a srácon, így annak előre kellett lépnie néhányat, ha nem akart orra bukni. Szúrósan meredt vissza a genosymre, aki ártatlan arcot vágott.

− Huh? Te ilyen pici vagy? − meredt rá Nord. − Hány éves vagy? Tizenkettő?

− Tizenhat! − akadt ki Zack. − És még növésben vagyok.

− Nem azért, de jó fél fejjel magasabbnak tűntél mikor először rádtá... izé, láttalak.

− Khm... − Kköszörülte meg Shadow a torkát.

− Tényleg! Rólad meg is feledkeztem − a barbár megeresztett egy gúnyos mosolyt, amit a genosym fapofával fogadott.

− Nem vagyok pici! − tipródott még mindig Zack az előbbi megjegyzésen.

− Jaj, ne izgulj már a magasságod miatt! − szólt hátra Cecile. − Cain is jó fél fejjel alacsonyabb, mint Tyson, meg nem is akkora darab, mégis simán két vállra fekteti. Semmit nem jelent a magasság.

− Kösz − motyogta a srác, és valamivel jobban érezte magát.

− De egy igazi férfi legalább hat láb magas, vagy még több. Pont mint én. És természetesen csupa izom − feszítette be az egyik karját, amin megfeszültek az izmok, közben Cecile felé küldött egy mosolyt, amivel általában le is vette a lábukról a nőket, de nem most.

− A barbároknál talán igen, de a Földön nem − adott hűvös választ a nő, amivel sikeresen le is törte a barbár lelkes önfényezést.

− Föld? Ti a Földről jöttetek? − kapcsolt aztán Nord. − Mit keresnek ott a genosymek?

− Nahát, te ismered a Földet? Ez is ritka − lepődött meg Cecile. − A genosymek nálunk találtak menedéket miután a bolygójukat felrobbantották. Cserébe segítettek helyreállítani a megromlott légkört és újra élhetővé tenni a Földet.

Válasza meglepte Nordot, mert megilletődötten nézett rá Shadowra és még az sem tűnt fel neki, hogy Cecile úgy beszélt, hogy egyértelművé tette ő is onnan származik.

− Értem − motyogta a barbár férfi, nem igazán tudott bármi értelmesebbet hozzátenni.

− Cecile! Éhes vagyok − panaszolta Zack váratlanul.

− Ott hátul az étkező, a hűtő tele, de azért ne egyetek fel mindent − bökött a háta mögé megfordulás nélkül.

Zack már nyomult is az adott irányba, mert így okkal felderíthette a hajó többi részét is. Shadow követte, nem mintha éhes lett volna, de Nord is elindult és nem akarta a kölyköt kettesben hagyni vele.

− Uh! Caintől tizenkét nem fogadott hívás − jegyezte meg leginkább magának Cecile, amikor ránézett a naplófájlokra. − Jobb, ha felhívom.

− Hol van Zack? − tért a lényegre Cain, épphogy létrejött a kapcsolat.

− Neked is szia − mosolygott rá a maszk lehúzása után Cecile, de semmit nem ért el vele. − Hátul éppen eszik. Tudod, kamasz, aki folyton éhes.

Cain egy kicsit barátságosabb, nyugodtabb arcot vágott, de azért látszott rajta még mindig dühös és aggódik.

− Miért nem válaszoltál a hívásomra? Shadow hajóját miért nem értem el? Különben is, mi tartott ennyi ideig? − követelt válaszokat a bátyja.

− Először is, mi itt az űrben kicsit másképp érzékeljük az időt, mint te a Földön, szóval nyugi. Másodszor, Shadet azért nem érted el, mert mikor kiléptek a járatból, akkor elkapták egy napvihar maradékát, ami megbolondította a műszereit. Ezért a biztonság kedvéért inkább leszálltak egy bolygóra, ahonnan felszedtem őket. Nincs semmi bajuk. Gondolom az én hajómat is leárnyékolta valami, azért nem értél el.