Genosym

Eredet - Tizedik fejezet

Mire Ivory végzett a tisztálkodással, addigra Zack már szuszogott. Nem, nem lehetett azt mondani, hogy horkolt, mert nem. Annyira békésnek tűnt és jóságosnak. Nehezen tudta elképzelni, hogy egy szörnyeteggel osztja meg a testét.

Nem tűnt olyan jellemnek, aki bármire képes egy harc során, akár ölni is. Elnézett a hajó orra felé, és a vörös hajú srác jutott eszébe, Skarlát. Nem tudta volna pontosan megmondani, de úgy gondolta, őt érezte benne. Vajon milyen lehet az igazi alakja? Az igazi természete?

Normálisnak tűnt, de nem felejthette el egy pillanatra sem, mi valójában. De képes lehet valaki megjátszani magát hosszú távon és csak a megfelelő alkalomra várni, hogy megmutathassa milyen is igazából? Ez ellentmondana annak, amit tud róluk. A vérengző szörnyetegekhez a türelem sosem párosul jelzőként.

Ott volt Angel is. Elfanak nézett ki és Ivory érezte benne a mentális erőt, amit eddig nem feltételezett egy ilyen faj kapcsán, hisz annak használatához érzék, kifinomultság és higgadtság kell. Valahogy egyik sem fért bele abba a képbe, ami eddig benne élt róluk a tanultak alapján. És bár Skarlát szerint Angel nem ártana neki, ő ebben mégsem bízott. Ki tudja mire lesz hajlandó, hogy visszakapja a hordozóját és a testvérét.

Egyedül Obsidianra tudta azt mondani, olyan, amilyennek lennie kell. És még ott volt D is. Vele végképp nem tudott mit kezdeni. Egyértelműen számító és ravasz alak, akivel jobb vigyázni. Ráadásul olyan képességgel rendelkezett, ami normál esetben mágikus, méghozzá sötét varázslat. De ezt még annyira sem tudta a fajhoz kapcsolni, mint a mentális erőt. Lehet téved vele kapcsolatban és valójában másik alakváltó fajhoz tartozik?

Nem, az nem lehet. Tudta hol találja az otthonukat. Tudta, pedig a bolygó pusztulása óta idegen nem járt arra. Egyedül talán a Zennek tudhatják a hollétüket, de róluk nem feltételezte, hogy bárkinek elmondták volna, egy darab megmaradt az egykori Lemuria nevű bolygóból, ami az atlanticaiak otthonául szolgált.

Mindenkinek úgy kellett volna tudnia, elpusztult és ők elköltöztek egy másik helyre, hogy újra építsék a társadalmukat. Annyira a galaxis peremének szélére estek mindig is, hogy reménykedtek benne soha senkinek nem jut eszébe arra menni. És Zack a hajójával mégis felbukkant.

Már akkor észrevették őket, amikor az egykori bolygó romjai között kiléptek a féregjáratból. Megtehették volna, hogy elrejtik az egész űrszigetet, de végül úgy döntött a vezetőség nem teszik. Egyetlen hajó, talán nem is akarattal jött ide. Hagyták landolni, amikor pedig kiszálltak a hajóból Ivoryt elkapta a kétségbeesés, majd a düh. Mégis hogyan merte ez az alak még ide is követni? Elgondolkodott rajta, hogy vajon mi lehet vele. Már-már nyúlt az erszényében lapuló tükre után, amikor halkan meghallotta Angel hangját.

− Skarlát.

− Hmm? − tudakolta a kérdezett.

− Mit tudsz Ivoryról? − hangzott el a kérdés, ő pedig közelebb lépkedett az elválasztó ajtóhoz, hogy jobban hallja a beszélgetést.

− Nem sokat. Mágus, aki igazi méregzsák tud lenni, de normális is. Zackkel tök jól elbeszélgettek az úton és még humora is van. Reménykedem benne Ziarnak igaza lesz és talán megpuhítja őt az út során, mert néha ahogy Cinthy beszél Zackkel legszívesebben megenném.

Ivory legnagyobb döbbenetére Angel felkuncogott, ő meg több okból is döbbenten meredt maga elé. Egyrészt mi az, hogy megpuhítja? Abban reménykednek, hogy ő összejön a sráccal? Oké, neki is megfordult a fejében, hogy jobban megismerné, esetleg barátokká válhatnának, de ennél tovább nem gondolkodott.

Hátranézett, ahol Zack továbbra is aludt, mint aki pontosan tudja, semmitől sem kell tartania. Bízott láthatóan ebben a három genosymben, és Ivory sokat megadott volna azért, ha ugyanezt ő is elmondhassa magáról.