Genosym

Otthon - Negyvennegyedik fejezet

Hiába volt termetre nagyobb Doom, hamar bebizonyosodott, hogy nem erősebb, mert ütését könnyedén állította meg a fajtársa. Hellraiser megejtett egy vérmes mosolyt mielőtt újra megszólalt.

− Mindig is erősebb voltam nálad és most is az vagyok. Ezt te is tudod, különben nem próbálsz a saját oldaladra állítani. De van egy rossz hírem. Mindig is utáltalak, de a kinyírásod túl unalmas lett volna, így nem foglalkoztam veled − közölte kegyetlen mosollyal Demon.

Most ő kezdeményezte a támadást. Doom igyekezett kivédeni, de még így is megérezte. Olyan harc bontakozott ki, amire csak két gigász képes. Berepedt a talaj, helyenként kráterek keletkeztek egy-egy becsapódás nyomán. Ugyanis, hol a levegőben, hol a földön csaptak össze.

− Durva − nyögte Skarlát, ahogy tisztes távból figyelték a harcot.

Nem csak ők, mert mostanra a párosok leverték Doom seregét. Meg senki nem halt közülük, de kimerültek és legyengültek. Ennek ellenére mindenki a két ősgenosym harcát nézte.

Cecile-ről Black és Angel levált, hogy a teste pihenhessen. Fogta a karját, ami eltört a szorítás nyomán, és fehér társa nem tudta meggyógyítani, mert azzal már a lány életét kockáztatta volna. Tőlük nem messze Reaper szintén megszakította a szimbiózist Főnökkel, aki egyáltalán nem festett jól. Ziar és Dark Blade is szétvált, ahogy szinte minden páros.

Egyesek szájtátva figyelték hogyan lesz Doom egyre kisebb és kisebb. Mintha Demon szép lassan felemésztette volna a támadásaival. Végül utóbbi győzött és ősi társa maradékát apró darabokra cincálta, amik vonaglottak egy darabig, majd elhaltak és élettelen massza maradt utána.

− Áh, ez jól esett − húzta ki magát elégedetten Demon.

− És most mégis mi jövünk? − kérdezett rá Cain.

− Dehogy! − legyintett egyet az ősgenosym, és jóval kisebb alakot vett fel, nagyjából akkora lett, mint Savage vagy Dark Blade.

− Akkor? − faggatta tovább a férfi.

− Azon gondolkodom, hogy visszamegyek a Földre, mert érdekes népség vagytok. Jól szórakoztam nálatok − tette tarkóra a kezét lazán. Cain, ha nem látta volna mire képes, akkor olyan laza alaknak gondolta volna, mint amilyen Savior. De annak tudatában úgy ítélte meg, hogy ettől a kettőségtől még veszélyesebb, mint Savage és Dark Blade együtt.

− Amúgy jól láttam, hogy ti ketten egy hordozón osztoztok? − fordult Demon a trió felé.

A fekete-fehér testvérpár felé fordult érdeklődve, majd összenéztek és bizonytalanul, de bólintottak. Egyikük sem tudta, hogy vajon mit akarhat. Nem gondolták úgy, hogy ezt tagadni kellene.

− Érdekes − indult meg feléjük Demon, mire összezártak Cecile előtt. − Ugyan már! Szétszedtem Doomot, gondoljátok meg tudtok állítani?

− Mindent megteszünk, ha szükséges! − nézett rá harciasan Black, amivel kiérdemelt egy mosolyt a vörös-fekete ősgenosymtől.

− Micsoda harci szellem! − lelkesedett Demon, aztán a kisugárzása egy pillanat alatt megváltozott. − Na tűnés az utamból!

Black és Angel válaszként védekező poziciót vett fel, tőlük nem messze mindenki más is harci készültségbe állt. Ha kell csapatosan fognak nekiesni. Ez egyértelmű volt, bár kétséges volt meg tudják-e egyáltalán állítani ezt az ősgenosymet. Ha igen, az ár akkor is magas lesz.

Demon lépett egyet, majd mindenki pislogott, mert eltűnt a szemük elől. A testvér pár is szétnézett, majd megpördültek, de addigra már késő volt. Az ősgenosym ott állt Cecile háta mögött és a tenyérét a fejére rakta, szinte teljesen beborította vele.