Genosym

Otthon - Huszonkettedik fejezet

− Gra Grana.

Cain csak állt és nézett maga elé mint, aki szellemet lát. A különböző kinézetű lények egy dolog, még ha épp egy szemük és kék bőrük volt, vagy vizenyős fejük, csápjuk, szarvuk. De most egy élő fa állt előtte, aki még beszélni is tudott. Mégha korlátozottan is.

− Biztos vagy benne, hogy kiengedjük? − nézett rá Cecile flora colossira.

− Ara gra grana − bólintott rá Grana.

− Hát jó. Ziar légyszives − nézett Cecile a sötét bőrű shy'marira, aki megnyomott egy gombot és az energia pajzs megszűnt Ray körül.

A férfi a hozzá legközelebb esőre vetette magát, de nem érte el, mert Grana megnyújtotta a karját és körbefonta vele, mozdulni sem tudott Aztán megindult vele kifelé a hajóról.

− És mi lesz a genosymmal? − bökött Nord a Zen-cellára.

Savage néhány órával ezelőtt abbahagyta a tombolást és nem tudták eldönteni, hogy elfáradt, vagy valami más oka van. A kijelző, ami mutatta az életjeleket, megsérült, így nem igazán tudták mi lehet vele.

− Gragra aran granna − szólt hátra a flora colossi.

− Valaki fordítana? − kérdezett rá Cain, aki kezdett magához térni.

− Elemzik Ray robotkarjában keringő folyadékot, ami hatással van az agyára. Előállítanak egy ellenszérumot, amit Savage-be be lehet lőni. De Ray-nél ezt nem tudják megtenni, folyamatosan cserélik le a löttyöt, hogy ne érje sokként a szervezetét − válaszolt neki Shadow.

− És mindezt belesűrítette három szóba? − kerekedett el a férfi szeme.

− Nem. Csak én fogtam bő lére, ennél tömörebben fogalmazott − vallotta be a genosym.

Cecile kísérte a Ray-t cipelő Granat, Nord nem maradt le mögötte. Ceverik, aki egészen szépen összeszedte magát és kapott némi elsősegélyt, valamit szöszmötölt egy szinttel feljebb, Zack és Skarlát vele voltak. A hajón lévő többi gyerek, inkább elkülönült tőlük.

− Darknak amúgy mi baja velük, hogy bujkál? − nézett fel Cain a társára.

− Nem tudom, de nem is érdekel − rántotta meg Shad a vállát.

− A barátotok gyógyulása igénybe vesz pár napot, addig megküzdhetnénk − állt Cain elé Ziar egy hamiskás félmosoly kíséretében. − Már bizonyára kipihented a csatát.

− Nem akarok veled harcolni! − nézett Cain mogorván a shy'marira.

− Úgy sem foglak békén hagyni, míg sor nem kerül rá. A nyomodban leszek − biztosította a sötét bőrű, mire Cain csak vágott egy fintort.

− Akkor sem. Rendbe jön Ray, Zack és én hazafogunk menni, a többiek pedig megkereshetik Savage segítségével a tudóst, vagy azt, aki az egész cselszövés hátterében állt, áll.

Miután kipihenték a harcot, Cain beszámolt arról, hogy a kereskedő elszólta magát, és valaki a halálukat akarta, azért küldte oda őket. Ahogyan arról is, a Főnök is tudott erről és ezért lopatta el a hajót, hogy megakadályozza az egészet.

− És mivel akarsz hazamenni? − kérdezett rá Ziar, aki nem maradt le a páros mögött, miközben ők is kifelé indultak. − Mert én nem vagyok hajlandó a Földre vinni téged, míg meg nem küzdesz velem.

− Nem tudom, bizonyára ezeknek a fa izéknek is van hajójuk, amivel elmehetek. Vagy rádió amin szólhatok Sage-nek − vágott vissza Cain. − Ez nincs olyan messze a Földtől.