Genosym

Eredet - Tizenkilencedik fejezet

− Hmm − morfondírozott hangosan D. − Hova mennél, ha egyszer már legyőztek, de visszatérnél bosszút állni?

− Ugyanoda ahol elvertek − válaszolt neki Zack bár gyanította nem konkrét kérdésnek szánta az ősgenosym.

− Az ostobaság lenne! − horkant fel Demon.

− Miért? − nézett rá a srác.

− Mert ott keresnének először − és úgy nézett Zackre, mintha hülye lenne.

− Ez az! Pont ezért nem fog senki odamenni, mert feltételezi, nem vagy annyira hülye, hogy visszamenj! Amúgy is olyan helyen lehet a legjobban elbújni, ahol szem előtt vagy − érvelt a maga igaza mellett az ifjú.

− Az első meglátásod elgondolkodtató, de a másikat nem igazán tudom elképzelni − meredt maga elé Hellraiser.

− Mondok egy rém egyszerű példát. Van egy piac, ahol rengeteg ember megfordul és bárki észreveheti, ha netán tiltott dologgal kereskedsz − D bólintott, hogy eddig világos. − Ugyanakkor megteheted, hogy üzletelsz vele, mert senki nem fog furcsán nézni rád, hisz a piac ezért van.

− Cseles, de veszélyes. Viszont a tömeg miatt könnyen el lehet tűnni. Okos. Megyünk! − állt fel Demon, a srác követte.

− Hova? − tudakolta közben.

− A Földre − közölte D, és még mielőtt Zack tiltakozhatott volna egyszerűen magába húzta. − Picur elviszem a vakarcsot, szükségem lesz a képességére.

− Nem mondom, hogy örülök neki, de ha ezzel megmentheted a fiú genosym társát, akkor legyen.

− Vigyázni fogok rá! − ígérte meg egy mosoly kíséretében Hellraiser, majd a vállán ülő kis feketét a karjára vette és látszólag magába olvasztotta, a következő pillanatban eltűnt.

− Parancsnok a Deus X-ről üzenet érkezett − fordult a rádiós hátra a parancsnoki szék felé.

− Éspedig? − nézett rá a tiszt.

− Valaki Shelter Citybe teleportált − közölte tiszt. − Kérdezik, hogy mi a parancs?

− Egyelőre semmi, várunk és figyelünk − adta utasításba, intett, hogy adják tovább a parancsot. − Vagy ez az ősi genosym érkezett a Földre, akiről az ifjak beszámoltak, vagy Ivory magiszter. Bár ő megtehette volna azt, hogy előbb kapcsolatban lép velünk és utána ide nyit portált.

− Biztos bölcs dolog várni? − fordult felé a helyettese.

− Ha ez a Hellraiser jött ide, akkor lehet csak a fiút hozta haza, akinek viszont van annyi esze, hogy fel fogja venni velünk a kapcsolatot, mert nem akarja, hogy az otthonát megtámadjuk emiatt. Szintén ez a helyzet akkor is, ha Ivory magiszter érkezett a városba.

− És, ha nem jelentkeznek? − nézett rá a tiszt kétkedő arcot vágva.

− Akkor néhány óra múlva mi fogjuk hívni őket és közölni mire számíthatnak.

A helyettese bólintott, láthatóan ennyi elégnek bizonyult, hogy megnyugodjon. Feleslegesen nem akart támadni, és kiirtani egy teljes városnyi embert és a velük lévő genosymeket. Ugyanakkor megkockáztatni, hogy úgy csinálnak, mintha semmi nem történt volna, nem lett volna bölcs dolog.

− Elment az eszed! − fordult szembe Zack D-vel, amint kiszabadult, és szó szerint rákiabált. − Azt hiszed nem fogják észrevenni?

− Majd küldünk nekik rádióüzenetet − legyintette le az őgenosym és körbenézett, hogy bemérje merre kell indulniuk.