Genosym

Otthon - Harminchetedik fejezet

− Állítsd le teljesen a hajót! − hunyta be a szemét Akashi, amint a hold mögé értek.

− El fognak minket kapni − aggodalmaskodott Zephyr.

− Nem fognak, csak ne csinálj ostobaságot − figyelmeztette, majd mikor újra láthatóvá váltak az íriszei kék fény táncolt benne miközben a belső tér sötétségbe borult.

− A szemed − dadogta a srác.

− A tiéd is így nézett ki mikor érte aggódva pajzsot húztál − utalt enyhén lenézőn Ziarra a nő, miközben az őket elrejtő illúzió létrehozására koncentrált. − Mi közöd hozzá?

− A nagybátyám − válaszolt Zephyr.

Elhúzott egy vadász nagyon közel hozzájuk, ami a srácot nyelésre késztette. Majd még kettő, de egyik sem állt meg. Aztán feltűnt egy nagyobb hajó, ami lassan úszott el a Fecske előtt, alig néhány méter választotta el tőlük.

A vadászok még kétszer körberepülték a holdat, majd csend lett. Zephyr ennek ellenére nem nyugodott meg és a nőre nézett, aki újra lehunyta a szemét.

− Visszaindultak a bolygó felé − tájékoztatta. − Mennyire gyors a kicsike?

− Nincs párja gyorsulásban jelenleg, de hosszú távon van nála gyorsabb hajó − közölte a srác. − Ki vagy te? Mi vagy te?

− A nevem Akashi Ranina − nézett rá mosolyogva a nő. − Chi harcos vagyok.

− Mi az a chi? − vágott értetlen arcot Zephyr.

− Az az erő, amit te is használtál.

− Az mentális − ellenkezett a srác.

− Hívd akkor annak. A szerzetesek, akik felneveltek és kiképeztek, chinek hívták. És neked mi a neved?

− Zephyr Zannin, a nagybátyám...

− Ziar Zannin − mondta ki Akashi a nevet. - Nagyjából egy éve hallottam róla először, és azóta keresem.

− Miért? − vált óvatossá a srác.

− Mert ő azt képviseli, amik egykoron a shy'marik voltak. Kíváncsi voltam rá mire képes hozzánk képest. Az ő híre meg amúgy is elég hírhedt. Így mikor ma összefutottam vele Garannál, roppant szerencsésnek éreztem magam. Nem gondoltam, hogy aztán meg kell mentenem a hátsóját. Ahogyan azt sem, hogy az a rohadék egy genosym.

− Genosym? Az a pasi, aki leszúrta a nagybátyám? − ráncolta értetlenül a homlokát Zephyr. − Nem tűnt annak.

− Bármilyen alakot fel tudnak venni, ha nagyon akarnak. És Garan, márha ez a valódi neve, nagyon be akart olvadni a tömegbe. − válaszolt Akashyi, majd ránézett Dark Blade-re. − Viszont a ti barátotokkal valami nagyon nem stimmel. Na de, lassan, csendben induljunk el.

− Ööö... rendben − lépett oda az irányító pulthoz Zephyr.

Kicsit aggódott, de engedelmeskedett és a hajó lassan siklani kezdett. Folyamatosan figyelte a kijelzőt, hogy időben észrevegye, ha jelez mozgást. Remélte nem fedezik fel őket, de ha mégis, akkor rá tud kapcsolni. Ettől függetlenül biztosra vette, ha a vadászok nem is, a másik hajó hosszú távon utoléri őket.

Ugyan tud féregjáratot nyitni, de messze nem jutnának vele, mert ahhoz nem maradt elég energia. Tényleg jobb ötlet volt, hogy nem próbálta meg akkor.

− Akashi ... − elakadt. Mégis milyen megszólítást használjon?

− Tessék? − nézett rá a nő.