Genosym

Túlélés - Ötödik fejezet

Cain úgy intézte a másnap estét, hogy megint ki tudjanak menni. Örült volna, ha Jess vagy Tyson felbukkan és vigyázz a húgára, de soha egyiküket sem kérte erre mikor épp itt jártak. Cecile megértő volt és már elfogadta, ő korlátozva van, de a bátyjának szüksége van arra, néha kiszabadulhasson innen. Cain azért néhány óvintézkedést megtett mielőtt eljött, nehogy bárki csak úgy rátörhessen a húgára.

Még mindig furcsának hatott néhány mozdulat, de most már nem bizonyult annyira idegennek, mint előző éjszaka. Mivel Shad mégsem ment ki nappal, a város helyett az erdő felé vették az irányt. A genosym tudni akarta, a katonák eltakarítottak-e mindent teljesen, vagy pedig otthagyták a hajó roncsait, minden szétszóródott darabkájával együtt.

Teljesen más volt a nyílt területen haladni, kevesebb kiugró tereptárgy akadt, ami zavarta volna Cain periférikus látását. Az egyenetlen talaj sem okozott neki problémát, így könnyedén jutottak el az erdőig, ahol aztán óvatosabbá válva folytatták az utat.

Shadow ugyan összeszedte magát, ha netán megint harcolniuk kellene, de Cain nem érezte magát lelkileg késznek erre. Persze legutóbb is csak segítő testet nyújtott, de a hatékonysághoz ő is kell, nem bámulhat ki csak úgy a fejéből.

~ Mindent elvittek! − Cain érezte Shadow dühét.

Persze ő sem örült volna neki, mégsem értette a felfokozott érzelmet, ami nagyon is átjött most a genosym irányából. Ugyan nem tudta mennyi és mi olyan hasznosítható maradt a hajóból, ami miatt Shad felhúzta magát. Kicsit az lett az érzése, a másik elhallgat előle valamit.

~ Nem tudom mi fontos maradhatott egybe, de valahogy bejutunk és visszaszerezzük − próbálta egy ígérettel jobb kedvre deríteni.

~ Javíthatatlanná tört, de akkor sem örülök, hogy náluk van. − A genosym nem válaszolt egyből és Cain továbbra is úgy érezte elhallgat valamit.

~ Megértem − biztosította, jobbnak látta nem erőltetni a témát.

Nem akart rákérdezni, ahhoz még nem ismerték egymást eléggé. Neki is voltak kételyei, ha a genosym nem bízik meg benne annyira, hogy elmondja, akkor az teljesen jogos. Nem kényszerítheti ki a választ belőle azzal, hogy konkrétan rákérdez annak ismeretében hazudni nem tudna neki. Nem lenne túl fair a részéről.

~ Vadásszunk? Viszel a barátnődnek valamit? − Váltott témát Shadow, mert így nem látta tovább értelmét itt maradni.

~ Nem a barátnőm! − tiltakozott Cain hevesen, de csak kinevették. ~ Nézhetünk valami kisebb vadat.

Beadta a derekát, de csak azért, mert így tényleg nem feleslegesen jöttek ide ki. Ráadásul a terep alkalmas arra, tesztelje mekkora erő kell egy-egy táv átugrásához, mert elég kellemetlen lenne, ha ez miatt túl nagyot ugrana, vagy épp kicsit.

Felugrott és megfogott egy faágat, de pechjére nem sok élet maradt már benne, és nem tudta a súlyát megtartani és letört. Normál esetben biztos a hátsóján vagy a hátán landol, de most jóval gyorsabb mozgásra volt képes, így korrigált és négykézláb ért földet.

~ Elképesztő hajlékony vagy − ismerte el, mert saját maga ezt nem tudná kivitelezni.

Kicsit mintha Shadow a saját rugalmasságából neki is adott volna. Igaz, könnyen lehet csupán időt nyert neki, hogy a saját teste lekövesse a mozgását benne.

~ Mint említettem, nincsenek fix izmaim vagy csontjaim, mint neked, így nincs mi korlátozzon.

Igen, ezzel Cain nem tudott vitába szállni. Egy biztos, Shadow a legfurcsább lény, amivel eddigi huszonegy éve alatt találkozott. Valószínű ez így is marad, hacsak nem pottyannak még másfajta űrlények a Földre. Reménykedett benne a válasz nem.