Genosym

Otthon - Harmincötödik fejezet

− Figyelj! Jobbról! − dőlt balra Ray az ülésben.

− Látom! − dünnyögte vissza Zack, akit kifejezetten zavart, hogy a többiek időről-időre beleszóltak a játékba.

− Én ezt nem bírom nézni! − kezdett mászkálásba Savage, már nem először.

Shadow jót mulatott magában rajtuk. Ő már hozzászokott, hogy a srác képes pengeélen táncolva játszani és csak az utolsó pillanatban gyógyítani magán, vagy menedéket keresni, hogy visszatöltődjön az élete. Halk hangra figyelt fel és bölcsen inkább ellépett az érkező útjából, és ahogy nézte Savage is sunnyogva arrébb oldalazott. Volt oka lapítani.

− Meg fogsz halni! − Közölte egy hideg hang a sráccal a jobb válla felett, és ő abban a pillanatban megmerevedett.

Skarlát egyből megállította a játékot és mentette, sőt eltüntette a képernyőről. Közben Zack óvatosan, enyhén elhúzódva az apja felé fordult, ugrásra készen.

− Én... − kezdett bele Ray.

− Itt maradsz! − Cain még csak arra se fordult, a fekete hajú férfi beletörődötten ült vissza a székbe.

− Garran garara − szólalt Grana.

− Igen, mind bajban vagytok, amiért falaztatok neki − meredt továbbra is hideg dühvel a fiára Cain, Zack nyelt egy nagyot, de megszólalni nem mert.

− Narag gan! − háborodott fel a fa kolosszus.

Shadow sóhajtott egyet, mert ő tudta, hogy Grana egyáltalán nem azt mondta, mint amire Cain gondolt, hanem azt, ebből balhé lesz. Intett neki, hogy nyugodjon meg és inkább ne szóljon egy szót se.

− Figyelj! − kezdte meg Ray a védőbeszédet a srácért. − Szerintem túl szigorú vagy.

− Felelőtlenség, amit csinált! − fordult felé Cain, és lövellt most dühös pillantást a barátja felé. − Emiatt Zaphyr élete veszélyben van. Nem is mondta ki egyikük sem, tekintve a foglalkozásukat, olyan helyre mentek, ami bűnözök tanyája.

− Mondtam, hogy akartam neki szólni, csak nem hagytad − emlékeztette Zack.

− Meg kellett volna mondanod! Nem pedig falazni neki − Cain hangja a bosszúságtól és dühtől kemény volt, ami ritkán jellemezte.

− Miért te mit csináltál, mikor Tina egy másik városba ment segíteni, és Tyson titokban utána ment, hogy kövesse minden lépését és vigyázzon rá? − váltott taktikát a srác.

− Az más volt! − mordult fel az apja.

− Nem volt más! − tiltakozott Zack. − Zephyrnek, Ziar a nagybátyja. És bár kicsit tart tőle, mert nem tudja eldönteni, hogy hányadán is állnak tulajdonképpen, de attól még ragaszkodik hozzá, mert a rokona és kicsit úgy tekint rá, mint második apja. Nem akart tőle elszakadni és csak ülni távol tőle egy biztonságos hajón, mikor tudja, hogy veszélyes dologban vesz részt és talán nem látja viszont.

A srác monológját csend fogadta. Még Cain is először meglepetten majd elgondolkodva nézett rá. Némi hallgatás után szólalt meg.

− Ezt ő mondta neked? − kérdezte aztán meg a férfi. − Csak mert eddig úgy tűnt, hogy nem kedvel különösebben.

− Nem is! De, ha a többieknek mondja, ők elárulják, mert félnek annyira Ziartól, hogy ne vívják ki a haragját. Rólam viszont tudta, hogy nincs miért tartanom tőle, és bízott abban is, megértem az okát, ha elmondja. És őszintén szólva én se csináltam volna mást, ha rólad lett volna szó, és lehetőségem van a közeledben maradni.