Genosym

Otthon - Harminckilencedik fejezet

− Oké − szólalt meg Cain mikor újra az Araráton voltak. − Ray, ti kerítsétek elő Nordot! Mi addig próbálunk kaját szerezni.

− Rendben − bólintott rá a másik férfi, és már indultak is.

− Ööö... − folytatta volna Cain, de nem igazán tudta hogyan.

− Igen? − kérdezte Dark Blade mogorván, aki most egy magas, nagydarab ember férfi alakját öltötte magára, fekete hajjal és sötét szemekkel.

− Semmi, nem lényeges − legyintett aztán Cain.

Úgy sem tudta volna rávenni a genosymet, hogy válasszon magának valami barátságosabb kinézetet. Sőt már az is meglepte, hogy velük tart és hajlandó segíteni. Gyanította, Angel ráhatása van emögött. A fejvadász vajon mennyi mindenre lenne rávehető a fehér fajtársa gyógyító segítsége miatt? Arra jutott, jobb nem feszegetni a határokat, és nem is lenne szép, ha Dark manipulására használnák fel Angelt.

− Az alkudozást hagyjátok rám − lépett élre Ziar, amire rábólintottak, kivéve Cecile-t, aki durcásan vette ezt tudomásul, mert ő is meg tudta volna oldani a feladatot.

Nekivágtak, hogy bejárják a piacot, aminek múltkor a harmadáig sem jutottak a vészhívás miatt. Nagyon remélték, hogy most semmi nem fog közbejönni. Kellenek a tartalékok. Mindenkinek ereje teljében kell lennie mire a Vornra érnek.

Két órával később még mindig a piac területén kóvályogtak, amit Dark Blade egyre nehezebben viselt, főleg, hogy egy rakás becsomagolt árut nyomtak a kezébe, amit egyensúlyoznia kellett, lassan nem látott ki mögülük.

− Apa! − torpant meg Zack és nem ő volt az egyetlen, csak épp ő vágta a legijedtebb arcot.

− Mi ez? − tette fel a kézenfekvő kérdést Akashi, és folyamatában körbepillantgatott.

− Mi van? − kérdezte értetlenül Dark Blade, mert fogalma sem volt, hogy mi ütött a többiekbe.

− Nem tudom, de minden idegszálam azt sikítja, hogy ugrásra kész legyek, valahogy mégse tudok megmozdulni − nyögte Cecile.

~ Mi ez tesó? − tudakolta Black.

~ Mentális támadás − adott választ Angel, majd átvette az irányítást Cecile teste felett és nekiállt körbenézni.

Hamarosan ki is szúrt egy alacsony lényt, aki intenzíven figyelte a társaságot, de abban a pillanatban, hogy találkozott a tekintetük elfordult és menekülőre fogta.

− Fogd meg! − rakta a nála lévő zsákot Angel által irányított Cecile Dark Blade halmára. − Mindjárt jövök!

Azzal már futásnak is eredt és bravúros módon cikázott át a tömegen.

− Hé! − méltatlankodott a fejvadász, de teljesen feleslegesen morgott, mert senki nem figyelt rá. − Elmondaná valaki mi van?

Válaszként egyszerűen Ziar csak hozzáért a karjához, ha a genosym választ akar, akkor megtudhatja, ha kapcsolatba lép vele.

− Remek − morogta aztán.

Itt áll egy rakás cuccal a kezében, olyanokkal körbevéve, akik próbálják épp a rájuk telepedett félelemérzetet legyűrni. Akárki támadna most rájuk könnyű szerrel ölné meg őket. Már azon volt, hogy ledobja a földre, ami nála van, amikor meglátta Ray-t érkezni.

− Mi történt? − tűnt fel a férfinek egyből, hogy a többiekkel valami nem stimmel.

− Félelem járja át őket − adott választ Dark Blade. − Térítsd őket magukhoz!