Genosym

Otthon - Huszonhetedik fejezet

− Hamarosan elérjük a találkozási pontot − közölte Ziar miközben az irányító székben ült.

Cecile is elfoglalt egyet és unalmában a térképet nézegette, amit felhozott. Nord, mint valami őr állt mellette, leginkább azért nehogy kihagyjon egy alkalmat, amikor próbálkozhat nála.

Cain és Ray hátrébb beszélgettek állva, Zack és Zephyr foglalták el a másik két széket.

− Én nem látok sem a radaron sem előttünk semmit − motyogta Zack.

− Főnök hajóját nem is fogod, mert ő maga rejti el − szólta le a másik srác.

− És mi van, ha még nincs itt? − szállt vele vitába Zack csakazért is.

− Itt van! − erősködött Zephyr.

− Igen, itt van előttünk − bólintott rá Angel is. − Nem kéne lassítanunk? Vagy szó szerint értetted a koccanást vele?

− Igen, ideiglenesen összekapcsolódunk az ő részével, így könnyebb az átjárás, de talán valóban nem fog megártani, ha visszaveszem a hajtóművek teljesítményét − értett egyet Ziar, egy mozdulattal lejjebb is húzta az értékeket, amitől a hajó érezhetően lassulni kezdett.

Aztán megremegett előttük a kép és lassan láthatóvá vált egy speciális űrhajó, amit valójában három összeépítéséből hoztak létre. A három fő test egymás mellett helyezkedett el, a szárnyakat úgy illesztették össze és alakították át, hogy átjárást biztosítsanak közöttük.

− Hogy fogunk ehhez kapcsolódni? − vált érdekessé a helyzet Zack számára.

− Alulról − kezdte meg a süllyedést Ziar.

Majd a hajót úgy manőverezte, hogy a középső rész alá kerüljön, fordított még rajta egy kicsit, aztán egy koccanást lehetett érezni, amit kattanó hang kísért.

− Meg is vagyunk − állt fel a sötét bőrű a székéből. − Zephyr menj a cuccodért és egy szót sem akarok hallani!

A srác húzta a száját, de végül nem mondott semmit, hanem elindult a szobája felé. Ziarral az elmúlt pár napban többször összevitázott azon, hogy ő nem akar a Főnökkel maradni, hanem a nagybátyjával, de az egykori bérgyilkos sejtve milyen veszélyek várnak rájuk nem engedte.

Túl veszélyesnek tartotta, és nem gondolta, hogy kellően felkészült rá az unokaöccse. Ráadásul ott volt a tény, hogy rivalizált Zackkel, ami miatt akár olyanra is vetemedhet, amiből tényleg baja esik. Ziar nem élte volna túl, ha a bátyja fiát is elveszíteni. Zephyrre már-már fiaként tekintett, mégha néha össze is zördült vele és talán pont ezért szigorúbban is fogta, mint a többieket.

Kicsit furcsának tartotta, hogy Cain nem utasította arra a fiát, hogy ő is maradjon, de úgy gondolta, a másik biztonságosabbnak érzi, ha vele marad és szemmel tarthatja. Az tény, hogy a kölyök vonzotta a bajt, vagy a baj őt. Na meg láthatóan Zack elég jól összecsiszólodott Skarláttal, ami segítette a túlélését.

Mindenesetre Ziar nem akart kimaradni az elkövetkező eseményekből, amik nagyon is izgalmasnak ígérkeztek és persze talán lesz lehetősége rávenni Caint, hogy fejezzék be azt az elkezdett harcot.

− Öööö, Ziar − állta el Cecile az útját. − A Főnök mennyire szokott megorrolni arra, aki megtéveszti?

− Általában az olyanok agyát szokta reggelire enni − válaszolt a férfi halálosan komolyan.

− Mi? − kerekedett el a nő szeme és a két genosym társa is egyből odafordult, mellette Nord döbbenten tátotta el a száját.

− Vicceltem − tette a kezét Cecile vállára a shy'mari és elmosolyodott.