Fantôme - Régi változat ✔️

V.

Sebei hamar begyógyultak. De nem tudta mire vélni, hogy Popper egyszer sem ment el hozzá, hogy megtudja, milyen állapotban van. Sem aznap, sem az elkövetkező napokban. A tanítás elindult, Popper is a saját óráival volt elfoglalva, ezt tudta legfőbb indoknak találni. Végül belegondolt, hogy talán a férfi megsértődött. Mindig is féltette, néha túlságosan is, ami felbosszantotta legtöbb esetben Wolfot. Hiába volt felnőtt, Popper úgy óvta őt, mintha egy kisgyerek lenne. Részben igazat adott neki, részben nem. Legbelül mégis jólesett neki, hogy volt, aki törődött vele, s aggódott érte. Két nap után, mikor kiismerte magát az órarendi beosztásán, elhatározta, hogy felkeresi a férfit. Hosszú köröket futott le, mire elkérte Miss Belltől Popper órarendjét, és sikerült eltájékozódnia a kastélyban. De minduntalan számítania kellett a kellemetlen alakokra, akikbe belefuthatott. Ennek ellenére mégis felkereste Poppert, s bocsánatot kért tőle mindenért, amivel megbánthatta őt. Az öreg örömmel fogadta őt, habozás nélkül bocsájtott meg, s egyúttal lelkére is kötötte a szőkének, hogy lehetőleg kerülje a további összetűzéseket. Megosztotta tapasztalatait, kiket kerüljön el Wolf, de végül csak legyintett, hogy az ifjú úgy sem fog rá hallgatni, s mérget vehetne rá, pont azokkal fut össze minél előbb, akiktől óvná őt. A vérfarkas mégis próbált egyfajta ígérettel eléje állni, hogy ügyelni fog a kérésre, s nem engedi, hogy felbosszantsák.

Szüksége is vált a hidegvérére, amikor vámpírok közül, akik összefutottak vele vették a fáradtságot, hogy bemutatkozzanak az újoncnak. Csipkelődő szavaikat, sértegetéseiket Wolf elengedte a füle mellett. Nem törődött azokkal, akik csak a bajt keresték maguknak. De ha valaki olyan állt eléje, aki jóindulattal szólt, azzal váltott pár szót, s barátságos oldalát öltötte fel. Barátságot ugyan nemigen köthetett senkivel, mert ha leállt valakivel beszélni, a sarkon feltűnt mindig pár tagja a falkának, akiket meglátva inkább továbbálltak a vérszívók s egyéb lények. Wolf zokon vette, hogy testőrséget rendeltek ki melléje, de ugyanakkor meg tudta érteni, hogy Peter szemmel akarta őt tartani még akkor is, ha nincs mellette. Ezt megüzente az Alfának is a többiekkel, akikkel találkozott. Megígérte nekik, hogy nincs mitől aggódniuk, mert addig nem keveredik bajba, míg ki nem provokálják tőle, hogy támadjon. Erre csupán egy személy volt képes, hogy elérje a határait minden alkalommal.

Valahányszor belefutott George Overlordba, a démon puszta létezése miatt felforrt ereiben a vér. A minap történt incidense a lidérccel csupán hab volt a tortán, hogy ne tudjon grimaszok nélkül elmenni a másik mellett. Röhejesnek találta magát a gondolatot is, hogy egy hozzá hasonló taplót tartson vonzónak. Nem tagadta le, hogy jóképű a férfi s kellemes volt a parfüme is, de undorodott a személyiségétől. Felfordult a gyomra attól, ahogyan George a folyosót pásztázta tekintetével, arcáról lesírt, hogy aznapi partnerét keresgéli a többiek közt. Mikor elkapta egy-két fiatal hölgy tekintetét, szívtipró mosolyát villantotta fel nekik, tökéletes fogsorával egyetemben. Elég volt egy pillantás, egy mosoly, s a legtöbben fülig vörösödve várták, hogy mikor megy oda hozzájuk a démon. Wolf elképedve figyelte minden nap, amikor látta George-ot, ahogyan játszi könnyedséggel szedi fel a nőket. Fejét csóválta, hogy voltak, akik gondolkodás nélkül belementek mindebbe. Pedig lerítt a démonról, hogy csupán kalandokban utazik.

– Há, eszem megáll – fordult sarkon élesen, valahányszor a kiszemelt partner csókba elegyedett a démonnal.

Sosem értette a kéjhajhászokat, az olyanokat, akik úgy cserélgették a partnereiket, mint más a ruhát szokta. Nem esett ínyére az ilyen fajta életvitel. Olvasott démonokról, akiknek lételemük, hogy másokkal hálnak, ezzel nyerik az energiájukat. De ez az információ mindig is fintorba rándította arcát.  Bármennyire is bosszantotta, elkeserítette, hogy vannak ilyenek... akkor sem tudta megállni, hogy anélkül menjen el egy-egy páros mellett, ne vessen egy pillantást rájuk a szeme sarkából. Overlord sem volt kivétel ez alól. Hiába fordult fel Wolf gyomra, ugyanúgy figyelte a szívtiprót, mint bármelyik másik szerelmes párocskát a kastélyban. A szíve legmélyén vágyott valakire, de még nem találta meg azt a valakit, akit a szívébe engedhetett volna.