Fantôme - Régi változat ✔️

XXXVI.

Alessandro dühösen járkált fel alá a folyosón, miközben kezével a levegőben hadonászva adott hangsúlyt szavainak. Olaszul beszélt így vajmi keveset értett meg belőle Peter Dorian, akit a vámpír szidott. De az Alfát nem is igen érdekelték a férfi szavai, tudta jól, hogy azért pattog a kriptaszökevény, mert nem tartották be a feltételeket arról, hogy messziről elkerülik az erdőlakók tanyáit. A minap az egyik elsős farkas rátámadt Opheliára, a nőre, akit szinte családtagnak tekint a vámpír, így nem csoda, hogy Alessandro elvesztette a türelmét, habár a nőnek semmi baja nem esett.

Peter háttal a falnak dőlve, kezeit összefonva a mellkasa előtt hallgatta a férfit, aki fáradhatatlanul szidta őt, s a falka minden egyes tagját. Alessandro egyetlen szavát sem értette, de nem is próbálta megérteni, minden figyelmét lekötötte a testében szétterülő fájdalom. Négy napja kezdődött egy egyszerű hasfájással, betudta azzal, hogy minden bizonnyal összeevett valamit a hétvégi álarcosbálban. De ahogy múltak a napok a fájdalom nem múlt el, lassan kiterjedt izmaira is. Kívülről nem mutatta, de szenvedett, napról napra egyre erősebbé vált a fájdalom számára. Éppen a gyengélkedőre indult volna, ha nem fut össze a vámpírral, akit muszáj végighallgatnia, hacsak nem akar bajt hozni a falkára. Így hát fogait összeszorítva tűrte a hasogató fejfájást, a görcsös gyomorfájást, a tüdejét beroppantó szúró érzést s a torkában nőtt gombócot, amitől nehezére esett a nyelés s hányingere támadt. Próbálta elrejteni, de teste már észrevehetően remegett, kapkodva vett levegőt, szemét lehunyta, mikor rátört a szédülés s szívverése egyre gyorsult.

– Ennyi és netovább! Ha még egyszer akár egy rossz szót is meghallok rólatok, megtudjátok, milyen mikor ezüst fésűvel kefélik a bundátokat – mondta Alessandro s mélyet sóhajtva belefésült fekete hajába, ami a heves beszéde közben már összekuszálódva lógott szemébe.

– Világosan fogalmaztam? – fordult oda Peterhez, aki nem reagált a kérdésre. A vámpír szeme villant. – Dorian! – csattant fel dühösen, mire a férfi felpillantott rá, barna szeme ködös volt s a vámpír alakja teljesen összemosódott előtte.

– Világosan fogalmaztam? – tagolta neki Alessandro, de nem felelt neki.

Füle csengett s nem hallotta a férfi kérdését. Peter fogait összeszorítva aprókat köhögött, torkában valami furcsa, szúró érzés keletkezett, de azzal, hogy köhögni kezdett, gyomra még inkább felkavarodott. A köhögés egyre erősödött, szája elé emelte kezét s felsőteste meggörnyedt.

– Dorian? – vonta össze szemöldökét Alessandro s a férfi mellé lépett, aki egyre hangosabban köhögött s egész testében remegett, Peter térdre esett.

Négykézláb támaszkodott meg, a torkát irritáló érzés és a hányinger győzött felette. Teste belerázkódott, ahogyan felköhögött egy sűrű fekete folyadékot, ami a folyosó szőnyegpadlóján terült szét. Alessandro ijedten hőkölt hátra, majd mégis a férfi mellé guggolt s hóna alá nyúlt, hogy felsegítse. Dorian felemelte tekintetét, arca holtsápadt volt, szeme véreres s sárgán izzott, szája szélén a fekete folyadék csordult ki, és csöpögött a földre.

– Me... menekülj – dadogta alig hallhatóan.

– Mégis mi a franc van veled? – kérdezett rá, de a férfi ellökte magától. Dorian a földre rogyott.

– Menj! – szólt rá mély reszelős hangon, mire Alessandro azonnal talpra ugrott.

Peter teste megremegett, majd görcsös rángatózásba kezdett. Kezére fekete karmok nőttek, bőrén fekete szőr jelent meg s a férfi ruhái szétszakadtak, ahogyan teste megnőtt s felvette farkasalakját. De ez az alak nem az volt, amit Alessandro megszokott. A farkas jóval nagyobbra nőtt, mint általában, szeme egy nagy sárga írisz volt, pupilla nélkül. Fekete szőre csomókban hullott, hátsó lábán állva összegörnyedve lihegett, fogairól fekete nyál csepegett a padlóra. Alessandro lassan tett egy lépést hátra, erre a farkas felkapta a fejét. Tekintetük találkozott, a lény sárgán izzó, gyilkos tekintete s Alessandro fekete szeme, amiben félelem csillant. A farkas felegyenesedett két hátsó lábára, szinte a négy métert elérte magassága, s felvonyított. Vérfagyasztó volt a hangja s a vámpírnak sem kellett több, száznyolcvan fokos fordulatot vett és rohant. A diákok csak egy elsuhanó árnyat láttak belőle.