Fantôme - Régi változat ✔️

LXI.

Arra ébredt, hogy minden porcikája sajog, és hogy valaki a füle mellett szuszog. Nyögve feltolta magát és kérdőn pislogva nézett le az ágyra borulva alvó Lesterre, akinek nyála a matracra folyt. Oldalra billentette fejét és csak nézte a démont, majd belefésült hajába, mire az mormogott valamit, majd nagyot ásított, és felült. Megtörölte álmos szemeit, majd felnézett Wolfra.

– Szia – köszönt halkan. – Jól vagy?

A kérdés hallatán Wolf elgondolkozott. Hogy jól van-e? Erre a kérdésre nehezen tudna válaszolni. Visszagondolt az előző estéjére, minden pillanatát maga előtt látta ismét. Ahogyan a rémképek legyűrték őt, ahogyan gondolataiban elszenvedett kínok kivetültek igazából is testére. Körmei alatt alvadt vér volt, jobbján teljesen feketére festette körmeit. Minden lélegzetvételnél hátába nyilallt a fájdalom, de lábait is ugyanaz a gyomorszorító, idegtépő fájdalom ölelte körbe s mintha ólomból lettek volna. Megpróbálta jobban feltolni magát, de arca fintorba torzult, majd kínjában felnevetett. Eric ijedten ült fel, álmából riadt fel megint.

– Soha jobban, Lester! Soha jobban! – nevetett Wolf, majd nyögve az ágy széléhez kúszott, és talpra állt volna, de térdei összecsuklottak. A két barát ugrott volna, hogy segítsen neki, de Wolf már talpon volt, és önelégült vigyorral nézett vissza rájuk. – Milyen aggódóak lettetek hirtelen. Mosdóba kimehetek egyedül is, vagy el akartok kísérni?

– Menjél, de fürödj le – kötötte a lelkére Lester, mire csak mosolygott a szőke, majd magára zárta a fürdő ajtaját.

Vidáman dúdolva lépett a tükör elé, próbálta elterelni figyelmét, és végigmérte magát. Bedagadt szemeit, kócos haját, nyakát borító sebeket. Vállat vont, majd a földre dobta ingét, hátáról leoperálta a kötéseket, és levette nyakából is a bőr övet, végül nadrágja és bokszere is a földön landolt, belépett a zuhanyfülkébe. Forró vizet engedett magára, ami hátára csapódva újabb fájdalomhullámot küldött végig testén. Bal csuklójára harapott rá, az ezüst bilincs kitartott és nem roppant össze állkapcsa nyomása alatt. Mikor úgy vélte, a víz kimosta sebeit, hajat mosott, ügyelve, hogy hátára ne kerüljön hab, miközben ismét dúdolni kezdett. El akarta terelni gondolatait a fájdalomról.

Fürdés után elégedetten vette szemügyre magát ismét a tükörben, majd megszárította haját, és egy törülközőt csavart derekára úgy lépett ki a fürdőből. Most egy vidám dalt fütyörészett, miközben kiválasztott egy adag tiszta ruhát, és felöltözött. Lester és Eric aggódva nézték őt, túl jó kedve volt.

– Wolf, jól érzed magad? – szólt félve a manó.

– Persze, Eric. Soha jobban – felelte boldogan. – Szabad vagyok. Tán nem úgy tűnik? – kérdezett vissza, miközben vállára lendítette táskáját.

– Mégis hova mész? – nézett rá kérdőn mind a kettő.

– Órára – felelte egy vállrándítással, majd a falon csüngő órára pillantott. – De előtte bekapok valamit szerintem, mert farkaséhes vagyok – vont vállat, majd kiment a szobából, Lester és Eric összenéztek, majd barátjuk után siettek.

– Wolf, pihenned kéne! – erősködött Lester. – Alig állsz a lábadon.

– Igaza van! – bólintott Eric, mire Wolf csak a szemét forgatta, majd kézállásba lendült.

– Így jobb? – kérdezte, és kézállásban ment tovább a folyosón.

– Fejezd be! – fakadt ki Lester, mire Wolf ismét lábra állt, és nevetve hagyta ott őket a folyosón

– Istenem... tényleg megkattant – csóválta meg fejét Eric.

– Szólok Vegának – bólintott magában Lester.