Fantôme - Régi változat ✔️

XIV.

George sietve szelte át a kastélyt, késésben volt, ezzel kockára téve bőrét. Magát szidta és ajkát idegesen rágta, ahogyan befordult a színházteremhez vezető folyosóra. Sosem volt a korán kelő típus, és most is sikerült átaludnia az ébresztőt, amiért biztosra vette, hogy kapni fog. Wolf a csipkelődő tréfáival már itt sem hagyta nyugton, és George-nak rá kellett jönnie, hogy a színpad is az Alfa felségterülete. A démon szaporázta lépteit, nem akart magyarázkodni arról, hogy miért késett, mert Wolf úgy is gúnyt űzne belőle, mint legutóbb. A terem ajtaja előtt Popper ácsorgott, mikor meglátta a démont eléje sétált.

– Mr. Overlord, ha van egy perce.

"Nincs, tanár úr, Wolf így is meg fog ölni." gondolta magában George, majd lemondóan sóhajtott, és bólintott a tanárnak. Popper lopva körbe nézett a folyosón, majd közelebb lépett a nála másfél fejjel magasabb férfihoz. George kérdőn felvonta szemöldökét.

– Lenne egy kérésem – súgta a tanár.

Chris unottan járkált fel alá a színpadon tekintetével a készülő díszleteket vizslatta, Richard a színpad közepén, a hátán feküdve terült el, fejét Wolf combjára hajtva, halkan hortyogott. Wolf a gondolataiba merülve rágcsálta alsó ajkát és háta mögött támaszkodott meg kezével. Eric is ott volt, a színpad szélén ücsörgött hátát a falnak vetve, egy régi, szakadt könyvet olvasott. Elkísérte barátját a próbára, nem volt jobb dolga, amivel elüthette volna az időt, s Wolf is szívesen látta volna őt maga mellett. Rick nagyot nyújtózott, és ásított egyet, szemét résnyire nyitotta, majd vissza is zárta.

– Az átok verje meg ezt a nyavalyást – ásított ismét.

– Melyiket? – nézett rá kérdőn Chris.

– Mindkettőt – felelte, mire Wolf felkuncogott.

– Hosszú volt az éjszaka, mi? – gúnyolódott. Az árnyvadász sértődötten felhorkantott.

– Saját magadnak köszönheted – szólt közbe Chris, mire barátja hirtelen felült, s küldött feléje egy sértődött pillantást.

– Akkor szólogassatok be, ha már volt egy normális kapcsolatotok is, és már nem vagytok szüzek – fortyant fel. – Addig meg le lehet szállni rólam – tette hozzá durcásan, és visszadőlt Wolf lábára, egy rosszalló pillantással felnézett a szőkére. – És az egész a te hibád. Kellett őt a nyakamba varrnod a tegnap – morogta az orra alatt, majd felvonta szemöldökét, mikor a másik nem felelt semmit a kijelentésére. – Min gondolkodsz?

– Azon, hogy Lucas a szombaton azt mondta, én vagyok az első férfi, akivel smárolt – felelte, mire a két szőke döbbenten pislogott vissza rá, Eric is kérdőn felpillantott a könyvéből.

– Jól hallottam, amit hallottam? – kérdezte döbbenten.

– Szerintetek tehetséges bottom lenne? – ráncolta össze homlokát Wolf elgondolkozva.

– Összetörné az önbecsülését – nevetett fel Rick hisztérikusan, majd sunyi mosolyra húzta száját, és felpillantott Wolfra. – Miért, talán kedved lenne megdönteni?

– Alfa vagyok, drágám, felettem nem dominál senki – felelte egy sunyi mosollyal. – Az egyetlen személy, akinek szót fogadok – Popperen kívül persze –, az ott ül a sarokban – bökött fejével Eric irányába, mire a manó büszkén kihúzta magát, és visszatért könyvéhez.

– De ha mondjuk, van két Alfa egy falkában és egy párt alkotnak – gondolkodott hangosan Rick közben kezével a levegőben mutogatott. – Akkor mi van?

– Tudom is én – vont vállat Wolf. – De eddig nemigen voltam falkában, szóval fogalmam sincs. De ha ennyire érdekel, kérdezd meg Petert.

– Peter jó srác, de nem mernék tőle ilyeneket kérdezni – rázta meg fejét grimaszolva.