Fantôme - Régi változat ✔️

X.

Először Ericnek tűnt fel, hogy valami nincs rendben barátjával, de pár napig a Telihold utóhatásának tudta be és a keddi rosszullétének. A vörös néha arra riadt fel az éjszaka közepén, hogy Wolf valamit pakolászik a könyvek közt. Mikor kérdezte miért kelt fel, az csak annyit felelt neki, hogy rosszul aludt. Egyik nap rémálmok kísértették, máskor olyan számára nevetséges dolgok, mint például, hogy álmában smárolt George Overlorddal. Ericnek egyszer sikerült elkapnia egy pillanatot, mikor barátja egy ilyen álomból riadt fel, arcán fintorral s undorodva borzongott bele, miközben kiöltötte nyelvét. Ezen nevettek egy sort, s továbbszövögették tervüket, amit a hétvégén akartak volna véghez vinni, miután Sabrina is örömmel bólintott rá a dologra.

Míg Eric előtt fel merte fedni érzelmeit, akár rémálmaiból fakadó rossz közérzetét, akár vidám nevetgélős oldalát, amikor a vörös a terveiről beszélt. Addig a kastély további személyei közt álarcot húzott magára. Arca rezzenéstelen volt, csupán egy rideg pillantással felelt a csipkelődő szavakra. Alessandro és vámpírjai pár csípős megjegyzés után felhagytak Wolf idegesítésével. Mivel mindent csendben tűrt, így nem volt benne sem móka, sem kihívás. Hamar letettek arról, hogy bosszantsák őt, s ha esetleg elfojtja érzéseit, akkor minden egyszerre robbanjon ki belőle.

De George kíváncsiságát viszont annál inkább izgatta, hogy vajon mikor fog a farkas visszakaffogni neki, mikor éri el azt a pontot, mikor Wolf megharagszik. Hosszú unalmas napok teltek el, és a démon hiába sértegette őt, Wolf egyszerűen keresztülnézett rajta, mintha meg sem hallotta volna a szavait. George-ot sértette a dolog, és mérhetetlenül dühítette is egyszerre, mert hiányzott neki a farkas viselkedése. Hiányoztak neki a csípős beszólások, Wolf gyilkos pillantása, a vérszomjas mosolya, amivel méregette őt. Most a férfi csendbe burkolózott és ügyet sem vetett azokra, akik cukkolni próbálták.

Szombat reggel Wolf szokásához híven, reggel nyolckor már az alagsorban kiépített táncteremben volt. A terem padlóját parketta borította, a falakat padlótól a plafonig tükrök fedték. A tükrök előtt derékmagasságban fakorlátot erősítettek fel. Wolf a terem közepén foglalt helyet, egyik kezét csípőre téve állt és telefonján a zenealbumok között keresgélt, míg meg nem találta azt a számot, amire nyújtani akart. Telefonját a földre rakta, majd egy elegáns mozdulattal belerúgott, hogy a készülék közvetlen a tükör elé csússzon. Elégedetten bólintott, mikor a telefon centikre a tükörtől állt meg, majd végignézett tükörképén. Egy egyszerű szürke póló volt rajta, hozzá egy sötétebb szürke, lenge edzőnadrág, lábán fekete jazz-balett cipő. Szőke haját copfba fogta, és nekiállt a bemelegítésnek.

Egy óra elteltével épp az angol spárgáját nyújtotta, mikor léptek zaja ütötte meg a fülét, kérdőn az ajtó irányába fordult, ahol George alakja jelent meg. A démon testre feszülő, vörös ujjatlant és lenge, fekete térdnadrágot viselt, lábán fekete sportcipő, vállán táskája lógott, kezében kulacs.

– Nocsak, nocsak. Ilyen korán itt vagyunk? – nézett fel rá Wolf kíváncsian.

– Bagoly mondja verébnek – horkantott fel, és ledobta táskáját a fal mellé, majd végigmérte Wolfot. – Ezek szerint jól láttam, amit láttam.

– Mire gondolsz? – vonta fel szemöldökét, és spárgában hasra feküdt állát kézfején támasztva.

– Amikor az ebédlőben összeverekedtünk, lecsúsztál spárgába – felelte, mire Wolf bólintott.

– És most mit kezdjek ezzel az infóval? – kérdezte. George mögéje sétált, és egyik lábát a derekára helyezve finoman lejjebb nyomta őt, mire Wolf felszisszent.

– Köcsög!

– Bottom – felelte, mire Wolf szeme villant, és hirtelen feltolta magát ülő helyzetbe. George pimasz mosolyra húzta a száját. – Ilyen spárgával csak is Bottom lehetsz, drága.