Fantôme - Régi változat ✔️

XXX.

Mi is lehetne szebb és romantikusabb annál, ha élete szerelme mellett ébred az ember. Mikor álmosan kinyitod a szemed, ő föléd hajol és lágy csókkal mond neked jóreggeltett. És utána füledbe suttogja, hogy szeret, aztán szoros ölelésbe fon és nem enged. De Wolfnak sajnos másfajta ébresztő jutott, ami telefonjának hangos csörgése volt.

A férfi mély álomból ébredt, azt sem tudta hirtelen, hol van, mégis riadtan pattant fel az ágyban és telefonja után kutatva lehajolt az ágyról. A készüléket a földön heverő farmerja zsebében találta meg. A képernyőn egy ismeretlen szám volt kiírva, de egy belső hang azt súgta, csak is Jack lehet az. Beletúrt hajába és felvette a telefont, álmos, rekedt hangon szólt bele.

– Igen?

– Amadeus! Nem fogod elhinni mi történt! – kiáltott fel Jack a vonal túlfelén, mire az említett egy fintorral az arcán távolabb tartotta fülétől a telefont.

– Jack... Kibaszott hajnali fél négy van – suttogta mérgesen és válla felett hátranézett a démonra, aki mormogva fordult át másik oldalára.

– De ezt muszáj megbeszélnünk! – akadékoskodott.

– Nem érdekel – sziszegte.

– Akkor elmegyek személyesen hozzád, mert ez nem tűr halasztást! Merre vagy?

– Ott, ahol kinyírják a hívatlan vendégeket. Figyelj, Jack... – sóhajtott fel, és összeborzolta kócos haját. – Kurvára nincs kedvem végighallgatni, hogyan telt az éjszakád Ophelia ágyában.

– Pedig arra gondoltam, hogy cserébe te is megmondod, hogy ki az alfa nálatok – gúnyolódott sértett hangnemben. – Nem a ribiről akarok veled beszélni.

– Hát akkor? – kérdezte meghökkenve.

– Amadeus, ez életbevágóan fontos – felelte gondterhelten, ennek hallatán Wolfnak rossz előérzete támadt. – Az éjjel...

Wolf nem hallotta a mondat többi részét, mert George kivette a telefont a kezéből, és megszakította a vonalat. A férfi riadtan nézett hátra, ugyanis a démon vörös szemében gyilkos láng lobbant.

– Kérlek, Lu, add vissza – kérte kedves mosollyal s feléje fordult.

– Nem – felelte keményen, és félretette a telefont. – Amíg itt alszol nálam, az van, amit én mondok.

– Jack nem szokott viccelődni. Ha azt mondja, hogy életbevágóan fontos, akkor igenis az. Most pedig kérem vissza a telefont – tartotta oda kezét követelőzően.

– Nem!

– Rendben! Te akartad! – fortyant fel sértődötten, és kikászálódott az ágyból.

A szekrényhez lépett, kivett belőle egy tiszta alsót és zoknit, vörös inget és egy fekete farmert. George egy szemforgatás közben felült és a dühös farkast figyelte ahogy ide-oda ingázik a szobában, míg össze nem szedte a földön heverő ruháit.

– Wolf, ne már... ennyitől megsértődsz?

– Csak hogy tudd, Lucas, ha választanom kéne közted és Jack között... – kezdte sötéten, és kikapta a telefont a férfi kezéből, szeme felvillant egyet, míg George döbbenten pislogott vissza rá. – Kérdés nélkül Jacket választanám – tette hozzá, majd kiviharzott a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót. Ruháit összegyűrve ledobta a kanapéra, majd tárcsázott, két csörgés után már Jack fel is vette a telefont.

– Na végre! – hallatszott egy megkönnyebbült sóhaj a telefon túlfelén. – Már azt hittem, hogy baj van.

– Nincs semmi gond, csak ez a köcsög berágott, amiért telefonáltál – morogta, miközben kilépett a folyosóra, és ismét becsapta maga mögött az ajtót, a lépcsők fele indult. – Merre vagy?