Fantôme - Régi változat ✔️

VI.

A kastély déli szárnyában állt a színházterem. Hosszú, aranyozott széksorok helyezkedtek el egymás mögött, vörösbársonnyal borított párnázatukkal, a padlót ugyancsak bíborvörös szőnyeg borította. A terem plafonjáról, egy óriási, aranyozott kristálycsillár lóg le és több tucatnyi égőjével szemet kápráztató fényjátékot teremt a falakon. Tíz méterrel a földszint felett, páholy keretezte patkó alakban a termet, ahol a főbejárat is elhelyezkedett. A színpad fekete, lakkozott, fénylő fa volt, és mélyvörös függöny szegélyezte.

Wolf lesütött szemmel állt az ajtóban. Rosszullét környékezte, teste meg-megremegett a hidegrázástól. Fejében egy ér lüktetett s szíve hatalmasakat dobbant mellkasában. Gúnyos vigyorba húzta száját, megcsóválta fejét. Nevetségesnek tartotta mindazt, amilyen állapotba került a teste pár rossz emlék hatására.

Körül akart nézni, elámulni a terem szépségén, fel akart szaladni a színpadra, hogy onnan nézzen körbe. Oh, Popper mennyit mesélt neki erről a helyről, de sosem akarta volna önszántából betenni ide a lábát. Énekelni akart, táncolni, bolondozni a színpadon, mint ahogyan gyerekkorában tette. De nem tudott mozdulni helyéről, felkarját dörzsölte tenyerével, hogy enyhítse azt, hogy fázik. Nem tudta rávenni magát, hogy beljebb lépjen, csupán lopva nézett fel pár pillanat erejéig, hogy körülnézzen. Az ajtó nyikorgására riadt fel, kérdőn hátrapillantott, és George Overlord mogorva tekintetével találta szembe magát. A démon vérigsértve nézett vissza rá, szeme vörösen villant fel.

– Mit bámulsz, bolhás? – kaffogott rá ellenségesen.

– Semmit – felelte az halkan, és elfordította tekintetét a démonról.

George túlságosan is sértett volt ahhoz, hogy feltűnjön neki a szőke halk megnyilvánulása. Magában morogva, szitkozódva vágta zsebre ismét kezét, s beljebb sétált a terembe. Felborult időbeosztását próbálta helyre tenni gondolataiban, több-kevesebb sikerrel, most, hogy a drámaórákra is be kell járnia. Semmi kedve nem volt hozzá, hiszen nem lett volna szüksége a plusz órákra és kreditekre sem. És még a nyavalyás avató is a nyakán volt, ami alól mindenképp ki akart volna bújni, de mégiscsak húga ott volt a gólyák közt, s a fülét rágta, hogy menjen az avatóra. A saját gólya avatóján sem volt ott, avatni meg pláne nem akart, nem fűlött a foga az eseményhez. Hirtelen megtorpant, s visszanézett válla felett Wolfra, aki nem mozdult el helyéről. Az egyetlen jó dolog az lenne, ha megkeseríthetné a szőke életét az avató ideje alatt, de Peter s a falka nem engedné, hogy szárnyai alá vegye az újoncot. Dühösen felmordult, majd továbbment, s egy laza ugrással fent termett a színpadon.

Ismét nyílt az ajtó, Wolf viszont most már nem nézett fel a vidáman csevegő párosra, akik elsétáltak mellette. Azok sem foglalkoztak igazán vele, két lépés után Richard mégis visszafordult, és végigmérte a farkast, majd oldalba lökte barátját, és visszamentek Wolfhoz.

–  Mi a baj, haver? – kérdezte Chris aggódva.

–  Magánügy – felelte, és lassan felnézett a párosra, arcára halovány mosolyt erőltetve, hogy eloszlassa aggodalmukat.

–  Sebaj, majd megoldjuk – karolta át őt Chris jobbról, Rick követte barátja példáját, és felkarolta balról, így indultak tovább a színpadhoz.

Wolf nemtetszően felhorkantott a páros viselkedésén. De azokat nemigen zavartatta a dolog. Richard ismét belekezdett az eszmefuttatásukba, amit az imént abbahagytak, így Wolf akarva akaratlanul is végighallgatta mindazt, ahogyan az árnyvadász szakított a barátnőjével, mert a nő bele habarodott valaki másba, mégis Ricket okolta a szakítás miatt. A férfit olybá tűnt kicsit sem zavarta, hogy véget ért a kapcsolatuk így Chris bátran merte felhánytorgatni az ex hibáit, amin jót nevettek. Wolf észre sem vette, hogy már a színpad előtt járnak, hacsaknem ugrott volna össze a gyomra, s remegett volna bele mindebbe egész teste. Megálljt parancsolt lába, s a másik kettő hiába indult volna tovább, Wolf egyszerűen nem mozdult a helyéről. Szíve ismét hatalmasakat dobbant mellkasában, fejében lüktetni kezdett egy ér, újabb rosszullét tört rá, és mindennek hatására gúnyos mosoly ült ki arcára.