Fantôme - Régi változat ✔️

XIII.

A hétfői dráma órán Wolf legszívesebben megint betörte volna George Overlord orrát. Mindenki időben ott volt az órán, kivéve George, ő félórát késett, amivel kihívta maga ellen Wolf haragját. Mert a farkas nem tűrhette, ha Poppert valaki hátráltatja a munkájában, hisz olyan lelkesen állt hozzá mindenhez. A tanár kíváncsian figyelte, hogy Wolf teljesen normálisan viselkedik a színpadon, nem remeg, nem fél, nincs rosszul, mindent úgy csinál, ahogyan azt kéri tőle. És Popper szíve repesett az örömtől, hogy a férfi ismét önmaga volt.

Wolf szeme viszont szikrákat szórt, mikor George szinte már beesett az ajtón, vörös inge félre gombolva, fekete haja csupa kóc. Wolf összeráncolta szemöldökét, kezét összefonta mellkasa előtt, és lenézően végigmérte a férfit, aki a színpad elé sietett.

– Huh, ezer bocsánat, tanár úr – George bocsánatkérő mosolyra húzta a száját, és belefésült hajába. – De tudni illik, halaszthatatlan dolgom akadt.

Popper csupán a szemét forgatta, s legyintett, a többiek sem vettek a démonról tudomást. George felsétált a színpadra, és megállt egy üres helyen, mindenki kíváncsian várta, Wolf reakcióját, tudták, hogy dühös. Már csak az volt a kérdés, milyen formában tör ki belőle düh. Wolf állához emelte jobb kezét, és körbejárta a démont, tüzetesen szemügyre vette, az zavartan pislogott még akkor is, amikor a farkas megállt előtte. Wolf szeme villogott, orra fintorba rándult, gyomra felfordult, egy ismeretlen nő szagát érezte rajta, egy angyalét. Nem is törődött a többi aprósággal, ami alátámasztotta mindazt, amit szaglása s ösztöne súgott neki. A gyűrött ing, a kócos haj, a rúzsfolt a démon szája szélén...

– Most mi van? – kérdezte George ártatlanul, és végignézett magán.

– Félregombolt, gyűrött ing... – kezdte Wolf lenézően. – Szénaboglya haj, egy kis rúzsfolt a szád szélén és a nyakadon – mutogatott végig rajta megvetően. George arca vörösebb árnyalatában játszott, mint azt szerette volna, de nem merte letörölni száját még akkor sem, ha izmai maguktól mozdultak volna.

– Plusz elfelejtetted felhúzni a slicced – tette hozzá Wolf, és ezzel elérte, hogy George arcába szökjön a vér, és teljesen elvörösödjön szégyenébe. A többiek összesúgtak. Popper elégedetten nyugtázta a tényt, hogy nem neki kellett szidnia a férfit.

– Nincs több elnézés, Lucas, ha még egyszer késni mersz az órákról, azért, mert épp valakivel keféltél... – vészjóslóan elhallgatott, és a démon elé lépett, odahajolt füléhez, és súgva folytatta.

– Ha nem viselkedsz... megkeserítem az életed – eltávolodott tőle, szeme ismét felizzott. George nagyot nyelt, de állta a gyilkos tekintetet. – Itt, ezen a színpadon az van, amit Popper mond. Különben velem kerülsz szembe. Megértetted?

– Igen.

– Remek – bólintott ridegen, majd hozzá tette. – Nem szivatlak tovább, menj öltözz át, és két percen belül itt legyél.

George elsietett a színfalak mögött kialakított öltözők irányába, Wolf pedig visszafordult a tanárhoz. Popper szája apró, keserű mosolyba rándult, mikor felfedezte a fájdalmat a szőke tekintetében. De a farkas csupán féloldalas mosolyra húzta száját, s kacsintott neki, majd hangtalanul tátogva tette hozzá. "Majd később elmondom." A tanár biccentett feléje, majd kérdőn körbenézett.

– Hol is tartottunk? – kérdezte Popper, mire Richard félve behúzta a nyakát. – Oh igen, Mr. McQueen! Wolfgang kérlek segítsd ki a fiút, míg meghallgatom Mr. Sances és Ms Overlord duettjét.

– Ahogy óhajtod – bólintott Wolf, és az árnyvadász elé lépett. – Szóval... Benvolio szerepét kaptad, annyiban egyszerű a dolog, hogy Chirs a legjobb haverod. Igaz?