Fantôme - Régi változat ✔️

XXIX.

Az erdőben sötétség és csend honolt, az éjjeli állatok mind vadászni indultak. És semmi sem törte meg az éjszaka csendjét, csupán három fiatal férfi hangos nevetése, miközben futva szelték át az erdőt.

– Szedd a lábad, Wolfgang! – kiáltott hátra nevetve Chris.

– Vigyázz kanyar! Kanyaaar! – nevetett Rick, közben kis híján felbukott egy nagyobb kavicsban.

– Jaj nem futok tovább egy lépést sem. Kész, vége, feladom! – mondta Wolf és hátára feküdve elterült a földön. Rick poénból elkezdett a földön fekvő farkas körül köröket futni, Wolf fáradtan felhorkantott.

– Rick, állj meg! Állj már meg, így is három kör előnyöd van!

Kezét kinyújtotta oldalra, kigáncsolva ezzel az árnyvadászt, aki nevetve terült el a földön, majd felült, és végignézett két barátján, akik levegő után kapkodva mélyeket lélegeztek. Wolf egy idő után feltolta magát, és válla felett hátranézett Rickre.

– Pár perce... még egy garast sem ért az életünk – mondta az árnyvadász.

– Hát Christopheré most sem ér többet! – bólintott egyetértően.

– Ugyan, Wolfgang, egy kör repülés... mindent megér – sóhajtott fel álmodozva az említett, és végignézett a kezében levő fehér álarcon, melyet Sabrinával cserélt el még a bálban.

– Ennek megártott a csók! – legyintett Rick.

– Mivel itathatta át az a lány az ajkát? – kérdezte elgondolkozva Wolf, majd barátjára nézett, aki megvonta vállát.

Wolf a földön heverő angyalra pillantott, majd felpattant, oda osont hozzá. Egy hirtelen ugrással fölötte termett. – Én is repülni akarok! – mondta, és megcsókolta.

– Megőrültél? – lökte félre Chris, majd elnevette magát, letörölte száját, és felült, Wolf az eget bámulta, majd visszafordult barátaihoz.

– Érzem! – szólt elvarázsolt hangon. – Szállok, lebegek! Huhuhú! – ugrált, miközben kezével a levegőben csapkodott, majd megállt Rickkel szemben.

– Richard! – kiáltott fel, majd lassan lehajolt, miközben le nem vette tekintetét a férfiról, akinek arcáról lefagyott a mosoly s zavartan pislogott. – Te szép vagy?

– Nem, én ronda vagyok! – pattant fel, és ijedten hátrált néhány lépést.

– Nem, te gyönyörű vagy! – erősködött, majd egy ugrással mellette termett, és puszit nyomot az arcára, majd nevetve visszahuppant a földre, mikor az ellökte magától. Rick undorodva letörölte arcát, majd a földön ülőhöz vágta álarcát.

– Bolond vagy, Wolf. – mosolyodott el végül. – A pasid elevenen megnyúzna ezért.

– Ugyan már! – legyintett. – Ha Lucas azzal kavar, akivel akar... Én miért ne tehetném, hisz senki sem tiltotta, hogy bárki mástól csókot vehetnék.

– Micsoda rímek, édes öregem! – ült fel Chris is. – Mégis mennyit ittál?

– Egy pohár vizet – felelte büszkén, és kihúzta magát.

– Ah! – legyintett lemondóan. – Ingyen pia volt és te nem ittál?!

– Már megbocsáss, de ha én iszok, akkor abból mindig galiba lesz – horkantott fel. – Az alkohol miatt előtör belőlem a... hogy is mondjam... – mormogta magában. – Oh igen, a fedezési ösztön. Ha viszont összeeszek valamit, akkor meg hullik a szőröm.

– Rosszul vagy te bekötve.

– De ezt eddig is tudtuk – nevetett fel Rick, mire Wolf sértődötten hozzávágta a kék álarcot, ami a kezében volt.