Az élet csodái - Mason Mount ff.

LII. Titok

Második napunkra ébredtünk itt Zanzibárban. Olyan csodálatos egy környék volt, az emberekkel együtt. Mindenki a legtöbbet tette annak érdekében, hogy a legjobb nyaralásunkat éljük át.

Tegnapi nap folyamán Mason többször merült el annyira a telefonja világában, hogy nem figyelt arra, amit mondtam neki. Már csak azért is furcsálltam, mert sosem volt az a telefonfüggő. A telefon is csak azért volt nála, hogy értesüljön hírekről a csapatból, vagy a családból, esetleg utánanézzen valaminek.

-Drágám, megjött a fuvar! - szólt be a fürdőbe Mason.

-Megyek! - kaptam fel a cuccaimat, majd beledobtam azt a bőröndömbe. Az összes táskánkat összeszedve indultunk ki az autóhoz.

Amint beültünk a járműbe, én azonnal az ablak irányába fordultam. Kizártam mindent a külvilágból és figyeltem a szebbnél-szebb tájakat.
Egyszer csak egy érintést éreztem a lábamon.

-Mi a baj? - simogatta combomat, Mason.

-Semmi! Jól vagyok! - küldtem felé egy bíztató mosolyt. De az őszintén vallva, nem volt minden a legnagyobb rendben. Zavart, hogy Mason ezek után újra a telefonjáért nyúlt, majd kicsit arrébb húzódott, elfordulva, hogy ha akarnék is valamit látni, ne tudjam. De nem akartam megemlíteni neki számomra furcsa viselkedését, hiszen féltem, hogy vita lesz belőle.

Orsi🫶🏼

Én: Szia Orsi! Bocsánat, hogy zavarlak, de a segítségedre van szükségem.. Amióta eljöttünk Afrikába, mást sem látok, hogy Mason folyamatosan a telefonján lóg, pedig tudod, hogy egyáltalán nem egy telefon függő. És direkt úgy fordul, hogy ne lássak belőle semmit. Kérlek segíts, mit kéne tennem, mert számomra nagyon furcsa a viselkedése.

Orsi: Luca! Nyugodj meg, ne gondolj egyből rosszra! Lehet, hogy éppen tervez valamit, amiről neked nem kell tudnod, szóval ne aggódj érte.

Én: Nagyon remélem, hogy igazad van!

Egy kisebbet sóhajtva csúsztattam vissza telefonomat a zsebembe. Mintha Mason megérezte volna, hogy valami gondom van, mert azonnal elrakta telefonját és figyelmét felém szentelte.Az út további része békésen telt. Az elmúlt napokhoz képest sokat beszélgettünk.

                          •••••Másnap•••••

Reggel korán kellett keltünk, ugyanis indultunk az első napi programunkra. Gyors reggelizés után, ami egyébként isteni finom volt, jöttek értünk a kocsik, amikkel egész nap fogjuk járni a szavannát. Raktunk el sok ételt, illetve rengeteg vizet, mert mára nagyon nagy hőséget írt. Öltözéknek is nagyon lenge ruhákat választottunk, hogy fele annyira izzadjunk. Bőrünkön szinte tocsogott a nagy mennyiségű naptej. Mason a fejére tett egy horgászsapkát, míg én egy kendőt kötöttem magamra. Rendesen felszerelkezve indultunk meg.

Mikor már másfél órája mentünk a nagy semmiségben, egyszer csak megszólalt a sofőrünk, hogy nézzünk ki jobbra, mert láthatjuk a zsiráfokat közeledni felénk. Kicsit távolabb álltunk tőlük, nehogy valami baleset történjen. Sorjába jöttek az állatok, mint például láttunk elefántokat, oroszlánokat, zebrákat és más vadállatokat is. Masonnel rengeteg képet csináltunk egymásról, amiket visszafele úton postolgattunk ki a közösségi médiában.

-Csodálatos volt ez a nap! - dőltem le az ágyunkra hulla fáradtan.

- Tényleg az volt! Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire közel fogom látni egy oroszlán családot! - nevetett hitetlenül.

-Mikor megyünk vacsizni? - kérdeztem barátomtól, aki éppen vette le magáról koszos ingjét.

-Kb egy 2 óra múlva. Nyugodtan pihenj addig. - mosolygott rám. Nem sok kellett ahhoz, hogy kényelembe helyezzem magam és álomra szenderüljek.

~Mason szemszöge~

Mióta itt vagyunk külföldön rengeteget kellett telefonon ügyet intéznem, hiába csak a barátnőmmel szerettem volna foglalkozni. Láttam Lucán, hogy nem tetszett neki, és be is sértődött néha, viszont, amikor majd megtudja ennek az okát, nem ez lesz a véleménye. Viszont most is egy hívást kellett fogadnom.

Kelly Rodriguez

Kelly: Szia Mason. Most hívtak, hogy péntekre mennek ki a fiúk és elkezdik intézni nektek a helyet.

Én: Köszi Kelly. Lucán már nagyon látom, hogy gyanakszik valamin, de biztos nem az jutott eszébe először, hogy megakarom kérni a kezét.

Kelly: Nagyon remélem, hogy nem fogja megtudni. Majd csak akkor írok, ha valami nagyon fontos van. Nem szeretném, hogy az eljegyzése előtt esetleg valami félreértések miatt ne jöjjön össze a több hónapos szervezésed.

Mason: Azt én se szeretném. Nagyon szeretem és már régóta készülök rá!

Kelly: Tudom Mason. Már csak két napot kell kibírnod, hogy aztán kiöntsd neki a lelked.

Mason: Köszi Kelly a segítséged! Majd írok a fejleményekről!

Kelly: Szívesen, aztán sok szerencsét!

Hát igen. Hallottátok a híreket. Az okát annak, amiért Luca azt hiheti, hogy megcsalom. Lassan 3 hónapja készülődöm arra, hogy megkérjem a kezét. Szerencsémre egy kis sejtése sincs.