Sacrifice - Sunki

|16|

Nishimura Riki:

Sunoo az elmúlt egy hetet nálunk töltötte. Nem szeretett volna hazamenni, így Sunghoon jött le hozzánk néha, és hozta magával Heeseung nevezetű kuty- akarom mondani párját, aki tényleg olyan mint ahogy a babám leírta. Kicsit nagyon irritáló személyisége van, és úgy láttam imádja Sunoot szopatni. És ami a legjobb, megígérték, hogy ma is jönnek, így Sunoo már reggeltől kezdve nagyon frusztrált volt.

– Drága szívem, nyugi van. Ha akarod elintézem azt a Heeseung gyereket, csak egy harapásomba telik. – mosolyodott el gonoszan Yon, mire Sunoo elnevette magát. Legalább már nevet.

– Tényleg nem kell aggódnod baba. – pusziltam a fejére, mire zavartan lehajtotta a fejét. Ezt mindig eljátszuk. A napokban egyre több lopott érintés, ölelés, és kisebb puszik történtek köztünk, de semmi több. Félek hogy ha elmondanám neki mi is vagyok, megszűnne köztünk minden, és én azt nem bírnám ki. Az életem részévé vált igen rövid idő alatt. Már lassan ő is alapfeltétel ahoz, hogy életben maradjak. Olyan mint a levegő, vagy egy szomjas őznek egy pocsolya. Egyszerűen többet akarok kapni belőle, de úgy nem fogok tudni, ha nem fedem fel valódi kilétem. Kezd egyre jobban idegesíteni, hogy nem lehetek teljesen önmagam mellette.

– Riki... – imádom amikor így szólít. Ez csak az övé. Mást már azonnal szájbavágtam volna ha kimondja keresztnevem, de Sunoo ajkai közül olyan gyönyörűen, és tisztán cseng. A szájából a nevemnél már csak magák az ajkai tökéletesebbek. Annyira meg akarom csókolni, de nem tehetem, és ez nagyon fáj. Pont ezért használok ki minden létező alkalmat ahoz, hogy hozzáérjek, vagy megpusziljam. Ő olyan számomra, mint a drog. Ráfüggtem, és életem végiéig nem fogok tudni róla leszokni. Érzem.

***

– Na és Niki. Közted és Sunoo között mi is van pontosan? – kérdezett rá Heeseung a legérzékenyebb témánkra. Ez a csávó mindig megtalálja azt a pontot, amit véletlenül sem szabadna érintenie. Éppen kezdtem volna mondani, hogy még nem tisztáztuk, mikor is Sunoo mosolyogva sétált be a szobába, és foglalt helyet az ölembe.

– Járunk. – villantotta ki fogsorát édesen az én kis koreai fiúm, mire én átkaroltam a derekát. Oké, akkor hitessük el Heeseunggal, hogy mi milyen boldogok is vagyunk együtt. Seung értetlenül rám néz, mire én bólintok, és jobban magamrahúzom Sunoot.

– És pontosan mennyivel is vagy fiatalabb mint az a.. mint Sunoo? – nézett rám a legszebb mosolyával. Na jó, ezt én is elismerem. Heeseung dögös, és gyönyörűen mosolyog, szóval értem Hoont miért is szereti, csak az marad rejtély, hogy Sunghoont nem irritálja-e pasija viselkedése.

– Nem sokkal, de ez így jó. Ugye baba? – nagyot nyelve bólintott egyet, amire muszáj volt rákérdeznem, szóval a füléhez hajolva kezdtem el suttogni. – Minden rendben? – kezdtem el simogatni óvatosan derekát.

– Igen, csak egy kicsit.. – fújta ki szaggatottan a levegőjét. – Innom kell egy kis vizet. – ugrott fel ölemből.

– Úgy néz ki ő nincs benne a kapcsolatotokban. – simított rá a mellette ülő Hoon combjára, aki eddig kussban ült, nehogy az asszony lecsapja.

– Utána megyek. – fordultam Yonhoz, aki egy gúnyos mosollyal kezdtett el beszélgetni Heevel.

A konyhába lépve láttam meg Sunoot, aki a pánikroham szélén állva szorongatott egy poharat. Halkan megszólítottam, mire könnyes szemeit rámkapta.

– Baba... Nyugodj meg. Semmi gond nincs, senki nem bánthat. Nem hagyom. – indultam el felé szépen lassan, hogy ne ijesszek nagyon rá.

– Riki ne. Ne gyere közelebb. – sírt fel hyungom, mire szívem majd megszakadt. Nem akartam megsiratni, de már megint sikerült.

– Figyelj Sunoo. Bevisznek a szobámba, de ha azt szeretnéd hogy Heeseung még sejteni se sejtse hogy mégse járunk, akkor úgy kell bevigyelek.. mint ha ... – nyeltem egy nagyon. A fiú még mindig egyenletlenül lélegezve bólintott. – Gyere babám. Hopp. – nyúltam kerek popsija alá, hogy vegye az adást, és felugorjon. Gyorsan megtette, és a nyakamba fúrta édes fejét, hogy ne látszódjon hogy sírt. Végigsétáltam vele a folyosón, de mielőtt beértünk volna a szobába Yon utánunk szólt.

– Ne nagyon hangosan. – Nyilván értette hogy nem azért vittem magammal Sunoot. Tudja nagyon jól, hogy addig meg se csókolhatom amég meg nem tudja mi is vagyok valójában.

A látszat kedvéért berúgtam az ajtót, és szinte azonnal vissza is csaptam, sőt ha már lehet hallgatóztak be is zártam a szobát. Hyungommal elsétáltam az ágyamig, oda leraktam, és vissza is sétáltam az ajtóhoz. A szobámban az volt a legmesszebbi pont az ágyamtól. Vártam hogy a fiú megnyugodjon, de nem nagyon akarat bekövetkezni, szóval hozzászóltam.

– Sunoo. Vegyél mély levegőt. Úgy sokkal jobb lesz. – lábait felhúzta maga elé, és átkarolta őket úgy dőlöngélt előre-hátra az ágyamon. Mint egy depressziós. – Baba. Ez nem segít abban hogy lenyugodj. – nem figyelt rám. – Szívem.

– ... –

– Életem.

– ... –

– Szerelmem figyelj rám, én nem akarok rosszat. Bármit is tettem, nem volt szándékos. Nem akarok neked ártani, szeretlek. – egyre kétségbeesettebb voltam.

– Ehzt.. ú-úgy.. mondtad.. mint.. a..az ál-álmomban a vám-vámpír... – sírta el magát keservesen. Ó istenem, mit csináljak.

– Én nem ő vagyok. – rohantam oda a fiúhoz, és megöleltem jó szorosan. Minden félelme ellenére hozzámbújt, mire a már jól bevált taktikát alkalmaztam azért hogy lenyugodj; elkezdtem simogatni a haját.

***

– Riki... Tudod asszem készen állok mesélni neked arról amit Yeonjunnak is elmondtam, mégse vett figyelembe. – ült fel az íróasztalomra. Én a székemben foglaltam helyet. Miután Sunoo kellőképp megnyugodott lefeküdtünk egy kicsit aludni, mivel előzőnap nem nagyon sikerült. Amikor felébredtünk kimentünk enni egy kicsit, majd miután visszajöttünk feldobta ezt a témát. – Volt nekem egy párom amikor tizenhét voltam. Eleinte nagyon szeretett, és én is őt. Nem lehetett minket elválasztani, mindig egyikünknél aludtunk. A kapcsolatunk már több mint egy fél éve működött amikor felhozta a szex témát. Ő volt nálam úgy az első, hogy biztosan nem én leszek felül, ezért egy kicsi időt kértem. Ő ezt úgy gondolta, hogy egy hét múlva készen leszek rá, de amikor ellenkeztem, elpattant az agya, és erőszakosan seggberakott. Azután kezdtem tőle félni, ezért szakítani se mertem. Szerette megmutatni az embereknek, hogy az övé vagyok, így előszeretettel rántott mindig az ölébe emberek között, és olyan undorítóan nyúlt hozzám. Ezután jött a sok büntetés. Minden miatt is kaptam. Ha nem vettem fel azonnal a telefont, ha nem akartam leszopni a suliba, és még sok sok ilyen. A büntetés általában verés, hánytatás, vagy nagyon durva szex volt. Ő hívott mindig Seonwoonak. Így azóta eldobtam a nevem. Ő volt az, aki mindenki és minden felé belémültette ezt a folytonos félelmet.