Nishimura Riki:
Asszem mindent sikerült elbasznom.
Sunoo..Sunoo itt hagyott már lassan egy hete. A munkahelyre be se jár, tiltott minden létező közösségiről. Eltűnt. Mint ha a föld nyelte volna el.
Nem akartam hogy így tudja meg. Én akartam neki elmondani, méghozzá minél hamarabb. De nem, nyilván nem figyelek magamra... Az illata.. nem bírtam neki ellenállni, és persze az sem segített, hogy azóta nem táplálkoztam, amióta nálunk volt. Mármint vérrel. "Rendes" kajával jól megtömött fasz tudja miért.
- Niki hagyd abba a depizést! - forgatta meg a szemeit feltűnően Yon, ahogy a nappaiba ért. - Nem egészséges, hogy már három napja a kibaszott tévé előtt ülsz, és még a mosdóba is alig akarsz kimenni. Az egy dolog, hogy nem kell nekünk aludni, de minden másra szükséged van. - szidott le a semmiből, és a távirányítóért nyúlva kikapcsolta a készüléket. Felháborodva álltam fel a kanapéról, és idegesen indultam el felé. - Ajjaj... - suttogta maga elé megsemmisülve.
- Ajjaj bizony! - húztam ajkam egy ravasz mosolyra, mire ő rohanni kezdett a házban. Már egy ideje kergettük egymást, mikor is egy ismerős, fekete hajú férfi lépett be a lakásba.
- Hogy miért mindig erre jövök be... - morgott magában drága farkas barátunk, és egy éles füttyszóval magára vonta figyelmünket. - Most ki ütött meg kit?
- Kikapcsolta a tévét! - köptem be azonnal Yont ötéves gyerek módjára.
- Faszomat belétek már! - vágta magát homlokon szegény Soobin. - Van közötök ahoz hogy Sunoo itt akarja hagyni a melót? - kérdezett rá az egyértelműre.
- Nyilván. - mosolyodott el szélesen Yon. - Sunoo megtudta. - ejtette ki azt a két szót, amitől a cégnél szinte mindenki félt. Nyilván téma lett az a dolgozók között, hogy Sunoo nem tud "másságomról". Soobin megkért mindenkit, hogy hallgassák el az igazat, mivel nem akarja senki hogy baj legyen belőle. Szinte biztosak voltunk abba, hogy Sunoo kilép, és mindenkit elhagy maga körül. Bárki próbálhatta letagadni, hogy a szívéhez nőtt a babaarcú, nem tudta. Egyszerűen lehetetlennek bizonyult, hogy valaki ne kedvelte volna. Ebben mindenki egyetértett.
- Édes istenem. Nem megmondtam, hogy figyelj rá?! - kért számon drága főnököm szinte kiabálva. - Na meg persze magadra. - tette hozzá kicsit halkabban.
- De. Elnézést kérek.
- Ne tőlem kérj, hanem a kiscicá- mármint a kis omegáktól. Most nincs ki velük legyen. Rettegnek attól, hogy megint minden rosszra fordul. - ajkain egy szomorú mosoly ült. Szegény Soobin is aggódhat értük...
***
- Velem se beszél. - rázta meg a fejét kellemetlenül a vérfarkas. Hát.. azt nem csodálom. - Nagyon elzárkózott. Állítólag Sunghoon azóta nem látta, hogy hazament. Bezárkózott a szobájába. - dobta ki a teafiltert Yeonjun, miközben egy kanalat tett a bögréjébe. - Kérsz? - emelte meg a poharat. Nemlegesen megráztam a fejem, mire bólintva belekortyolt a forró italba. - Basszameg! - köpte is ki hirtelen. Én pedig kedvesen kinevettem. Erre meg az a szemét kinyújtotta a nyelvét. Szóval így állunk...
- Most főzted le idióta. Nem gondolod hogy forró? - kérdezte valaki az ajtó irányából. Mind a ketten odanéztünk, mire az omega kecsesen megforgatta a szemét. Értetlenül néztünk rá. Neki nem szabadna itt lenni. Yeonjun pedig ezt szóvá is tette.
- Beomgyu. Neked a többiekkel kéne lenned bezárva a szobába. - köszörülte meg a torkát a rózsaszín hajú társam.
- Olyan kutyaszar zára van annak bazdmeg, hogy fél percbe se telt szétszerelni. - rántotta meg a vállát a fiú. - Amúgy meg csak Jakenek akarok valami nyugibogyó vinni, teljesen bekattant. Rosszul van attól a tudattól, hogy gyermeke nem él. - kezdett el kotorászni valamelyik fiókba, direkt kicsit távolabb álva, hogy előre hajolva kitolja nekünk fenekét. Nem semmi segge van a srácnak, azt elismerem. És ahogy elnéztem, a vérfarkas is így gondolta.
- Nem ott van. - nyelt egy nagyot Yeonjun.
- Hanem akkor? - fordult felénk értetlenül oldalrabillente fejét. Olyan vonzereje van, ami kevés személynek adatik meg, és ezzel teljes mértékben tisztában van. Úgy néz ki, szereti ezt kihasználni. Sunoora emlékeztetett.
- A felső fióksor, balról a második. - igazítottam el, mivel nem úgy tűnt, mint ha Yeonjun kitudna nyögni egy épkézláb mondatot.
- Köszi! - húzta száját egy féloldalas mosolyra. Valószínűleg ez adta meg Yeonjunnak a kegyelemdöfést. A srác olyan szerelmesen nézett vissza a fiúra, hogy attól már én jöttem zavarba. - Hyung... - szólította meg kicsit bátortalanul a rangidőset - Olyan jól nézel ki, hogy az már illegális. - kapta el tekintetét Yeonjun hyungmoról Beomgyu hyungom. Miért érzem magam gyertyatartónak?!!?
- Te sem panaszkodhatsz.. Beomie. - erre a megszólításra az omega elpirult. - Gyönyörű vagy. - emelte szájához a bögrét Yeonjun. Anyám ments meg könyörgöm.
- Hyung hol vagy már?! - bukkant fel a másik omega az ajtóban. Már csak Soobin hiányzik, és mind két kezem teli lesz gyertyákkal.
- Ki van Jake-kel? - kapta fel hirtelen a fejét Beomgyu.
- Valami Sunghoon gyerek beugrott, és megkértem hogy figyeljen rá amíg te vissza nem jössz. - kezdte el rángatni kifelé - a még mindig egy kicsit zavarban lévő - Beomgyut.
- Utánuk megyek, beszélek Hoonnal. - veregettem meg Yeonjun vállát.
- Én pedig.. próbálom feldolgozni az előbb történteket... - suttogta Jun üres tekintettel maga elé bámulva.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Sacrifice - Sunki
Фанфик"- Riki! - szóltam ki a konyhából a tévé előtt ülő japánnak. Valami mese ment a képernyőn, azt bámulta. Néha gyerekesebb tud lenni mint én. - Mond Sunoo. - hallottam meg hangját mögüllem. Kurva gyorsan közlekedik, ami már kezd egy kicsit ijesztő le...
