Sacrifice - Sunki

|36|

Nishimura Riki:

– Emlékezz Sunoo, ő nem az igazi Riki! – veregette meg párom hátát Yeonjun, majd elhagyta a szobát. Utána ment a két "börtönőr" is, amin egy kicsit elcsodálkoztam. Eddig nem mertek magamra hagyni. Mindenki retteg attól a lénytől ami bennem van.. sőt attól amivé engem változtat. Talán ha nem lenne test amit megszállhatna, teljesen ártalmatlan lenne.

– Mit akarsz Rikitől te szarházi? – kérdezte Sunoo kedvtelenül bámulva maga elé. Hiányzik az a Sunoo akivel annyit nevettem, aki a mindenem volt.

– Hogy mit akarok? – nevetett fel gúnyosan a vámpír. – Életem nekem csak a teste kell, és ennyi.

– Mi..? Mire? – kérdezte döbbenten.

– Tudod egy vámpír testére van szükségem ahoz hogy kiszívhassam az összes véred. – sétált közel ő a cella széléhez, így kinyúlva a rácsok között megsimogatta Sunoo arcát, aki undorodva eltávolodott tőle.

– És arra nem gondoltál, hogy a vérem Riki szervezetébe kerülne faszfej? – nézett a szememb- vagyis a szemébe egy fájdalmas mosollyal gyönyörű arcán.

– Riki jelenleg hozzám tartozik. – magyarázta elégedetten mosolyogva testem fogvatartója.

– Érzed mit érez? – nyitotta szét csodálkozva tökéletes ajkait Sunoo.

– Érzem. – ült le a földre, bár nem értem miért. Tönkre akarja tenni a ruháim? Mert rohadtul nem az övé... – És nagyon idegesít, hogy kommentálja a beszélgetést! – szólalt meg kicsit ingerültebben. – Hahó! Te buzi hozzád beszélek. – vágta magát fejbe a vámp- JA HOGY EZ HOZZÁM BESZÉL!

– Skizofrén vagy? – értetlenkedett babám, amire a vámpír felvont szemöldökkel bámult rá.

– Fogd be. – szólt valószínűleg ismét nekem. De már ne haragudjon, ne szóljon rám... Unatkozok nem tudok mit csinálni, átvette az irányítást a testem felett, viselje a következményeket.

– Te nem vagy normális. – nevette el magát zavartan Sunoo. – Csak engedd el Rikit könyörgöm.

– Már mondtam hogy az nem fog olyan könnyen menni. – válaszolt neki a vámpír. Egyébként eddig nagyon észre se vettem, de a hangja sem az enyém..

– Emlékszem mit mondtál, de biztos van más megoldás is, csak ki tudsz szállni a testéből... – magyarázta Sunoo, akin úgy hallottam aggódhatott, valamit izgulhatott is. Szegény miattam szenved...

– Persze. De nem akarok. – rántotta meg vállát a vámpír. Makacs disznó... – Ha akarnám elhagyhatnám a testét. De szükségem van egy vámpírra mint már mondtam.

– Undorító amit csinálsz! – könnyezett be szerelmem. – Legalább mond meg neki hogy szeretem őt és hogy várom vissza. Nagyon hiányzik az én Rikim. – törölte meg szemét kezével.

És ebben a pillanatban döntöttem. Nem tehetem ezt vele, én ennél erősebb vagyok. Ez a szar nem parancsolhat a testemnek. Távol tart a páromtól.. Hagyjon minket békén. Én csak Sunooval akartam leélni az életem minden probléma nélkül. Szerettem volna újra normális lenni. Vagy legalábbis újra szerettem volna irányítani a testem, és mindenem. Meg akartam érinteni Sunoot. Le akartam törölni a könnyeit. Csak.. csak ez a szar megakadályoz. Nem engedi hogy a szerelmemmel legyek.. nem.. nem hagy minket békén.

Tudom hogy hallassz...

– Fogd be a hülye gondolatmeneted is hallottam! – szorította füleire kezeit a vámpír.

Hagy.. hagy beszéljek vele egy kicsit...

– NEM! BIZTOS HOGY NEM!

Könyörgöm.

Nem akarta megengedni. Egyszerűen nem hagyta hogy visszavegyem az irányítást. Ezért megerőltettem magam, hátha sikerül, de mind hiába. Haszontalan vagyok. Sunoo szomorú, a többiek csalódottak, Yont bántani akartam.. Mennyire van még a legajja? Mikor esek bele a gödörbe? Vagy.. ez egy feneketlen lyuk? Akkor csak zuhanni fogok lefelé. Nem lesz kapaszkodási lehetőség.

– Állj már le fáj tőled a fejem! – kiabálta el magát fogvatartóm. – Beszélj vele! – forgatta meg a szemeit, mire tényleg visszanyertem az irányítást. Felnyújtottam a kezem, és wow az enyém volt.

– Sunoo! Hyung! – szaladtam oda a rácsokhoz.

– Riki? – kapta fel a fejét. Szemei könnyesek voltak, de mégis elmosolyodott. – Riki nem vörös a szemed, és nem hallom a vámpír mély hangját! – jött ő is a cellám ajtajához. Kezeinket összekulcsoltam, mivel nem tudhattuk meddig vagyok a saját magam ura. – Hogy?

– Túlságosan idegesítettem a gondolataimmal, ezért megengedte hogy beszéljek veled. Viszont nem tudom mikor dönt úgy hogy visszaveszi az irányítást... De küzdök ellene amit remélem érzékel is.. – motyogtam a végét. De nagyon komolyan gondoltam mindent amit mondtam féltem, hogy csak úgy visszaveszi az irányítást, és akkor Sunoo a kezei között van...

– Nagyon hiányzol! Nélküled minden olyan üres... Nem tudok mit kezdeni magammal úgy hogy nem vagy a közelemben. – könnyezett be ismét. Szörnyű volt őt így látni, de nem tudtam mit tenni.. Amég ez az izé kordában tart, nem lehetek a közelében. Veszélyt jelentek rá, valamint a világra is. Ha ő elszabadul, nem tudom mi lesz.. Világvége, vagy fogalmam nincs, de nem szabad elengedni őt. Sunoo elkezdett kutatni a zsebében, először azt hittem zsepit keres, hogy megtörölje a szemét, de amikor megláttam a kezében a kulcsokat ledöbbentem. Remegő kezekkel helyezte a kulcsot a zárba.

– Sunoo ki ne nyisd! – szóltam rá halkan, de nem figyelt, így megismételtem a mondatom. Hirtelen elengedtem őt, és hátrálni kezdtem. Ha engem kienged.. akkor ez a szörny is szabadul.

– Csak meg akarlak csókolni! Érts meg szükségem van rád! – törölte le a könnyeit a kezével.

– Ha ez az izé kiszabadul kitudja mi lesz! Azonnal zárd b– baszki. Ennyi volt visszavette az irányítást. – Ügyes vagy szerelmem, tudtam hogy kinyitod nekem az ajtót! – nevetett fel ördögi hangján. Egy szemippantás alatt a cellákon kívülre került, pár lépésre Sunoo mögött állt. Sarokba lett szorítva. Ennyi. Vége... Nem lehetett mit tenni... Elszabadult.