Sacrifice - Sunki

|40|

Nishimura Riki:

Az ajtó kinyílt. A többiek meglepetten néztek rám, aki még mindig kopogott az ajtón, nem zavart hogy az már nyitva van.

– Mi a gond Ni-ki? – szaladt hozzám azonnal Yon, és két keze közé véve arcomat, nézett komolyan a szemembe. – Minden rendben? Ugye nem lettél fogyatékos attól hogy az a ronda vámpír elhagyta a tested? – kérdezte aggódva. A második mondatát inkább elengedtem a fülem mellett...

– Minden rendben lesz, ha találunk egy vámpírt! – magyaráztam gyorsan. Nem volt sok időnk, ezért igyekeztem őket sürgetni, de mint az idióták, az összes állt egy helyben, és értetlenül bámultak rám.

– De hát te is vámpír vagy, meg Yon is... – mondta enyhe gúnnyal a hangjában Yeonjun hyung, amire csak megforgattam a szemem, és kiléptem az ajtón. Fizikailag még mindig nem voltam rendben, remegett mindenem, és azt hittem hogy ott halok meg, de muszáj volt megerőltetnem magam, Sunoo érdekében.

– Fogyatékos. – morogtam egy pillanatra ránézve. Úgy látszott, hogy vérig sértettem, de nem nagyon érdekelt. – Igazi vámpír kell, aki úgy született, méghozzá azonnal ha meg akarjuk menteni Sunoot. – hadartam el, remélve hogy felfogták amit szeretnék.

– De hát honnan akarsz szerezni egy igazi vámpírt... – kérdezte összezavarodva Jake. Amire mind ránéztünk. Az én tekintetemben egy kis harag is volt, nem akartam elveszíteni a reményt, és azzal hogy Jake ilyeneket kérdezett, semmit sem segített, csak egyre inkább kétségbeestem tőle.

– JAY! – kiálotott fel hirtelen Yon.

– De jó hogy van egy értelmes tag a csapatban. – nevetett fel halkan Sunghoon, és mivel neki volt meg Jay telefonszáma, tárcsázni kezdte. Idegesen álltuk körbe a telefont, ami Sunghoon kezébe volt, kihangosítva. Szerencsére nem telt bele sok idő, mire a vámpír felvette.

– Jay hyung, szükségünk van rád! – szóltam bele komolyan a telefonba. Egy kis zaj hallatszott a másik oldalról, valamint Jungwon halk hangja.

– Az.. nem hinném hogy menni fog.. – válaszolt. Hangja olyan volt mint aki most kelt.

– MIVAN? – kiabált a telefonba Yonie, értetlenkedve.

– Shh. Ne olyan hangosan. – válaszolt nyugodtan Jay. – Wonie-t elhoztam kínába, szóval most nem tudok menni, oldjátok meg. Éppen életem legjobb szexén vagyok túl, szóval aludni akarok.

– Jay senki sem kérte, hogy.. BRUH! – szólalt meg Taehyun megforgatva a szemét, majd szórakozottan öklendezni kezdett.

– Megszólalt az aszexuális. – nevetett bele a telefonba a vámpír, amire Tae kedvetlenül a kezébe vette Sunghoon telefonját, és nemes egyszerűséggel kinyomta a hívást.

– Nincs vesztegetni való időnk, keresnünk kell egy vámpírt. – adta vissza a telefont Sunghoon kezébe a társaságot sürgetve. Mindenki bólogatva kezdett el magyarázni jó sok hülyeséget, miközben elindultunk az épületben össze-vissza. Én azonnal az utca felé indultam, mert ott több lehetőség volt találni egy vámpírt. A liftbe beszálltam, és eszeveszett módon nyomkodni kezdtem a földszint gombot. Az ajtó nem csukódott be, amin meglepődtem, majd hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögött.

– Én talán segíthetek. – suttogta, amitől egy pillanatra nagyon megijedtem, nem mertem hátrafordulni, mivel még gyenge voltam. Na meg nem akartam látni ki akar éppen megölni, vagy fogalmam nincs mit. A szívem a torkomban dobogott, az összes lehetséges halál elmélet megjelent a fejemben.

– Ki vagy... – kérdeztem vissza. Egy pillanatra megremegett a hangom, akaratlanul is visszaemlékeztem arra az estére amikor átváltoztattak.

– Csak én nyugi már! – vágott hátba, mire már megfordultam, és meglepődve vettem tudomásul, hogy Kai van velem a liftben.

– Hyung? Hogy jöttél be ilyen gyorsan? – kérdeztem összeráncolva a homlokom, nem értettem miről beszél Huening Kai.

– Varázslat. – nevetett fel. – Bocsánat, most nincs ideje viccelődni... Tényleg tudok segíteni. – mosolyodott el halványan, majd a száját kinyitva húzta végig nyelvét éles szemfogain, amire megdöbbentem.

– Mivan?

– Tudok segíteni. Félig egy vámpír vagyok... – suttogta, miközben a lift leért a földszintre, így az omega megnyomta a 3. szint gombját, mivel ott volt Sunoo. – Apa egy macska omega, Papa pedig egy vámpír. Apától csak a kinézetemet örököltem, meg hogy macska omega vagyok, de mindenki azt mondja hogy vámpír vér folyik az ereimben, szóval szerintem tudok segíteni. De nem vagyok benne biztos, ezért sem akartam felajánlani, de bűntudatom lenne hogyha nem próbálnám meg, és miattam valami történni Sunooval, és én akkor nem tudom mit csinálnék... De hátránya is van az egésznek, tudod nagyon jól hogy az én vérem is kell ahoz, hogy vámpírrá változtassuk Sunoot, mivel csak én tudom átváltoztatni őt.. és nekem meg omega vérem is van, szóval nem tudom hogy ezzel mit adok át Sunoonak, meg most hogy terhes vagyok, nem tudom ez hogyan hat a babára, és... – mondta össze vissza teljesen kétségbeesve, amire megfogtam a vállait, és halkan megszólaltam.

– Nagyon hálás lennék hogyha segítenél. Nem kérek sok vért tőled, csak ami a teljes átváltoztatáshoz szükséges. Kai nyugodj meg, a babának semmi baja nem lesz rendben? – kérdeztem nyugodt hangon, amire omega hyungom bólogatni kezdett.

– Megteszek minden tőlem telhetőt! – jelentette ki bátran, amire halványan elmosolyodtam, és mégegyszer megköszöntem az hogy felajánlotta a segítségét. – Szóltam Soobinnak, hogy utánad jövök, így már mindent előkészített Sunoonál, a többieknek még nem kell szólni szerintem... – magyarázta kedvesen, de láttam kezein, hogy remegnek. Valószínűleg nagyon izgulhatott.

A folyosón viszonylag lassan mentünk, mivel a liftbe beszállva Kai használta vámpír képességeit, így nem akarta megerőltetni magát, nehogy valami történjen a babájával.

– Soobin szívem itt vagyunk! – lépett be a szobába előttem Kai, majd én is átléptem a küszöböt, és becsuktam az ajtót. Picit ideges voltam, attól féltem hogy nem fog működni, és nem láthatom viszont élve a szerelmemet. Lassan odasétáltam Sunoohoz, és leülve mellé óvatosan megfogtam a kezét. – Nem olyan erősek a képességeim, mint egy teljes vámpírnak. – figyelmeztetett halkan.

– Rendben Kai, köszönöm. – mosolyogtam rá hálásan, amire kedvesen bólintott. – Arra rá tudod venni hogy lenyelje a vért? – bólinott. – Okés, akkor simán megoldjuk. – lassan felemeltem a csuklóm, és megharaptam. Nem túl erősen, nem akartam elvérezni.

– A végén kell beleegyeznie ugye? – kérdezte Kai, amire bólintottam, és lassan egy kevés vért vettem a számba, majd Sunoo arcán felém fordítva lassan szétnyitottam ajkait, és kinyitva számat, belenegedtem a vérem. Kai komoly arccal nézett páromra. Megkönnyebbültem, amikor láttam hogy Sunoo nyel, azt jelentette, hogy működik, Kai tényleg rávett egy halottat hogy nyeljen. Párszor megismételtük ezt, amire már szédülni kezdtem. Alapból gyenge voltam, nem hogy akkor amikor egy csomó vért átadtam Sunoonak.

– Francba... Kai.. nem kell már neki sok vér... Nagyjából már csak három nagyobb nyelésnyi... Egyet amúgy is neked kéne adni...

– Legyen. – bólintva egyezett bele, majd a csuklójába harapott, vére pedig végigfolyt a karján. – De az fix hogy én nem kapom le Sunoot. – most rajtam volt a sor hogy bólogassak. Kai csuklójához hajoltam, majd hirtelen Soobinra néztem, aki komoly tekintettel bámult engem, de egy gyors biccentéssel beleegyezett, így egy kevés vért szívtam Kaitól, és lenyelettük Sunooval, majd még ezt megtettem kétszer. Utoljára Kaira néztem. – Sunoo. Át.. át akarlak változtatni. Megtehetem? – kérdezte remegő ajkakkal az omega, majd miután ezt megtette, megfeszítve állkapcsát koncentrált. Már azt hittem, hogy nem működik, mire hirtelen meghallottam Sunoo lágy hangját.

– Igen. – válaszolt Kainak, amire elmosolyodtam. A fiú remegni kezdett miközben hirtelen kinyitotta a szemeit, amik vörösen izzottak. Sikerült. Párom egy halk ordítás hallatott. Biztosan fájdalmas az átalakulás. Én is elájultam közben... Szóval nem lepett meg amikor Sunoo visszahunyta szemeit. De egy jó hír volt, hogy lélegzik. Egyenletesen lélegzett.

– Köszönöm szépen hyung. – bekönnyezve öleltem át Kait, milözben Sunoo hófehér bőrét néztem. – És neked is hyung. – emeltem tekintetem egy pillanatra Soobinra, aki rám mosolygott.

Visszahoztuk. Sunoo visszatért.