Sacrifice - Sunki

|46|

Nishimura Riki:

A párom terhes.. Férfi, és terhes... Te jó ég...

Zavartan sétáltam ki a lakásból, majd a telefonomért nyúlva kerestem ki Soobin számát, aki
szinte azonnal felvette, miután tárcsázni kezdtem.

– Hyung.. baj van... – suttogtam a telefonba.

– Tudok róla. – hallottam meg Kai hangját a másik oldalról. – Soobin alszik, szegény nagyon fáradt.. – tette hozzá, hogy értem miért vele beszéltek az alfa helyett. – Sunoo beszélt veled mi..?

– Igen... – mondtam halkan miközben leültem egy közeli padra.

– És..?

– És.. és nem tudom hyung... Ez olyan furcsa.. mármint örülök, tényleg nagyon örülök, de a másik oldalról, még nem állok készen arra hogy gyereket vállaljak. Nem lennék jó apuka. És Sunoo is csak most kezdte el kitapasztalni a vámpír élet titkait, így ez az egész nem a legjobb pillanatban történik...

– Sunoo.. Sunoo megkért hogy ne szóljak róla neked, de ő.. nagyon sokat sírt az elmúlt egy hétben. Mélyen legbelül tudta hogy terhes, és nagyon nem örült annak hogy ez az egész pont most történik. Ő sem áll készen erre, de szüksége van valakire aki támogatja őt Ni-ki... Kérlek ne hagyd magára. Nagyon törékeny... Főleg most. És ne feledd Ni-ki.. még mindig van majdnem kilenc hónapotok felkészülni. Kérlek ne ignoráld őt.. nem tehet róla. A heat beszélt belőle aznap... Sőt ha jobban belegondolok az én hibám hogy most terhes szóval hogyha haragudnál valakire is, az ne Sunoo vagy a babátok legyen.. – mondta halkan a terhes omega.

– Köszönöm hyung... – suttogtam, majd letettem a telefont.

Végül hogy kiszellőztethessem a fejem, elmentem a bevásárló központba, de mindenek előtt írtam Sunoonak, hogy ne aggódjon, hanem inkább pihenjen, mert rá és a babára is ráfér a pihenés.

Bementem pár üzletbe, majd végül nem tehettem róla, a baba mama boltban kötöttem ki. Némán sétáltam végig a polcok között ahol sok babaruha, játék és kellék volt, majd áttértem a kismamának való részlegre. Ahogy figyeltem a ruhákat, nem tehettem róla, elképzeltem Sunoot bennük, miközben nagy, kerekded pocakja van. A gondolatra halványan elmosolyodtam. Jobban belegondolva.. nem rettentett el a gondolat, hogy a babám egy kicsi babát vár. Sőt... Furcsa de megmosolyogtatott hogy apuka leszek. Tényleg csak egy kis séta kellett, és ennyi.

***

Mikor visszaértem az otthonunkba, a szobába sétáltam ahol az ágyon fekvő Sunoot láttam meg. Háttal volt nekem, így nem láthatta hogy megérkeztem, szóval döntöttem meglepem.

Befeküdtem mellé az ágyba, átölelge nőies derekát a pocakjára tettem a kezem, mélyen belecsókolva a nyakába, amire egy halk sóhajt adott ki.

– Szia.. – köszönt halkan, majd fejét felém fordítva a szemeimbe nézett.

– Szia baba.. – suttogtam vissza, majd ismét nyakához hajolva gyengéd csókokkal leptem el az érzékeny bőrt, amit apró sóhajokkal és kisebb hümmögésekkel díjjazott. – Remélem tudod hogy szeretlek.. – motyogtam bőrébe.

– Tudom.. – mondta, hangja alapján mosolyogva. – Én is szeretlek téged..

– Fordulj ide.. – motyogtam és gyengéden beleharaptam a fülébe, amire kuncogva teljesen megfordult.

– Mivan. – mondta nevetve.

– Semmi. – válaszoltam mosolyogva, és a pocakjához hajolva megpusziltam. – Szia pici.. – suttogtam a hasában növekvő apró babának, még úgy is hogy tudtam hogy a baba még fiatal ahhoz hogy halljon.

– Butus, még túl kicsi hogy halljon téged. – Sunoo mondta mosolyogva.

– Nem baj...

Felkuncogtam, majd lefeküdtem az ágyon, karjaimat kitárva szélesen, hogy páromnak tökéletes helyet biztosítsak az ölelkezésre. Sunoo továbbra is mosolygott ahogy lehajtotta fejét a mellkasomra, és pici kezével a pólómat kezdte birizgálni. Lélegzése egyenletes volt, nyugodt, meghitt volt a hangulat. Lassan kezemet levezettem a derekára, és óvatosan simogatni kezdtem, félve hogy drága porcelán bőre megreped durva, kissé érdes kezem alatt.

– Ezt megtudnám szokni. – suttogta. – Olyan érzés minthogyha én és a baba lennénk a világon a legnagyobb biztonságban. És ezt mind miattad érzem Riki. Nagyon szeretlek.. – motyogta, majd gyengéden megcsókolta a kulcscsontom.

– Mindent megfogok tenni hogy ne csak biztonságban érezd magad, hanem biztonságba is legyél. Te is, és a kisbabánk is, drágám. – válaszoltam mosolyogva, játékosan megharapta a fülét.

– Hé Riki~ – tolt el kuncogva magától, amire én is felnevettem.

– Rendben, bocsi baba. – mondtam mosolyogva, és egy gyors puszit nyomtam az arcára mielőtt lehajolt volna. Lassan ült fel az ágyon, és nyújtózkodni kezdett, miközben apró kezei levándoroltak a még lapos pocakjára.

– Olyan furcsa érzés.. Még olyan pici, még nem is látszik, de mint ha már érezném.

– Ez azért van mert te vagy az anyukája~ – mondtam vigyorogva, majd négykézláb odamásztam hozzá, és egy csókot nyomtam ajkaira. Először nem mozdultam, csak hagytam hogy párnácskáink összeérjenek, amire ő kezét a vállamra, majd mellkasomra simítottam. Aztán elhajoltam, hogy lássam az arcát, de Sunoo utánamhajolt, egy kissé szenvedélyesebb csókért. Ez a csók mélyebb volt, éhes. Éreztem ajkai forróságát az enyémnek amint azok hozzámsimultak, és szinte azonnal  kezdtem érezni azokat a bizonyos pillangókat alhasamban. Nem tehettem róla, kezeim azonnal megtalálták a derekát, és mélyen belémarkoltak. Szabad kezével — azzal amely nem a mellkasomon pihent — beletúrt a hajamba, és ösztönösen meg is húzta, amire felmordultam, és elváltam tőle. – Merész vagy, mondhatom, anyu. – vigyorogtam rá. Szemei sötétek voltak, ajkai pirosak, enyhén duzzadtak.

– Azt mondod apu~? – kérdezett vissza játékosan, majd szó nélkül beleült az ölembe.

Ismét egy kisebb kihagyás után, de itt az újabb rész!😋 Közben most több könyvön is dolgozom, hogy suli időben se unatkozzatok (előrelátó vagyok, mert nem akarom hogy az legyen mint idén— kb sem mennyi rész nem volt mert elfoglalt voltam tanulással😫)

Fogyasszátok egészséggel😍