Sacrifice - Sunki

|38|

Írói szemszög:

Sunoo és Riki testét átvitték egy másik szobába. Az omegákat nem akarták bevinni oda, de ők igyekeztek rávenni a többieket hogy had menjenek be. Már mindenki feladta, kivéve Kai. Szeretett volna bemenni a fiatal sráchoz, mert ő volt az aki segített neki abban hogy elmondja Soobinnak hogy gyermeket vár, valamint azért mivel ő volt Kai legjobb barátja. És hát mivel Yeonjun és Soobin a vámpír után iramodtak, így ők csak most értek vissza a szintre.

- Sikerült őt elkapni? - kérdezte Beomgyu párjától, aki egy szomorú arckifejezéssel megrázta a fejét. - Fasz... - motyogta a tigris omega lehangoltan.

- Soobin! Intézd el hogy bemehessek! - ment oda Huening Kai a párjához. Csillogó szemekkel nézett rá, hárha ezzel sikerül őt meggyőznie, de mind hiába, Soobin azonnal rávágta hogy nem. - Hyung! Könyörgöm be szeretnék menni hozzájuk! Szeretném látni Sunoot! Szeretnék beszélni vele! - sírta el magát a fiatal omega. Ő még nem tudta...

- Szerelmem... - szólította meg őt Soobin halkan. - Attól félek hogy nem fogsz tudni vele beszélni. Sunoo életét vesztette. Rikinek fel kell dolgoznia, azért van bent vele. De sajnos ő is nagyon gyenge, nem tudunk tenni semmit azért hogy jobban legyen. Rajta múlik minden. - simogatta meg terhes párja arcát a farkas alfa.

- Nem halt meg! Sunoo erős! - szólalt meg Jake is, aki mellett Sunghoon ült, szorosan az omega mellett, miközben a kezét fogta. Különösebben senkit sem izgatott hogy mi van Sunghoonnal meg Jake-el, de azért azt mindenki tudta hogy Hoon törődik az idősebbel. Ez a pillanat mindkettejük számára nehéz volt. Egyikőjük a legjobb barátját, másikójuk pedig a mentorát veszítette el. Ott voltak együtt, és egymás támaszai voltak. Ez az ami számított.

- MIÉRT NEM LEHET TENNI SEMMIT? RIKI NEM HAL MEG EGY FASZOM SZELLEM MIATT! SUNOO PEDIG A LEGERŐSEBB EMBER AKIT VALAHA IS ISMERTEM! - mindenki felkapta a fejét a kiabálásra. Yon volt az.. persze ki más lehetett volna. Yonie az orvossal ordibált, aki bent volt és megnézte a párt. - Ha Sunoo inna Riki véréből? Ha ez megtörténne, akkor túlélheti?

- Sajnálom asszonyom, ez lehetetlen. Magának is tudnia kellene... Ha az idősebb fiú nincs magánál, és nem egyezik bele, nincsen esély a túlélésre. - magyarázta komolyan az orvos. Yon erősködött még egy kicsit, de be kellett látnia, hogy nincs igaza. Mind a két fiút el kellett engednie. Ez az élet rendje. Élünk, majd meghalunk. És ez a vámpírokra is vonatkozik.

- Gyere ide Yonie! - nyújtotta ki kezét egy szomorú mosollyal az arcán Soobin. Úgy érezte, hogy gondot kell viselnie a többiekről. Egybe kellett őket tartani. Túlságosan sokat jelentett nekik Sunoo és Ni-ki. Nem volt könnyű őket elengedi. A lány könnyezve odament a farkashoz, és átölelte őt. Erősen szorította magához, mint hogyha Soobin lenne az utolsó menedék. Az egyetlen személy aki segíteni tud. Nem akarta elhinni hogy vége. A legjobb barátja meghalt... Meghalt... MEGHALT!

- Gondoljatok bele hogy milyen az élet nélkülük! Én merem azt állítani hogy nem ugyan olyan, sőt sokkal nehezebb. - most már fel is sírt a fiatal lány. Vagyis inkább a teste fiatal, lélekben igen is érett, bár még csak 17 éves.

"- Nem fogod el hinni hogy mi történt kölyök. - ültem le a kávézóasztalhoz mosolyogva, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nincs kinek mesélnem. Riki nem várt engem mint mindig. Nem volt ott egy plusz pohár kávéval a kezében.. Nem veszekedett velem azon, amiért Beomgyu ismét csatlakozott a kávézáshoz. Szóval.. egyedül kell meginnom a kávém." ~Yeonjun

- Riki nélkül semmi sem lesz az igazi... - motyogta Yeonjun átkarolva párját.

- Sunoo nélkül nem lett volna kivel megbeszéltem hogy kisbabát várok... - Sírta el magát Kai is, miközben jobban párja karjaiba bújt. Soobin mondjuk kicsit kellemetlenül érezte magát a helyzetben, mivel Yon és Kai is őt ölelték, de nem volt ott Riki hogy támaszt nyújthasson legjobb barátjának. Szerette volna hogyha mindenki megtalálja a nyugalmat, és sikerül elfogadni hogy ennyi volt.

Vagyis majdnem. Mivel kopogtatást lehetett hallani a szobából ahová Riki és Sunoo lettek víve. Szinte egyszerre rezzentek össze az ott tartózkodó személyek. Egy pillanatra mindenki elfelejtette hogy mi törtét, csak rohantak az ajtóhoz, és amilyen gyorsan csak tudták kinyitották azt.

Sorry gyerekek elfelejtettem hogy péntek van🥹🥹💅