Sacrifice - Sunki

|29|

Nishimura Riki:

Az elmúlt pár hétben nagyon sokat beszélgettem Soobinnal. Hiába a korkülönbség, nagyon könnyen megértjük egymást. Így van kinek beszélnem Sunooról és a kapcsolatunkról, pont mint neki Kairól. Azt mondta már egy ideje együtt vannak Kaijal, de Sunoonak nem mondta el, mivel az omega akarta megosztani vele ezt a csodálatos hírt. Talán egy hete ez is megtörtént, így már az egész cégnek hivatalosan van bejelentve az hogy Soobin és Hyuka egy pár. Jajj.. ez tőlem elég hülyén hangzott... Lehet meghagyom Soobin hyungnak meg a többieknek hogy Hyukázzák a fiatalabb cica hibridet.

Éppen mentem a dolgomra, ami mint általában Yeon vagy Bin hyung mellett van, amikor kinyúlt elém egy kéz, és berántott egy kisebb, kevésbé használt folyosóra.

– Riki-ya! – mosolygott rám babám. – Reméltem hogy te jössz erre, mert kellemetlen lett volna kimagyarázni magam a helyzetből ha nem te vagy hanem egy random dolgozót kapok el. – nevette fel halkan – Ugye ma Soobinnal vagy jól emlékszem?

– Yeonjun hyungal kezdek de a nap folyamán megyek Soobinhoz is igen. – tettem egyik kezem a derekára, és közelebb húztam magamhoz. Nem ellenkezett, amivel arra következtettem, hogy csak ennyi lett volna a mondandója, és így végre lehet egy kis időm vele. Még mielőtt meggondolhatta volna magát az ajkaira hajoltam, és egy lassabb, szerelmes csókot kezdeményeztem. Nem kérdés hogy viszonozta, miközben a mellkasomra helyezte kicsi kezeit. Amikor már egy kicsit megunktam a sima csókolózást, megérintettem száját a nyelvemmel, de ő inkább megtörte a csókot, és kicsit el is tolt magától.

– Riki.. otthon légyszíves. Fontos dolgokról szeretnél veled beszélni. – hámozta le ujjaim a csípőjéről, -mert időközben lejjebb vándorolt kezem,- és inkább megfogta azt. – Tudnál beszélni Soobinnal arról, hogy mennyire gondolja komolyan a kölyökkel? Na meg hogy tudod volt e már közöttük valami.. khm tudod csitt csatt durr tili toli érted... – felnevettem azon ahogy fogalmazott. Szegény kicsit butus néha, na meg tud ilyeneket ha nagyon akar.. De megkaptam a feladatot aznapra is. Így egy utolsó gyors csók után és nyilván azután hogy megígérte kapok valamit azért amiért kérdezősködök a drágának, otthagytam Sunoot, és mentem Yeonjunhoz a konyhába. Valamiért mindig ott futunk össze, és jó sokáig elvagyunk együtt egy pár pohár kávéval. Viszont ahogy beléptem a helyiségbe, megláttam hogy Yeon mellett Beomgyu ül.

– Ahww sziasztok. – köszöntem nekik vidáman, amire én is kaptam egy egy sziát.

– Niki ott a kávéd a pulton. – mutatott annak az irányába Yeonjun amit megköszöntem, és leültem hozzájuk. – Remélem nem gond hogy most Beomgyu is velünk tart.. Azt mondta Kai Soobinnal van, Jake meg Sunghoonnál alszik. Nekem gyanús az a kettő... – ásított egy nagyot ahogy átkarolta Beom derekát.

– Most hogy mondod amúgy nekem is.. Kicsit túl sokat vannak ezek együtt. Nagyon összenőttek. Még Kai se lóg annyit Soobin hyung nyakán mint Jake Hoonén. – kevertem meg a kávét, és vissza is tettem az asztalra, mivel még igen forró volt. Yeonjunnak tökéletes érzéke van ahhoz hogy megtippelje mikor érkezem, folyton forró kávéval vár. – Egyébként veletek most mi van? Sunoo mindig mondja hogy nem tud semmit rólatok, csak hogy kedvelték egymást. – néztem felváltva Beomgyu majd Jun hyungra.

– Ugh.. Ez egy tökéletes kérdés Niki. – mosolygott rám Gyu kicsit kínosan. – Tudja hogy érzek iránta mégsem tesz semmit. – könyökölte oldalba a vérfarkast.

– Ismerős.. – motyogtam szinte néman.

– Miért mit vársz? Most kapjalak le itt vagy mit szeretnél?? – emelte meg a szemöldökén Yeonjun és úgy nézett az omegára.

– Mondjuk. – rántotta meg a vállát, mire az idősebb halál komolyan lekapta őt semmi kamu. Rólam teljesen megfeledkezve kezdtek el smárolni, ezért úgy gondoltam jobb lesz lelépni. A kávét meg se íva hagytam el a helyiséget, és mentem át Soobinhoz az irodájába. Minden kellemetlenséget megelőzve bekopogtam.

– Gyere! – lassan nyitottam ki az ajtót, ahogy pedig beléptem sehol nem láttam az omegáját. – Kicsit keresed? Nincs itt nem sokkal ezelőtt ment el Sunoohoz beszélgetni, kis öribarik lettek. – amég beszélt a kezével beinvitált az irodába.

– Mint mi nem?

– Pontosan. Kéne kitalálni valami kézfogást, valami olyat mint a kisgyerekeknek vannak. – mondta csillogó szemekkel.

– Már ne haragudj, de te kisgyereknek érzed magad? – foglaltam helyet a kanapén reménykedve hogy nem baszta rajta korábban. És ha már itt tartottam rá is kérdeztem mivel Sunoonak megígértem. – Amúgy... – csapkodtam meg a mellettem lévő helyet hogy üljön le, erre így tett. – Volt köztetek már Kaijal olyasmi? – köszörültem meg a torkom miután megkérdeztem.

– Ugh.. hát nem célom ilyen hamar megfektetni, meg már nálam is van gyógyszer hogyha hirtelen heatje lenne... – magyarázta kedvesen mielőtt komolyabban elgondolkodott volna. – Na várj.! – érdeklődve fordultam jobban felé. – Azért van a házamba gyógyszer, mert egyszer amikor nálam volt talán másfél hónapja heatje volt. Méghozzá... Te jó isten... – temette arcát a tenyerébe. – Szóval... Kainak heatje volt én pedig szinte semmire nem emlékszem arról az estéről.. szóval.. – nyelt egy nagyot. – Hogy... hogy.. Miért van még velem, ha az akaratán kívül megb-..

– Ha még együtt vagytok lehet nem gondolta erőszaknak... Szóval lehet élvezte vagy nem is tudom... – motyogtam. Én az ilyen témákban nem vagyok valami jó, nem is értem hogy Sunoo miért tőlem várja hogy ilyeneket kérdezgessek.

– Lehet... Viszont tényleg azt akartam hogy a kapcsolatunk lépésről lépésre haladjon, nem szinte azonnal akartam vele lefeküdni.. Most pedig olyan furcsán viselkedik.., valamint az édes vattacukor illata is kezd megváltozni, jó kérdés miért... – a kezeit tördelve kezdett el pánikolni.

– Soobin hyung nyugi. Semmi gond nincs vele ebben biztos lehetek, Kai nagyon szeret téged. – próbáltam meg nyugtatni az ideges alfát, de reménytelen volt a helyzet. Mi akik nem tartozunk a hibridekhez, nem érezzük az illatukat, kivéve omega heatnél, valamint akkor amikor annyira felerősítik a feromonjaikat. Abban a helyzetben pedig Soobinnak igen erős étcsoki illata volt, ami kicsit már engem is megijesztett, mivel ez nem feltétlen normális..

– Az egy dolog hogy szeret, de miért változott meg az illata?? – emelte fel a hangját, miközben hajába kapva húzta meg erősen tincseit.

– Kérdezd meg tőle... – adtam rá egy igen egyértelmű választ. – Úgyis jönni fog, segít téged lenyugtatni. – tettem a vállára a kezem, mire felnézett rám. Még mindig pánikolt, és egyre töményebb lett a csoki szaga. Ekkor pedig betoppant a hős szerelmes omega, aki szinte azonnal elárasztotta a szobát vattacukor szerű illatával, így az összekeveredetett a csokiéval. Jobbnak láttam kimenni, úgyis dolgom volt még Sunooval, mivel igért nekem egyet s mást, amit szerinte garantáltan élvezni fogok, szóval elloptam a dolgáról, és a kocsiba szállva elindultunk haza. Soobinnal pedig majd megbeszélem miért tűntünk el...