Sacrifice - Sunki

|28|

Kim Sunoo:

Nagyjából egy hónapja járok megint dolgozni, bár amúgy nagyon jó kérdés hogy pontosan mióta mert mostanság a nemlétező időérzékem a szokottnál is jobban elhanyagol. Szerencsére az omegák egyre jobban vannak. Vagyis inkább Beomgyu és Kai, de Jake igen magányos... Néha levisszük őt Hoonhoz, mert tudni illik legjobb barátom sincs a legjobb állapotában. Szinte tökéletes támaszt nyújtanak egymásnak, nagyon jó barátok lettek. Beomgyu viszonylag jól el van Yeonjunnal, aki egyre bátrabb a friss kapcsolatukban. Bár bizony még nem mondták ki, mi reménykedünk hogy tényleg együtt vannak és nem csak minket szivatnak. Hyuka és Soobin között is érződik valami, bár én már akkor éreztem a szerelem illatát amikor ők először összenéztek. Közöttük is alakulnia kell valaminek. Az viszont már egy jó kérdés, hogy mennyire vállana be valamelyikőjük is egy komolyabb kapcsolatot. Mármint négyük közül, mivel mindnyája igen bénák a szerelem terén. Vagyis ez derült ki az elmúlt idő alatt amit együtt töltöttem velük.

- Sunoo itt vagy közöttünk? - rázott meg a vállamnál fogva Tae a fekete macskánk. - Na végre hogy figyelsz. Most mondtam el, hogy nincs ma Seungmin ezért te veszed át tőle a pszichológusi feladatokat, mivel Kainak ma van hozzá időpontja. - mondta végig a szemembe nézve, nehogy megint elbambuljak és az legyen a vége, hogy kitudja hanyadjára is elkeljen mondania mik a mai teendőim. - Érted?

- Igen. Akkor ma én játszom Kai pszichológusát. - bólintott.

- Délután egykor kezdődik, de általában Seungmin itt van Kaiért fél egykor, mivel nála szokták megtartani az alkalmat. - veregette meg a vállam Tae, és már ment is tovább a dolgára. Nem semmi hogy így beilleszkedett. Szegény nagyon rossz állapotban volt amikor idekerült, most pedig.. csak rá kell nézni.. igen nagy szerepet játszik abban, hogy a sérült omegák megtudják beszélni valakivel a problémáikat. Seungmin és ő végzik a cégen belül a pszichológusi feladatokat.

- Taehyun! - szóltam utána mire féloldalasan visszafordult. - Büszke vagyok rád! - mosolyodtam el szélesen. Kicsit elérzékenyült, és visszajőve hozzám, egy meleg ölelésbe zárt. Vele kezdődött minden. Ha ő nincs, nem maradtam volna a cégnél és Riki is a feledés homályába veszett volna számomra. De szerencsére itt van, és a virágzó cégünkben egy nagyon fontos személy. A kiscicám megnőtt, és ő lett a beszéd ura, ami egykor alig ment neki. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és szerettem volna hogy ezt ő is tudja.

- Köszönöm Sunoo.. - motyogta a vállamba, majd lassan elengedett. - Boldog vagyok hogy büszkévé tehetlek. - nézett rám mosolyogva, és akkor láttam meg, hogy könnyek csillognak a szemébe, méghozzá örömkönnyek.

- A legbüszkébbé. - kócoltam össze haját. Hiába idősebb egy évvel, mégis olyan mint ha az öcsém lenne. - Na menj a dolgodra, nem akarlak feltartani. - és úgy is tett ahogy mondtam, szóval elkezdődött egy pár órányi unatkozás. Riki most terepen volt ahogy Yeon és Soob is, Tae a dolgán, az omegák pedig fasz se tudja merre jártak. Így vártam amég fél egy lesz, és szerencsére nem is tartott olyan sok időbe mint számítottam volna rá.

- Kai sétálnunk kell, mert a kocsikulcs Rikinél van, aki a felderítő csapattal van most... - mosolyogtam rá a cicára, aki hasonló arckifejezéssel bólnitott egy nagyot, és ezzel el is indultunk felénk. Gyalog volt fél óra, ami azt jelentette, hogy pont időben kezdtük a pszichológusos órát vagy mit. Már az elején tudattam Kaijal hogy én ehhez nem értek, ezért mondja el amit fontosnak talál, én pedig megpróbálom nem a leghülyébb tanácsokat adni rá.

Bementünk a hálószobába, mert úgy éreztem hogy ott ezerszer kényelmesebb lesz. Bár mint mondtam nem értek ezekhez a dolgokhoz szóval kezdtem elengedni azt hogy úgy tegyek mint ha valamennyire tudnám mit kéne csinálnom. Annyit tudok ezekről az összejövetelekről, hogy beszélget a "beteg" meg az "orvosa". Örülök annak hogy Kai kitudja mondani a problémáit, de nekem ez a szakmai cucc nem megy.

- Tényleg mondjam el mi nyomja a szívem? - bólintottam. - Őszintén? - megismételtem az előző mozdulatot, miközben belül majd felrobbantam a kíváncsiságtól mik azok a dolgok amiket velem nem tud megbeszélni. - Biztosan? - majdnem rákiabáltam, hogy "bökd már ki", de nem tehettem, így kedvesen mosolyogva válaszoltam egy igennel. - Terhes vagyok. - ahogy ezt kimondta, szinte azonnal elnevettem magam. Viccel kezdett hogy oldja a feszültséget.

- Ez.. Ez jó vicc.

- Sunoo.. nem viccelek. Terhes vagyok Soobin gyerekével... - nézett a szemembe halál komolyan, amire abbahagytam a nevetést.

- Oh.. Ne haragudj, nem akartalak kinevetni, úgy éreztem hogy megpróbálsz egy viccel kezdeni hogy segíts nekem belerázódni ebbe az egészbe... - estem kétségbe. Attól féltem hogy amiért kinevettem többet nem fog bennem megbízni, vagy csak itthagy.

- Semmi baj.. amikor először felmerült az a lehetőség hogy van egy baba itt - tette kezét a hasára elérzékenyülve - én is azt hittem hogy egy vicc az egész... Csak Seungmin megkért hogy a biztonság ketvéért csináljak terhességi tesztet.. szóval kiderült, hyungnak és nekem kisbabánt lesz... - sírta el magát mosolyogva, amikor átöleltem.

- Nagyon örülök nektek kicsikém.. - simogattam meg a hátát, mire hangosabban kezdett el zokogni. - Tökéletes szülők lesztek Soobinnal. Ez a kicsi nem is érkezhetne jobb helyre. - engedtem el óvatosan és felkeltem az ágyról hogy keressek neki zsepit. - És hogyan vagy mikor?! Én rég óta gyanakszom rátok, de Soob folyton azt mondja hogy még idő kell neki arra hogy felkészüljön egy kapcsolatra.

- Akkor kezdődött amikor vagy két hónapja még a kiborulásod előtt amikor velünk voltál és Jun hyung ellopta Beomgyut Soobin meg engem. Akkor beszéltünk meg majdnem mindent és hívtuk magunkat egy párnak. Amikor szabadságom volt valahogy mindig megoldottuk hogy vele menjek, és nagyjából egy hónapja, amikor ott voltam náluk, minden előjel nélkül jött a heatem. Ez erősebb volt mint általában, és nem volt nálam gyógyszer.. Hyung pedig próbált segíteni de ő mégis csak egy alfa, nem tudott uralkodni magán, és én megengedtem neki, mivel nagyon rossz volt... Nem gondoltam volna hogy terhes leszek, pedig benne volt a pakliban. Soobin még nem tud róla, félek hogy nem nagyon emlékszik mi volt akkor és, attól is hogy amúgy sem szeretne szülő lenni vagy csak nem akar egy komolyabb kapcsolatot...

- Hé.. Kai.. nem kell ettől tartanod. Biztos vagyok benne hogy Soobin hyung tudja mit akar, és amit akar vagy inkább akit akar az te vagy, szóval nem kell félned tőle. Egyébként meg remélem hogy voltál már dokinál hogy ha azt mondod hogy egyhónapos a kicsit. - váltottam kicsit komolyabb hangnembe, mert aggódok a "kismamáért" és a picikéért.

- Seungmin elvitt, azt mondták hogy eddig teljesen egészséges a kicsi. - simogatta meg a hasát, amin még nem nagyon látszik, hogy egy kicsiny hibrid növekszik benne.