Kim Sunoo:
– Jó reggelt Heeseung. – köszöntem fintogorva barátom párjának. Ez az ember sosem volt szimpatikus, és engem pedig ki nem állhat. Esküszöm, nekem ha egyszer lesz valakim, az első dolgom lesz, hogy bemutassam Sunghoonnak, aki jóváhagyja - vagy nem. Nem akarom, hogy a jövőbeli párom olyan legyen Hoonnak, mint nekem Heeseung. Ideje lenne lecserélni azt a vén tragacsot. Komolyan mondom, a temetőből jön ide minden nap. Már huszon négy. Öreg. Nagyon öreg. Sunghoonnak egy mai, cuki kissrácra lenne szüksége, nem egy ilyen.. izére.
– Ah! Jézusom te még mindig élsz?! – nézett rám fintorogva.
– Kérdezi ezt a száz éves bányarém! – forgattam meg a szemeim. – Egyszer. Ismétlem: Egyszer, akarok veled kedves lenni, de ezt is elrontod.
– Te kedves? Hogy lehet kedves egy ilyen.. kőbunkó? – háborodott fel. És még neki áll feljebb. Azt hiszem nem akarom megismerni az anyját.
– Kőbunkó? Az őskorban élsz?! Kihalhattál volna a dínókkal együtt. – fordultam el tőle, jelezve neki, hogy nem áll szándékomban tovább vele társalogni, és átmentem a konyhába, lefőzni egy kávét. – Idáig hallom ahogy rinyál. – suttogtam gúnyosan. Ez az ember.. komolyan mondom.. vele ki lehet üldözni engem a világból is. Annyira jól esne látni, ahogy összetörik, de nem hinném hogy ez meg fog történni, mivel annyira azért nem követem minden lépését, Sunghoonnak, pedig ő a mindene. Nem fog vele szakítani. Pedig még videóra is felvennék, és huszonnégy órásra állítanám. Sosem tudnék beleunni.
– Sun akárki! – tapsolt kettőt a kis hímringyó.
– Nem vagyok egy szolgáló. Csináld meg magad. – vonultam vissza a szobámba. Nagyon szívesen végignéztem volna az arcát, de nem adhattam meg neki azt a mértékű figyelmet. Az sértené a büszkeségem, ő pedig halálomig ezzel basztatna.
Becsaptam magam után az ajtót, és végre nyugdoságban megihattam a kávém.A pohár tartalmát gyorsan elfogyasztottam, így azt leraktam az éjjelire, de tudtam, hogy hónapokig ott fog maradni, akárcsak a többi. Szegény Sughoonhoz alig költöztem be, máris nálam van a fél étkészlet. Bár ne csodálkozzon, ha ezt a hisztis kis gecit kétnaponta lehozza. Hogyha lenne elég pénzem, már rég leléptem volna. Nem feltétlen szabadna sértegetnem, mivel idősebb, de mentségemre szóljon, ő lopta el a legjobb barátom, és ő kezdett engem csak egy szolgának venni. Az ilyen emberek nem valók ebbe a világba. Vagyis most már igen. Én esküszöm, hogy felbérelek valami vámpírt, hogy éjnek évadján ölje már meg. Nem bírom tovább ezzel az emberrel a környezetemben. Nem méltó arra, hogy egy levegőt szívjon velem.
És jött az ebéd... A KÖZÖS ebéd.
– Jó étvágyat drága szerelmem. – nézett Heeseung mosolyogva Hoonra. Ő is jó étvágyat kívánt párjának.
– Nektek is jó étvágyat kicsi üntyüm püntyüm maci mókus ici pici baba kutyuskáim. – mosolyogtam a két srácra. Sunghoon vette a lapot, és kicsit elmosolyodott, de Heeseung vérszemet kapott. – Nyughass öleb! – intettem le. – Légyszi, nem csak ti léteztek, és lassan már az egész lakás úszik a nyálban.
– Nekünk ez így pont jó! – mért végig vagy kétszer undorral a képén barátom párja.
– Fogd már fel, hogy nem csak te létezel! – vágtam magam fejbe. Ez hülye. Innentől kezdve, pedig csak ettem. Franc fog vele foglalkozni. Nem ér annyit ez a szuka.
A nap további része is borzalmasan telt, mivel ahol Sunghoon volt, ott volt vele a kis seggdugasz kutyája. Elegem van a srácból, és ezt mind a ketten nagyon jól tudják. Heeseung ezt ki is használja.
Délután éppen valami kajának valót keresgétem, amikor az a két külye smárolva lépett be a konyhába, Heeseung pedig már a konyhapulton ült széttárt lábakkal. Undorító. Soha nem fogok lesüllyedni az ő kicsinyes szintjére.
– Legalább ne a konyhapulton basszatok. – szóltam rájuk egyhangúan. – Bárhol, csak ott ne ahova kaja kerül. – fogtam meg egy csomag csipszeg, és indultam vissza a szobámba. – Ezek többet basznak mint a nyulak komolyan mondom. – motyogtam magamban, ahogy eldőletem az ágyon. Elegem van belőlük. Ha egyszer összeszedek valakit, csak is előttük fogok vele mindent is csinálni, hagy tudják meg milyen irritáló tud lenni ez az egész szerelem.. meg a többi ilyesmi...
Esküszöm az életemre, semmi bajom nincs Heeseunggal! 🤧🙈🙈
YOU ARE READING
Sacrifice - Sunki
Fanfiction"- Riki! - szóltam ki a konyhából a tévé előtt ülő japánnak. Valami mese ment a képernyőn, azt bámulta. Néha gyerekesebb tud lenni mint én. - Mond Sunoo. - hallottam meg hangját mögüllem. Kurva gyorsan közlekedik, ami már kezd egy kicsit ijesztő le...