Sacrifice - Sunki

|24|

Sim Jake:

Sunoo este itt hagyott, aminek örültem is, meg nem is. Sunghoon azt javasolta, hogy maradjak, mivel nem feltétlen volt kedve vezetni, Soob meg nem ér rá mindig arra, hogy játsza a taxit. Szóval megbeszéltük, hogy Sunoo szobájába alszok, ahol nem nagyon akart álom jönni a szemeimre. Egy ideig forgolódtam, de miután meguntam, a lehető leghalkabban akartam átsurranni Hoonhoz, de ő sem aludt. Felajánlotta, hogy átmegy a kisember szobájába, de én megkértem hogy maradjon. Nem tudom, hogy mi vezérelt rá, de vele akartam aludni. Így reggel is mellette keltem.

Arra ébredtem, hogy valakivel beszél, és miután lerakta, visszabújt hozzám aludni. Felé voltam fordulva, úgy tettettem hogy alszom. Sunghoon gyorsan megtalálta a kényelmes pózt, ami konkrétan úgy néztt ki, ő a derekamat átkarolva közelebb húzott, és a homlokát az enyémnek döntötte. Kezdtett melegem lenni, ami azt is jelentette forrósodni kezdett az arcom, ahogy megérzetem magamon a lehelletét. Nem akartam lebukni, ezért mint ha még mindig aludnék, közelebbmásztam hozzá, és a nyakába dugtam a fejem.

– Aranyos vagy picúr. – simogatta meg a hajam, és egy óvatos puszit nyomott bele. Alvás Jake, alvás! Viszonylag hamar visszaaludtam, mivel Sunghoon végig simogatta a hajam, és az oldalam. Kellemes érzés volt. Ezelőtt még sosem tapasztaltam ehez hasonót. Megnyugdotam a közelében. Én, aki mindentől is retteg. Kevesen érik el ezt a szintet nálam. Sőt.. ahoz képest sok időbe telik mire megbízom bennük, de ez a fiú más. Érzem.

Másodjára amikor felkeltem, már nem volt mellettem Hoon, amitől egy kicsit megijedtem, de gondotam hogy csak kiment mosdóba vagy ilyesmi. Mikor már vagy tíz perce egyedül voltam, így inkább úgy döntöttem, hogy átmegyek a konyhába. Sunghoon az asztalnál ült a telefonjába bújva. Nem vette észre hogy én is ott tartózkodom, szóval kicsit megköszörültem a torkom, és jó reggelt kívántam neki.

– Áh! Szia Jake. – mosolyodott el amikor rám emelte tekintetét. A telefonja a háttérbe szorult, mivel csak úgy ott hagyta az asztalon. Haha! Egy-null. Nesze neked telefon. – Ülj le. Adok reggelit. – kelt fel a székéről, és a hűtőből kivéve pár dolgot, összedobott egy szendvicset. – Bocsi hogy csak ennyi. – tette elém a tányért, és folytatta. – De ez ezerszer jobb mint az odaégetett pirítós vagy a fekete tojás. – szóval nem tud főzni. És a telefonnak sem szokott csinálni kaját, azaz kettő-null.

– Mennyi az idő? – megmutatta a telefonján, tíz óra múlt pár perce. És sajnos a telefonon mutatta, szóval kettő-egy, de még mindig nekem! Amég reggeliztem, pár szót válottunk arról, hogy mikor szeretnék visszamenni a többiekhez, vagy egyáltalán vissza szetetnék-e. Mondam neki hogy egyenlőre maradnék, és ez a mondatom után be is állt az a tipikus kínos csend. De egy plusz pont, hogy Hoon nem vette elő a telefonját.

A délelőttöt végül filmezéssel és videójátékozással tötöttük. Mivel nekem ezek kimaradtak a gyerekkoromból, ragaszkodotz ahoz, hogy bepótoljam. Őszintén Sunghoon vagy ezerszer megvert, de nem bántam meg. Minőségi időt töltöttem vele.
Ebéd után folytattuk a játékot, és már csak négy óra körül hagytuk abba. Megbeszéltük, hogy pihenni fogunk estig, utána meg nyiván aludni. Szóval az ágyán ülve vártam, hogy visszajöjjön egy kis nasival.

– Itt vagyok. – mosolyogva huppant le mellém az ágyra, amilyen közel csak tudott. Ahogy összenéztünk, kicsit elkomolyodott. Mondani akart valamit, az éreztem rajta, de hogy mit, az már jó kérdés volt. A másik meg, hogy kajáért ment, de mégsem hozott...

– Mit szeretnél? – kérdeztem rá halkan. Nagyokat pislogott, és össze rántotta a homlokát.

– Ennyire látszik? – bólogattam. – Jó. Kibököm. – ha nem mondanád el, kikényszeríteném belőled. – Kérdezni szertnék a hibrid léttel kapcsolatban.  – hümmögtem egyet, jelezve hogy figyelek. – Ti át tudtok alakulni állattá? – megráztam a fejem. Jogos volt a kérdés egyébként általában azt hiszik van állati alakunk. – És.. omega létedre csak egy alfa iránt tudsz vonzaltam érezni? – elkuncogtam magam. Szóval ezen godnolkodott egész nap? Figyeltem hogy olyan furán viselkedik.

– Nem. Inkább fordítva. Az alfák vonzódnak jobban az omegákhoz. – vigyorogtam rá Hoonra.

– És.. te hiszel abba, hogy első látásra bele lehet szeretni valakibe? – kérdezte még mindig nagyon komolyan.

– Öhm... Ennek nincs sok köze az omegákhoz... De amúgy igen.. szerintem létezik... – a kezeimmel a pólómat piszkáltam. Kicsit zavarban voltam egyrészt attól, hogy Sunghoon rólam kérdzett, másrészt pedig nagyon közel volt. Vissza néztem rá, de mint ha már közelebb lett volna hozzám. Beleharaptam alsóajkamba ahogy a szemébe, majd szájára néztem, és a füleimet is hátracsaptam.

– És szerinted az éltezik, hogy én első látásra beléd szerettem? – éritette meg óvatosan a kezem, ami végett abbahagytam az anyag gyúrogatását, és húzogatását.

– Én.. én.. azt ne.. nem tu.dhat..om... – kezdtem el dadogni, ami arra utalt, hogy a srác szinte átvette az irányítást felettem. Ez volt mindig a legnagyobb problémám. Valahogy mindig sikerült elvesztenem az önkontrolt, és már csak azután nyertem vissza, hogy megerőszakoltak, vagy bántalmaztak. A stressz helyzetek nem nekem valók. Ahogy visszaemlékeztem, a szörnyű dolgok hatására remegni kezdtem.

– Nyugi. – fogta meg óvatosan az arcom, és maga felé fordította a fejem. – Nem bántalak. – nézett mélyen szemeimbe. Nagyokat pislogva szívtam be élesen a levegőt. – Ahh.. Jake.. elveszed az eszem. – egyenesítette ki a hátát, ezzel visszahelyezkedve a kezdetleges pozíciójába.

– Tedd meg amit szertnél, mert meg fogom bánni, hogy nem kérdelek meg rá. – hadartam el visszarántva őt magamhoz. Több se kellett neki, óvatosan az ajkaimra hajolt, és lágyan kezdte el mozgatni párnácskáit. Én is így tettem. Nem sietett sehova, csak kénelmesen elhelyezkedett az ágyon, és tovább csókolt. A probléma az volt, hogy kijött belőlem a farkas, ami mindig a vesztemet okozza. Lassan átemeltem felette a lábam, és jó szorosan hozzá, beleültem az ölébe. Továbbra is szépen, lassan, faltuk egymást, én pedig rábíztam magam. Végülis nem volt bennem az a fajta szorongás, ami minden egyes férfinál előbukkant akivel az évek alatt összefeküdtem. Megjegyzem NEM önszántamból.

– Jake. – vált el tőlem lihegve. – Meddig szeretnél elmenni?

– Tőled függ, megbízom benned, de ha odáig jutunk kérlek húzz gumit, nem akarok megint terhes lenni. – ez volt az utolsó értemes mondat amit egymáshoz szóltunk, mivel tovább már csak hangosakat nyögtem. Mielőtt valaki félreérené, nem történt meg, csak Sunghoon segített nekem mivel a heves csókcsatánt közben problémáim adódtak...