Sacrifice - Sunki

|13|

Kim Sunoo:

Ez így nagyon nem lesz jó. Fogalmam nincs mit akarok, és kitől. Két személy csókja olyan érzést váltott ki belőlem, mit még soha senki, egy pedig az álmaimban kísért. Édes istenem mire nem vállalkoztam. Legközelebb ha ilyen történik velem, felkötöm magam, de komolyan. Nagyon nem tetszik a kialakult helyzet, ráadásul mind két sráccal együtt dolgozom. Sőt az egyik nálam is aludt...

– Szia Sunoo. – köszönt nekem álmosan Sunghoon, miközben próbálta magát összeszedni. A konyhába lépett - ahol én is tartózkodtam -, és a kávéfőzőt beüzemelve készült lefőzni feketéjét.

– Jó reggelt Hoon, bár ahogy látom nincs az. Minden rendben haver? – tettem vállára aggódva a kezem. Fáradtan bólintott egyet. Nagyon le van lassulva szegény.

– Yeonjun még nem kelt fel? – ásított egy óriásit.

– Nem. – vágtam rá gyorsan, és arcom a föld felé fordítottam nehogy észre vegye apró zavarom. Bár amennyire kómás, simán elhitetném vele, hogy halucinál.

– Megnézem. – indult el a szobám felé. Még csak az hiányzik! Isten ments!

– Nem szükséges. Visszamegyek hozzá. – lehet kicsit haragudna, ha meglátná a rózsaszín bundás édes farkast az ágyamon aludni. Gondolom a teliholdal álmodhatott, azért változott át. Először rohadtmód megijedtem attól, hogy egy kibaszott nagy kutya fekszik rajtam, úgy hogy a környéken nincsen háziállat, de utána rájöttem, hogy hyungom alszik így. Este is átváltozott, a telihold végett, ezért nem akartam, hogy úgy kelljen hazamennie. Inkább magammal hoztam. Riki nem feltétlen örült neki az tény, de nem hagyhattam egyedül.

– Még mindig farkas mi? – ült le a kanapéra elfogadva, hogy nem fogom beengedni Yeonjunhoz.

– Igen. Félek ha felkel, őrült lesz vagy ilyenek. Tudod mint a filmekben. – magyaráztam erősen gesztukulálva, de ezt Sunghoon nem vehette észre, mivel nekem háttal volt. – Ránézek. – sóhajtottam egy nagyot. Hoon erre csak hümmögött jelezve, hogy megértette a dolgot, szóval ott is hagytam őt.

Kicsit félve nyitottam be a szobába. Nem tudtam, hogy mire kéne számítanom, ezért rettegtem nagyon. Amíg át nem léptem a küszöböt, és be nem csukták az ajtót, nem bírtam rózsaszín hajú társam felé fordulni. Végülis úgy jobban fájna, hogyha látnám ahogy nekem támad. Ugye? Lassan hátranéztem. A férfi az ágyon ült, még félálomban lehetett, mivel még az állati alakjában, csukott szemekkel szuszogott. Elmosolyodtam a látványán.

– Nem szívesen Pinkie pie, de fel kell, hogy ébresszelek. – simítottam meg selymes bundáját. – Yeonjunie hyung. – ültem le vele szembe, úgy próbáltam felkelteni a férfit; mind hiába. Egyszerűen nem akart mozdulni. – Hyung. Hyung. – szóltam neki egyre hangosabban. Még csak a szeme sem rebbent meg. Jó alvó, az biztos. – Choi Yeonjun! Hahó! Föld hív téged te idióta! – rázogattam teljes erőmből a farkast. Persze semmi értelme nem volt. – Feladom. – huppantam vissza mellé az ágyamra. Egy kicsit elgondolkodtam, hogy mivel lehetne jól felkelteni, de arra jutottam, hogy nem fogok hideg vizet zúdítani az ágyra, mert én alszok benne. Ennél jobb ötletem meg nem volt. Kivéve.. egyet. Nem volt sok vesztenivalóm. Maximum kicsit kínos lesz - gondoltam, és végül meg is próbáltam. – Oppa. – ejettem ki ajkaimon a varázsszót kicsit lányosan. Bezzeg erre rögtön felugrott, és szinte azonnal vissza is változott. Hát mit ne mondjak, nem volt kellemes nézni se, ahogy mancsai újra karokká, és lábakká lesznek.

– Azt hittem valami kurva van nálam, amit nem zavartam el este. – nézett rám ilyedten.

– Tudtommal kurva még nem vagyok. – nevettem el magam.

– Ne is legyél babám. – nyomott egy cuppanós puszit az arcomra. A babám megnevezés miatt, akartalanul is Rikire gondoltam, így zavaromban eltakartam az arcom, hogy ne lássa milyen vörös lettem. – Ahw... Zavarban vagy? – kérdezte édesen. Nem egyértelmű bazdmeg? Megráztam a fejem, mire felnevetett.

– Ne nevess, már így is pont elég vörös a pofám. – forgattam meg a szememet olyan tipikus Sunoosan. Azt hiszem ezt olyan rég óta csinálom, hogy ez lett a védjegyem. A barátaim az űrből is észre vennének a mozdulatsor végett.

– Na. Szerintem cuki vaaagy~ – mosolygott rám szívdöglesztően.

– Anyád a cuki. – akartam otthagyni a szobában, de persze ezt ő nem engedte.

– Hova ilyen sietősen drágám? – kapta el a csuklóm, és rántott vissza ülőhelyzetbe, csak nem éppen maga mellé, hanem az ölébe.

– Yeonjun.... – suttogtam rémülten. Nem akartam így, ilyen helyzetbe kerülni vele. Igaz, hogy megmozgatott bennem valamit, de azt hiszem Riki jobban. Nála egy pillanatra megvolt a bátorságom arra, hogy kezdeményezzek. Yeonjun... Ő kicsit másabb. Nem tudom miben, de az. Riki mellett.. máshogy érzem magam. Nélküle aludni sem tudok, Yeonjun pedig... Áh istenem! Miért nekem van ilyen kurva bonyolult életem?! – Engedj el. – kérdtem halkan, és szépen. Persze nem úgy nézett ki, hogy használ.

– Miért tenném? Végre mellettem vagy, és nem annak az idiótának keresed a társaságát. – utalt gondolom Rikire.

– Yeonjun... A tiédet is keresem, csak.. ez most túl gy– nem hagyta hogy tovább mondjam, a mutató ujját ajkaim elé helyezett, és közeledni kezdett felém. Tejóégmiaszentszartörténikésmármegintmiértvelem?!?! Sunghoon ezt a pillanatot választotta arra, hogy megnézze, nem haltunk-e ki. Hálás tekintettel néztem felé, miközben kimásztam a döbbent, kicsit morcos Yeonjun öléből.