Sacrifice - Sunki

|27|

Nishimura Riki:

Sunoo hamar visszaszokott a munkába. Ennek pedig az a hátránya, hogy babám nagyon sokat dolgozik. Általában pedig túlórázik az omegák miatt, és ezért egyre kevesebb időnk van egymásra. Csak a késő délutánokat tudjuk együtt tölteni, amiben Sunoo csak jobban kifárad, így hamar jön aludni. Néha én is szoktam vele, de mostanság csak nézem ahogy békésen alszik. Szegény tényleg nagyon fáradt szokott lenni. Most pedig végre hétvége van, amit közösen tudunk tölteni.

– Megint felvoltál egész este? - ásított egy nagyot Sunoo feltornázva magát az ágyon. Bólintottam. – Néha kicsit ijesztő hogy folyton bámulsz miközben alszom. – adott egy rövid csókot a számra, és kikelt az ágyból. – Mit tervezünk mára? – megrántottam a vállam. – És akkor ma nem fogsz beszélni? – megint csak egy vállrándítás. Sunoot kicsit felhúzhattam vele, mivel a szemeit megforgatta, és kisétált a szobából egy pólóba és egy alsóba. Valószínűleg ezt realizálhatta, mivel hirtelen visszajött, és felvett néhány értelmesebb ruhát. Amikor ismét kiment, még morcosan visszanézett rám. Nevetve felkeltem én is, majd felöltöztem mint nem sokkal ezelőtt párom, csak annyi külömbséggel hogy én egy szürke melegítő nadrágot vettem fel, és így fedetlen felsőtestel léptem ki a folyosóra. Régebben sokat mászkáltam így, mivel nem vagyok valami szégyenlős típus. Yon sem az, bár ő inkább csak a fiúk előtt nem. Nem szereti összemérni a lányokkal hogy kinek milyen adottságai vannak, mert szerinte ő csak deszka. Na bár ez nem feltétlen igaz... Nem zavarja őt ha fiúk vannak a helyiségben, simán nekikezd átöltözni rosszabb esetben pedig csak egy melltartóban és egy lazább nadrágban rohangál. Beválalós az tény, és ezt néhány srác már kihasználta ezelőtt. De most szerencsés, mivel ugye itt vagyok és megvédem. Meg hát neki is megy nyilván.. max a "támadója" vérét kiszívja. Soobin bármit eltusol ha kell. Megvannak a kapcsolatai. Na és ha már Soobin. Pár napja beszéltem vele, és mesélte hogy milyen balfasz mivel még nem tudott mindent tisztázni a jövőbeli omegájával. Szerintem ez mondjuk faszság, mivel sok időt töltenek együtt, de ő tudja. Viszont Yeonnak tényleg volt akkora fasza hogy beszéljen a tigrissel, szóval ők egy ilyen se veled se nélküled kapcsolatban vannak, leginkább Beomgyu részéről. Úgy hallottam babámtól, hogy Gyu még szeretné húzni a vérfarkas agyát. Csak ne az legyen a vége hogy Jun megelégeli, és jól seggberakja az omegát.

- Sunookám mit kérsz reggelire? - láttam meg a kis vámpírt és páromat a konyhába érve.

- Megszokhatnád hogy ritkán reggelizik. - szóltam rá barátnőmre. Szegény lány mint ahogy mondani szokta aranyhal, szóval nem jegyez meg dolgokat hosszútávra. Na meg hát rövidre sem... Butus kicsit, de így szeretjük.

- Bezzeg most már nem vagy néma királykisasszony. - változott Sunoo hirtelen dulifulivá. Nem is értem miért morog annyit. Örülhetne neki hogy helyreraktam Yon agyában azt a tényt, hogy Sunoo szokott reggelizni. Egyenesen beledobtam a kukába. Bár annak a drága lánynak az egész agyát ki kéne kukázni. Úgyis csak a sok hülyeség, na meg a kongó nagy üresség van benne.

- Tényleg nem szokott ilyenkor enni.. De buta vagyok... - nevetett fel kicsit idiótán hogy oldja a hangulatot, de nem nagyon sikerült neki, mivel Sunoo továbbra is duzzogott. Én azért leültem enni, mivel Sunoo vett joghurtot valamelyik nap, és már le is járt én meg ugyebár konyhamalac vagyok szóval megettem.

***

Babám konkrétan egész álló nap nem szólt hozzám... Mit is mondhatnék.. visszakaptam, viszont annyira azért nem érdemeltem meg. Csak reggel nem volt kedvem válaszoni szóban neki, erre kaptam egy teljes napra néma Sunoot. Bár legalább nem panaszkodhattam arra, hogy egész nap beszél. De nyilván iszonyúan hiányzott a hangját hallanom, pedig reggel volt utoljára hogy hozzám szólt.

- Még mindig morci vagy szívem? - feküdtem be mellé az ágyba olyan este nyolc környékén. Nála telefon volt, és figyelmét inkább annak szentelte mint hogy velem, a párjával foglalkozzon. Jó nézünk mi ki mondhatom. ‐ Úgy látom igen... Semmi gond, ezen segíthetünk. - másztam be két lába közé, amire már rám emelte tekintetét. A telefonját az arcával egy magasságban tartotta, így igen könnyen hozzáférhettem volna ékességéhez, mégsem tettem. A hátamra feküdtem, és a hasára tettem a fejem, úgy néztem fel rá, majd a telefonjára. Épp beszélgetett valakivel, éppen ezért átfordultam a hasamra, így már az államat pihentettem pocakján. Tovább fürkésztem drágaságom arcát, ami látszólag egy picit zavaba is hozta, mert már nem feltétlen tudott az üzenetekre koncentrálni. Egyre többször nézett le rám a telefonjáról.

- Jó neked úgy? - nyelt egy nagyot. A válaszom egy igennek szánt "mhm" volt. - Miért ilyen mély a hangod? - vett egy mély levegőt miközben a tekintetét elkapta rólam, és mindenhova nézett csak rám nem.

- Na baby nézz a szemembe. - igyekeztem megtartani mély hangom amit sikerült is, így egy elégedett mosollyal fürkésztem Sunoo vörösödő arcát. - Mi van cicám nem találod hol a szemem?

- Riki miért ilyen mély és rekedt a hangod...? - köszörülte meg a torkát, miközben legyezni kezdte magát, pedig esküszöm nem is volt bent olyan meleg. Jó munkát végeztem.

- Hogy miért? - kérdeztem vissza, miközben feltornáztam magam hogy nagyjából egy szinten legyen a fejünk, így már az alkaromon kellett támaszkodjak. Sunoo ösztönösen csúszott lejjebb, ezáltal be alám. Kérdésemre bólintott. - Mert megelégeltem hogy ilyen rossz kisfiú vagy. Nem szóltál hozzám egész nap... - úgy, olyan hangnemben beszéltem vele mint a szülők a kisgyerekükhöz amikor azok nagyon rossz dolgot csináltak.

- Ha az váltja ki belőled ezt, akkor többet leszek rossz kisfiú! - jelentette ki incselkedve, határozottan.

- Izgat a hangom mi? - nevettem el magam büszkén, mire nyelt egy nagyot.

- Miért vagy ennyire szexi? Rád se bírok nézni.. - fordította el a fejét.

- Ha így játszod az ártatlan fiút isten a tanúm hogy én úgy megbaszlak, hogy többet lábra se fogsz tudni állni. - figyelmeztettem, mivel már éreztem hogy drága vámpírom alarja működtetni a testem.

- Félnem kéne apu? - bosszantott tovább, vakmerően elmosolyodva.

- Hát babám lehet... - eddig bírtam tartani magam, az estére átvette az irányítást a belső vámpírom, és már csak imádkozni tudtam hogy ne bántsa páromat.

Hehe...

Visszatértem! Mint láthatjátok élek! Azért most rendesen megéreztem a kihagyást... De semmi gond, mostmár aktívabb leszek ha minden igaz, legalábbis a Sunkival biztosan. Azt egyszer talán a Beomjunt is visszahozom a szünetből. Igyeszem azzal is haladni... Puszilok mindenkit!!

~ Fluff