Sacrifice - Sunki

|37|

Írói szemszög:

Sunoo kapkodva vette a levegőt. Kereste a menekülőutat, ami egyébként nem nagyon létezett. A vámpír szelleme Rikiben igazán veszélyes. Amikor még neki is volt teste, nagy veszélyt jelentett kicsiny világunkra. Minden helyet végigjárt, ugyanis ideje az sok volt. Pont mint áldozatat. Majdnem - bár komolyabban senki sem számolgatta - ezer éven keresztül "élt" a földön. Amikor őt megölték, akkor kezdődött az a korszak amikor a halandó emberek elől eltitkolták a lények létezését. Senki nem gondolta volna hogy ő visszatér. Érdekes, de nem tudni mi volt, sőt mi a neve. Mindenki csak a rettegettnek hívta őt, vagy magasságosnak. De amikor azt mondták hogy "ő", mindenki pánikolva próbált menekülni a környékről. Nem ismert kegyelmet. Most is csak egyetlen célja van, élete első és egyben utolsó szerelmének a véréből kell innia. Aminek már lehetetlennek kéne lennie, de mivel Sunoo a nő utódja, mégis lehetséges. Amelyik irat ezt bizonyítja így szól: "És lesz egy vámpír, ki az egész világot rettegésben tartja, de jön egy közönséges ember, aki kiontja életét, ezzel örökre száműzve az emberek világából. De van egy módja hogy visszatérjen közétek. A magasságos szerelmének vére tökéletes, és igazán ritka. Ha valahogyan a vámpír inni tud a véréből, kap egy újabb esélyt, és visszatérhet világunkba. De ennek egy hátránya van, hogyha vissza szeretne jönni, örökre el kell veszítene kedvesét." Ez most már könnyű, mivel Sunoo vére részben megegyezik a vámpír szerelméjével. És mivel Sunoo nem jelent neki semmit, őt simán a halálba küldheti az újabb "életért". Egy másik irat azt mondta ki, hogy éppen csak annyi vér kell kiszívnia szerelméből, hogy az ne élje túl a következő perceket. Vagyis Sunoo mindenképpen meg fog halni. Ez már előre meg volt írva. Vagyis.. nem pontosan így, de olvasni lehet egy régi kódexben.

– Riki térj magadhoz! Ne bánts! – sírta el magát Sunoo keservesen. Riki egy pillanat erejéig visszanyerte az irányítást, és a szíve szakadt szét, hogy így kellett látni a párját. Nem volt sok ideig a teste ura, szinte azonnal felülkerekedett rajta a magasságos. Sunoo összekuporodott a földön, félt hogy itt és most vége lesz. – Riki én még nem akarok meghalni... – törölte meg könnyeit, majd felnézett, de nem látott mást maga előtt mint egy farkast. – Ezt.. ezt hogyan?

– Egyszerűen kicsikém. A párod még csak egy junior ő erre nem képes. De egy idős vámpír alakot is tud váltani. – változott vissza "Rikivé" a vámpír. Leguggolt Sunoo előt, és erőszakosan megfogva az arcát magafelé fordította. – Légy jó fiú, és garantálom hogy nem fog fájni.. annyira. – nevetett fel. Vörös szemei jobban izzottak mint eddig bármikor. Ajkait széles mosolyra húzta, így megvillantotta éles szemfogait. Sunoo rettegve csukta be a szemét. "Tényleg így lesz vége?" Kérdezte meg magában, amire a vámpír bólintott. – Tényleg szívem tényleg! – hámozta le a fiú nyakáról annak kezeit, majd úgy fordította Sunoo fejét, hogy tökéletesen a nyakához férhessen.

– Miért akarsz megölni? – folytak végig sós könnyei a fiú hibátlan arcán. Nem akarta elhinni hogy ez lesz a vég. Még nem halhat meg, még nem volt eleget együtt Rikivel.

– Nem akarlak megölni, én csak vissza akarom kapni a testem. – nevetett fel ördögien a rettegett. Sunoo hátán végigfutott a hideg. Rettegett attól, hogy mi fog következni. A vámpír közeledni kezdett a fiú nyakához.

– Egy dolgot árulj el nekem! – kiáltotta el magát hirtelen.

– Mond. Mint utolsó kívánság, de több nem lesz! – forgatta meg szemeit a magasságos.

– Mióta irányítod Rikit?

– Miután megismert téged, utána szálltam meg a testét, de sosem irányítottam őt, egészen addig a pillanatig amikor ketten nem voltunk az irodádban. Az volt a célom, hogy ott megiszom a véred, utána csinálhat ez a roncs amit akar. Ő segített abban hogy visszakapjam a testem, szóval az a minimum hogy békénhagyom onnantól kezdve hogy visszakapok mindent. – magyarázta. Igazán úgy nézett ki mint aki élvezi a témát amiről beszélt. Csillogtak a szemei, amég Sunoohoz beszélt. – Viszont mostmár tényleg vissza szeretném kapni önmagam. Nem érdemled ezt, sajnálom, de nincs más választásom! – harapott bele erősen Sunoo nyakába. A fiú torkát ezután egy fájdalmas ordítás hagyta el. Ez teljesen más érzés volt mint amikor Riki ivott belőle. Ez sokkal fájdalmasabb. Ajkai még szavakat formáltak, de nem bírta őket kimondani. Az utolsó amihez összeszedte minden erejét, az a párja neve volt. Csak ennyit mondot: "Riki".

– Végre. – vált el Sunootól a szörnyeteg, és szelleme végre elhagyta a fiatal vámpír testét. Újra megkapta a sajátját. Riki a földre zuhant, nagyon gyenge volt. – Bocsánat, de meg kellett tennem! – nevetett fel gúnyosan, és a haldokló párt a földön feküdve otthagyta.

A szobában ahol tartózkodott, megtalálta Riki pót ruháit, így azokat felvéve indult ki a helyiségből. A pulóver kapucniát a fejére húzva imádkozott hogy ne találják őt gyanúsnak. Ki tudja mennyit veszíthetett az erejéből azidő alatt amég szellemeset játszott, sőt azzal hogy Sunoo vére nem teljesen eggyezik egykori szerelméjével, lehet ezen is bukott egy kevés erőt. Elgondolkodott azon, hogy nem e lenne egyszerűbb patkány formában kiszökni az épületből. De ez így neki per pillanat megfelelt. Senkihez sem szólt, csak óvarosan beszállt a liftbe, úgy hogy a dolgozók nem tartsák őt sunyinak. Már azt hitte minden sikerült úgy ahogy ő akarta, amikor is valaki nekicsapódott a hátának. Nem volt tőle messze a kijárat, így úgy tett, mint ha nem vette volna észre a gyereket. Csak sajnos ez nem vállt be, mivel egy morgó farkas jelent meg előtte. A másik még mindig mögötte volt. Csak úgy tudta kiegyenlíteni az esélyek, hogyha ő is farkassá válzozik, és akkor igen agresszív módra téphették volna szét egymást a munkahelyen. De nem, úgy döntött hogy inkább patkány lesz, és elszalad a két farkas mellett. Így is tett, és be is vált neki, így már ismét szabadlábon volt.