Sacrifice - Sunki

|7|

Kim Sunoo:

"– Én ezt nem bírom! Yeonjun! – sírtam el magam, miközben össze-vissza kapokodtam a levegőt. A fiú azonnal visszavátozott, majd átölelt. Féltem tőle, de jól esett az ölelése."

– Szia anya! Szia apa! – léptem be a boltjukba mosolyogva. Még mindig a reggeli történések hatása alatt voltam. Egy farkassal "barátkozom", aminek nem lesz jó vége.

– Seonwoo! – köszöntött anyám mosolyogva.

– Sunoo. – javítottam ki őt, amire morcosan nézett rám. – Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy ne lepődjetek meg, ha netán valamelyik nap a közeljövőben beállítok hozzátok egy üres bőröndel. Arra jöttem rá, hogy felnőtt vagyok, és szeretnék önállóbbá válni, ezért elköltözöm. Egyenlőre Sunghoonhoz, és utána veszek egy saját lakást. Úgy is több helyre behívtak állás– fejeztem volna be a mondatom, ha nem lép be valaki az üzletbe, ezzel megszólaltatva a kis, vörös, vércseppekre hasonlító "vendég jelzőt".

– Jó napot Mr. Kim, Mrs. Kim! – nézett szüleimre mosolyogva.

– Riki drágám! – integetett neki anyám, amit nem tudtam mire vélni.

– Ni-ki ha kérhetem. Nem használom a kereszt nevem. – nevetett fel.

– Ja, ja persze. – vágott hátba jó édes anyám, de úgy, hogy azt már a tüdőm is érezte. – Látod Seonwoo, ő legalább illedelmesen kéri! – szólt rám mérgesen ősöm. Hát persze. Bennem mindig csak a rosszat látják.

– Sunoo, anya! – szóltam anyámra fintorogva. Nem szeretem ha Seonwoonak hívnak.

– Mit adhatunk Ni-ki? – kérdezte apám egy kedves mosollyal az arcán.

– Ha lehet két tasak nullás vércsoportút, és nyúl vért ha van. Yon már megint kihisztizte, hogy vigyek neki enni... – a srác vámpír lenne?

– Oh... Yon.. csodálatos gyermek. Nagyon szeretni való. – tekintett fel anyám.

– Az. – válaszolt a fiú mosolyogva.

– Szerencsés vagy, hogy egy ilyen lánnyal lehetsz együtt.

– O.. Ja.. Mi.. nem... – kezdett el mentegetőzni. Szóval foglalt... – A legjobb barátom. – ja, akkor nem..

– Mind tudjuk fiam, hogy nem létezik fiú és lány közötti legjobb barátság. Valaki mindig többet érez. – jött apám a tipikus dumájával.

– Dehogynem! Nálunk létezik... Inkább miattam.. meleg vagyok. – nyomta bele sokkolt anyám kezébe a  bankkártyáját.

– Tch! Mondtam anya, hogy ne feltételezzétek mindenkiről hogy hetero. – nevettem fel gúnyosan. – Leléptem. A héten beugrom hozzátok a maradék cuccomért. Aztán ne lássak egy vámpírt se nálunk ha lehet. Meg semmi ilyen szart. Pont elég volt a reggeli pánikrohamom. – nyitottam volna az ajtót, ha drága szüleim meg nem állítanak.

– Pánikrohamod? Itt maradsz Kim Seonwoo! – szólt rám hangosabban az édesanyja. Szépen és férfiasan elkáromkodtam magam, majd még egyszer elmondtam neki, hogy ne hívjon Seonwoonak az isten szerelmére, mert úgy fejbe fogom baszni, hogy arról a jövő nemzedéke is hallani fog. Persze nyilván nem ilyen csúnyán.

– Én adtam neked a Seonwoo nevet, csak jobban tudom hogy hívnak! – kezdett bele anyám a hosszas veszekedésbe, amihez semmi kedvem nem volt, szóval a vért vevő srác után rohantam.

– Ments meg. – néztem rá könyörgő tekintettel miközben beálltam elé. Szerencsémre az ajtón lévő üveg, le lett matricázva, hogy az arra járó emberek, ha benéznek ne haljanak szörnyet a sok ott lévő vértől.

– Oké, akkor lassan elindulunk jó? – kérdezte. Úgy tűnik, valaki nagyon siet. – Ballal indulok. Lassan. – lépett egyet előre, amire én hátra. – Anyám ez nem lesz egyszerű.. Rendesen megnehezíted a dolgom kölyök. – léptett a jobb lábbával is. Én pedig ugyanezt megtettem rükvercben.

– Kim Seonwoo! – ordított apám. – Többet ide ne gyere, ha így elrohantál!

– Nem akarok családi ügyekbe folyni, de hogyhogy ilyenek veled? – kérdezte.

– Rühellem a lényeket. Egyszerűen rettegek tőlük, meg undorodom, meg mindent is, amit el tudsz képzelni. Ők pedig fanatikusok. Nagyon durván. – Néztem rá. Túl közel van... Zavarba ejtően közel. – És te hogy hogy nálunk vásároltál?

– A barátnőm vámpír. – válaszolt kedvesen. – Magától nem képes lejönni az üzletbe. Folyton hisztizik. Esküszöm, hogy kidobnám otthonról, csak nem tehetem, mert közös lakás. – tette vállamra a kezét, ezzel engem megállítva. Hátrafordult, majd miután bizos volt abban, hogy szüleim elengedték, hogy elmentem, ellépett előlem.

– Köszi... Riki ugye? – hajoltam meg előtte egy kicsit.

– Riki.. – ejtette ki furcsán a nevét. – Igen. Riki vagyok, és semmiség.

– Merre mész? – kérdeztem én ismét. Heeseung kicsit beteges... megfenyegetett, hogy ma ne legyek otthon, mivel Sunghoont kényeztetni akarja. Fhujj..

– Haza. Miért te?

– Fogalmam nincs. A haverom palija kirakott az ideéglenes otthonomból, szóval csak keresek valami kajáldát, és a parkban töltöm a délutánt. – válaszoltam. Mondatom végére kínosan felnevettem.

– Hát.. ez elég unalmasnak hangzik. – nézett rám. – Figyelj... mit szólnál ahhoz, ha a mai napot nálunk töltenéd? – kérdezte mosolyogva. Felcsillantak szemeim.

– Jó ötlet!

– De.. A legjobb barátom vámpír. Nem lesz gond? – kérdezett rá félve. Elgondolkoztam.

– Nem.. tudom... Hát.. izé ha nem bánt...

– Nem hinném, hogy bántana. Inkább az állatvérre van rászokva. Nem feltétlen iszik emberi vért. – válaszlta meg. De akkor..?

– Akkor miért vettél két tasak nullásat? – kérdeztem rá egy ártatlan mosollyal. Kínváncsi lettem milyen kifogást talál ki.

– Hát.. azért nem kockáztatok. Egy házban lakunk, átjön hozzám, és megöl.. Inkább tartok magamnál pár tasakkal. – válaszolt vállrántva.

Én két perce: Baszdki! Hétfő vannn! 😅😅

Bocsi hogy elfelejtettemmmmm