Sacrifice - Sunki

|18|

Nishimura Riki:

Én esküszöm hogy nagyon szeretem Sunoot, főleg most hogy ennyi időt töltök vele, de nem bírom elhinni, hogy amikor új hibridek érkeznek hozzánk, csak velük foglalkozik. Már éppen készenálltam, hogy színt valljak, végre felfedjem igazi énem, de nem. Persze hogy ilyenkor távolodik el tőlem. Hiányzik. Szükségem van rá.
Már vagy egy hete nem beszéltem vele, csak a munkahelyen összemosolygunk néha, de mostanság olyan fáradt, hogy már fel se ismeri az embereket. Mellette kéne lennem, és vigyáznom kéne rá. Ehelyett, sajnáltatom magamat Yonnak. Köszönöm, nem kell megdícsérni.

– Riki! – szólt oda nekem Taehyun, aki már szinte velünk dolgozik. Eszméletlen milyen jó munkát végzett hyungom. – Sunoonak visszatértek a rémálmai.

– Nem tudok sokmindent kezdeni ezzel. Neki kéne engem keresnie, és nem hajnalokig itt dekkiolni. – válaszoltam neki, miközben leültem elé, végtére is szünetem volt. Valami szaros papírmunkát végeztem épp Beomgyu irataival kapcsolatban. – Szeretném ha tudná azt, hogy nem fogok utána futni. Ha baja van az alvással, keressen meg.

– Jogos... – tette le a kezében lévő bögrét az asztalra. – Majd mondom neki, hogy bent maradok én az újoncokkal estére. Legalább ennyit kéne tennem érte. – egyetértően bólintottam. Tényleg nem ártana ha segítene kicsit Sunoonak. Mármint nem csak ő, mindenki vállalhatna valamit a babaarcú helyett, hogy ne kelljen neki annyit dolgoznia.

– Seungmin in the building! – rontott be az ajtón valami random gyerek. Ahogy elnéztem ő is hibrid volt, valószínűleg béta, kutya.

– Idióta ne kiabálj! – szólt ki neki valaki a gépek mögül. Szegények ők is nagyon sokat dolgoznak, és valaki mindig elveszi a figyelmüket. Most épp ez a tag aki ordibálva köszöntötte a társaságot.

– Áh, Seungmin! Már vártunk. – köszöntötte őt Soobin. – Mutatom hol vannak a kicsik. – indult el a főnökünk egy irányba, de az újdonsült érkező nem feltétlen akart vele menni.

– Már ne haragudj, de neked nem Seungmin vagyok, hanem Seungmin hyung. – kezdtett el kötekedni azonnal a kutya.

– Istenem te. Szóval akkor Seungmin hyung, gyere, megyünk a kölykökhöz. – indult el ismét, de most már ez a Seungmin is követte.

– Szóval három omega fiú. Kai, Gyu, és Jake. – kezdett halkulni az idegen, mivel egyre távolabb értek tőlünk.

– Fogalmam nincs ki ő, de kedvelem a tagot. – csapódott hozzánk szinte azonnal Yon. – Olyan bolondos mint én! – mosolyodott el szélesen.

– Ha te mondod. – rántotta meg vállát Taehyun, és a bögrével a kezébe elsétált a mosogatóig. – Soobin említette hogy fog jönni Beomgyuékhoz valaki, csak azt nem mondta mikor. – ásított egy nagyot annak ellenére a cicafiú, hogy most ivott meg vagy két pohár kávét. Ő sem alszik túl sokat. Állítólag a húga beszél hozzá álmában, és Taet vádolja azért, mert nem volt képes megvédeni őt. – Megyek vissza dolgozni. Ha akarsz most tudsz beszélni Sunooval, mivel valószínűleg kiküldték őt az omegáktól. – nézett vissza rám egy pillanatra a hibrid.

– Szerintem menj. Legutóbb is megmondta, hogy nem mer kezdeményezni. Könnyítsd meg a dolgát. – mutatta meg nekem villogó, éles fogait vámpír társam. Bólintottam egyet, és elindultam a szoba felé, ahol az újoncok tartózkodnak.

Taehyunnak igaza volt. Sunoot kiküldték, így ő a falnak támaszkodva piszkálgatta a haját. Kis édes... Óvatosan mögéosonva köszöntem rá halkan, mire picit megugrott. Felém fordult szinte azonnal. Látszott szegénykémen, hogy nem sokat aludhatott. Ha megint rémálmai vannak, és azok egyre durvábbak, nem is csodálom.

– Riki.. – dörzsölte meg fáradtan szemét. – Aludni akarok. – rámnézve pislogott pár hosszút. Tényleg alig alszik. – Veled akarok...

– Istenem te fiú. – öleltem át derekát, mire fejét vállamra hajtotta. Nem telt bele sok idő, Sunoo már el is aludt. Állva. Nem tudom hogy sikerült neki, de ügyes mondhatom. Úgy is tud aludni mint a lovak... Ezt nem sokmindenki mondhatja el magáról. Gondolom...

Megcsörgettem Sunghoont, hogy jöjjön már le értünk, mivel én gyalog voltam, és a házunk úgy is útbaesett.. ha tett egy pici kitérőt. Ezután Sunoot óvatosan felkaptam menyasszonypózba, és bekopogtam az omegák szobájába. Soobin kiszólt nekem, hogy jöhetek, így hát lassan kinyitottam az ajtót. Ahogy meglátta hyungomat a kezembe, aggódóvá vált a tekintete. Aranyos hogy mindig mindenkire próbál figyelni.
A helyiségben tartózkodó másik négy ember is felfigyelt érkezésünkre.

– Soobin hyung. Nem haragszol meg ha hazaviszem ezt a babát? Túlhajszolja magát, napok óta nem eszik, és nem is alszik rendesen. – igazítottam meg a fiút, hogy kényelmesen tudjon aludni a karjaimban.

– Persze vidd. És ameddig rendesen ki nem piheni magát, addig nem is jöhet dolgozni. Te pedig mellette leszel, Yon majd bejár, ő úgy is imádja a munkáját. – mosolygott rám kedvesen Soobin. Ő a mi arnyszívű falkavezérünk. A mi alfánk.

– Ugye rendbe fog jönni? – kérdezte Jake. Egy kisebb görbületre húzva ajkaim bólintottam.

– Soobin be tudod engedni Hoont? Ha minden igaz ő lesz az. – mondtam mikor meghallottam, hogy valaki eszeveszettül koporászik a bejárati ajtón. Bin hyung tette amit kértem, így pillanatok alatt előttünk termett Sunghoon. – Át veszed picit ezt a nagyra nőtt gyereket amíg összepakolom a cuccait? – nyomtam a sokkos arcú barátunk kezébe lakótársát, és úgy tettem ahogy mondtam. Azt a néhány dolgot ami itt volt Sunoonak, és kellhet, összepakoltam.

– Visszaadom rendben? Végülis a te majdnem-pasid. – adta vissza nekem azt a gyönyörűséget, akibe annyiszor leszek szerelmes ahányszor látom. Újra és újra.