Sacrifice - Sunki

|9|

Kim Sunoo:

Három napja volt, hogy találkoztam Rikivel. Nagyon jól éreztem magam vele, és a nap végén még telefonszámot is cseréltünk, valamint minden létező közösségi oldalon követni kezdtük a másikat. De azóta nem hallottam róla. Kicsit fura, hogy nem írt, vagy hívott, mivel megbeszéltük, hogy fog. De biztos valami fontos dolga akad.. ami három napja tart... Közben kicuccoltam anyáméktól, és igyekszem hamar munkát találni, mivel nem lenne rossz elköltözni Sunghoontól. Heeseungot úgy is idegesígem. Apropó.. Heeseugot nem láttam egy jó ideje, ami pozitív.

- Sunoo-ya - lépett be a szobámba Sunghoon. - Kaptál egy üzenetet a rózsaszín hajú bohókás tagtól. Jungwon hozta le, de azt mondta siet, szóval nem jött be, de üdvözöl. - nyújotta át a kis összehajtogatott cetlit. Hoonnal érdekes, de nem sokat találkozom most, még úgy se, hogy egy házban tartózkodunk. Nem tudom, hogy mi történt, nem is akarom kényszeríteni arra, hogy elmondja.

- Köszönöm hyung. - vettem magamhoz Yeonjun üzenetét.

- Akkor nem is zavarlak. - lépett ki a szobából mosolyogva.

A cetlit szétnyitottam, amiben csak annyi állt hogy; "Ha meggondoltad magad, hívj fel - CYJ." Plusz a telefonszám. A papírt odébb raktam, miközben megforgattam szemeim. Egy égi jel. Tudnék nekik segíteni. És pont ez idegesít a leges legjobban. Ha felhívom, akkor lehet minden jól fog sikerülni. Ők kapnak plusz egy embert az omegák megmentése érdekében, én pedig munkát szerzek. Csak arra lennék kíváncsi, hogy fizetnek-e. Mármint nem akarok én pofátlan lenni, de asszem pont nagy szükségem van a pénzre.

- Van értelme felhívnom? - gondolkodtam hangosan. - Miért áll nehéz döntésekből az életem?! - siránkoztam egy kicsit, hangosan, majd a tükröt magam felé fordítva, megigazítva a hajam, és telefonomért nyúltam. Tudtam hogy nem fogom kibírni, hogy ne hívjam fel. Ahhoz túl kíváncsi voltam. - Pinkie pie! - szóltam a telefonba halkan.

- Sunoo?

- Aham - bólogattam zavartan. Megtettem, felhívtam, csak franc tudja ezután mit fogok neki mondani.

- Áh! Pont jókor hívtál. Így már lesz egy biztos csapatunk. Te leszel a szólnokunk! - jelentette ki boldogan.

- Ácsi. Nem azt mondtam, hogy csatlakozom, csak felhívtalak. Tudunk beszélni lehetőleg személyesen?

- Persze. Érted küldöm Soobint. Most úgy is unatkozik. Ahol múltor voltunk oda?

- Igen. - vágtam rá azonnal, és leraktuk a telefont egy köszönés után.

Valami értelmesebb ruhába átöltöztem, mivel azért mégsem nézhetek én úgy ki, mint egy utca széli kurva, és átmentem a nappaliba. Éppen valami értelmes kaját akartam magamnak csinálni, de valaki hosszan ráfeküdt a dudára, amire rémülten kaptam fel a fejem. Hevesen dobogó szívemre szorítottam a kezem, úgy nyitottam ki az ajtót. Egy fekete autó parkolt a ház előtt, az ablak üvegei sötétítettek voltak. Ahogy meglátott, mégegyszer dudált, de immár egy kisebbet. Értem jött. Rendkívül bíztató. Egy pillanatra még visszaszaladt a házba elpakolni az előkészített hozzávalókat, és felvenni a cipőm. A házból ismét kiléptem, és kulcsra zárva azt, és az autóhoz, valamint a benne várakozó férfihez siettem. Félve ültem be az anyósülésre. Elgodnolkodtam egy pillanatig azon, hogy hátra üljek-e, de nem akartam bunkó lenni, így a fekete hajú mellett foglaltam helyet.

- Choi Soobin. - köszönt nekem komoly hangon. Nagyot nyelve ránéztem. Szürke farkas fülei voltak. Szóval így néz ki egy hibrid. - Hibrid. Farkas. Alfa. - írta le magát három szóval. - Bocs ha bunkó vagyok, de most sokat stresszelek. Össze kell állítanom a keresőcsapatokat, jó hely és időbeosztást kell írnom, ahoz, hogy kinek mi a területe, hova való. Éjjel nappal csak godnolkodom. - ásított egy nagyot. Farkasokhoz illő fogsorral rendelkezik.

- Én.. hát Kim Sunoo. És gondolom mindent is tudsz rólam, hamár én is szóba jöttem az omega kereső hadművelethez. - motyogtam szinte magamnak. Félelmetes volt ilyen közel lenni egy szörnyhöz. Yeonjunt múltor elviseltem, de rajta kívül maximum Yont. Bár ő is elég fura volt, és egy kicsit Rikiéknél is szorongtam.

- Yeonjun mesélte, hogy félsz. Ha szeretnél, még hátra ülhetsz. - mosolygott rám kedvesen.

- Nem köszönöm, jó lesz így. - viszonoztam mosolyát, de szerintem látta, sőt érezhette is rajtam, hogy rettegek.

***

- Értem, hogy mi a terv, de még mindig félek tőletek. Nem hinném, hogy tudnék velük beszélni. - hajtottam le a fejem szégyenlősen.

- Ezért akarunk most bedobni a mélyvízbe. - avatott be Soobin hyung a tervükbe. Értetlenül néztem a két férfire felváltva.

- Figyelj Sunoo. Csak segíteni akarunk mi is, és ezzel te is segítesz nekünk. Tudod tegnap hoztak egy fiatal srácot az egyik keresőcsoport. - kezdte el mesélni Yeonjun, miközben megfogta a kezem, és óvatosan elindult velem egy ajtó felé. - Kang Taehyunnak hívják, huszonhárom éves, és egy béta, macska hibrid. Nem régen a szeme láttára erőszakolták meg a húgát, majd verték halálra a lányt. Nem eszik, nem beszél, és nem is iszik, valamint mindent ki kellett tőle hoznunk, mivel bármi ami bekerült hozzá, azzal ártotta a saját testi épségét. Az információkat az utcában élő emberektől, valamint a személyi kártyájáról tudunk. Nem is értettük mért nem hívtak rendőröket a szemtanúk. Mindenesetre, bízunk benned, hogy legalább szólásra bírod, vagy legalább eltűr maga mellett. Nem kell tőle megijedned, téged nem fog bántani Sunoo. - nézett komolyan a szemembe. Hogy én már megint mibe keveredtem... Mielőtt beléptem volna, Yeonjun egy bizató mosollyal az arcán nyomott puszit a homlokomra. Kicsit zavarba is hozott, de másra kellett koncentrálnom. Egy nagy levegőt véve léptem be a szobába. A fiú rám nézett. Szemei alatt nagy karikák voltak, bőre sápadt, arca csupa seb, és vér volt. Feltételezhetően ő okozta magának a sérüléseket. Fekete cica fülei, és farka volt, valamint éles körmei.

- Szia Taehyun. Nem akarom rád erőltetni magam, nem akarok zavarni, csak beküldtek... Sunoo vagyok.