Sacrifice - Sunki

|32|

Nishimura Riki:

Egy újabb hétfő, ami azt jelenti hogy megint öt napot ki kell bírnom babám "nélkül". Ismét ugyan olyan unalmas lesz minden, mivel még mindig sokat dolgozik az omegákkal és igen fáradt szokott lenni. Most pedig hogy Kai babát vár... Félek nehezebb dolga lesz. Nem hinném hogy könnyű egy terhes omegával. Soobin is megszívta ha úgy nézzül...

– Fel vagy Riki? – kezdett el mocorogni szerelmem a mellkason. Egész éjjel ott aludt, ami nagyon aranyos volt. – Megint bámultál? – dörzsölte meg szemét, majd jó szorosan megölelt. Persze a reggeli csók sem maradhatott el, így miután elengedtem ajkaira hajoltam. Egy ideje minden reggelt így kezdünk. Szereti tudni hogy aludtam-e, valamit szeretne egy ölelést én pedig a csókom amit egész éjjel vártam.

– Aludtam is egy kicsit. – túrtam bele puha hajába, és simogatni kezdtem fejbőrét. Egy jóleső sóhaj hagyta el tökéletes ajkait. Visszacsukta szemeit, szerintem aludni készült még, de sajnos nem tehette, mivel meló van. Este közösen lezuhanyoztunk, szóval úgy döntöttünk, hogy most reggelről nem megyünk el. Nagy nehezen kikeltünk az ágyunkból, és felöltöztünk, majd elindultunk a konyhába reggelizni.

– Bonjour messieurs, bon appétit! (Jó reggelt uraim, jó étvágyat!) – mutatott az asztalra ahol egy csomó étel kapott helyet. Többek között volt ott főtt tojás, rizs, sok zöldség, gyümölcslé és még sorolhatnám. Yon kitett magáért. Úgy éreztem, hogy ebből még nekem is kell ennem hiába nem fogyasztok emberi ételeket.

– Azta Yon.. és ezt így csak nekünk? – csodálkozott Sunoo. Mosolyogva néztem rá, míg ő csak az ételeket bámulta nyitott szájjál, és csillogó szemekkel.

– Csukd be a szád szívem... Kifolyik belőle a nyálad.. – borzoltam össze a haját, és leültem az étkezőasztalhoz a szokásos helyemre.

– Igazából ezt csak oppának készítettem. – köhintett egyet, miközben Sunoo elé rakott egy tányért aki mellém ült ez idő alatt.

– Mint ha én nem lennék az oppád! – forgattam meg a szemem morogva.

– Hahh mert nem is vagy az! – nyújtotta ki a nyelvét gonoszan mosolyogva.

– Nem tudsz hozzá hangot adni mint Yeonjun hyung? Béna vagy!! – mutattam fel kezem, amin egyedül a lefelé tartott hüvelykujjam volt kivehető.

– Booo!! – csatlakozott babám is miközben megfogott egy paradicsomot annak céljából, hogy Yonnak dobja.

– Hyung azért légyszi ne pazarold a kaját.. – fogtam meg kezét óvatosan, és kivettem belőle a zöldséget. Őrült egy srác, de szerintem ezt nem is kell mondanom.

– Azt hittem tényleg megsoroztok paradicsommal. Itt egyedül ti vagytok a bénák! – mutatott be Sunoonak meg nekem. Szerintem nem lennének boldogak a szülei hogy ha látnák mire tanítottam a lányukat.. Meg hát még elég gyerekes szegény.. csak tizenhét éves, szóval még elnézem neki hogy ilyen kis hülye.. bár lehet sosem fog megkomolyodni, nem volt gyerekkora. Lehet hagyni kéne had bolondozzon. Még csak tizenhét.. még iskolába kéne járnia, erre ő már dolgozik, és abba minden erejét belefekteti. Szeret segíteni másoknak. Nagyon becsülöm ezt benne, és boldog vagyok hogy nekem ilyen legjobb bartánőm van. – Na mivan csak ennyit tudsz Ni-ki?? Lefagysz hmm??? – nevetett fel ördögien.

– Elgondolkodtam, méghozzá azon hogy amikor találkoztunk nem kellett volna téged befogadjalak! – álltam neki reggelizni.

– Ha nem fogadsz be nem ismered meg Sunoot. – emelte meg a szemöldökét azzal a tipikus "na erre mit tudsz mondani" arcal.

– Faszomat bele. Nyertél. Méghozzá megnyerted hogy egész nap csöndbe kell legyél. Hogy tetszik? – mosolyogtam rá, de ahogy nyitotta a száját hogy válaszoljon, megelőztem. – A-a! – ráztam meg a fejem – Nincs beszéd. – Sunoo jól szórakozott azon mit el nem tudunk hülyéskedni mi ketten. Végülis legjobb barátok vagyunk, le se tagadhatnánk.

***

– Ni-ki azért hogy jöttél! Már azt hittem kihagyod a közös kávézást. – csapott egy nagyot az asztalra Yeonjun ahogy beléptem a konyhába. Szerintem abba a pillanatban majdnem beszartam. Mármint hogy az istenbe bír így megijeszteni engem az az állat...

– Ki nem hagynám! – fogtam vele gyorsan kezet, majd már a langyos kávémért nyúltam. Kivételesen nem sikerült neki eltalálnia mikor érkezem. – Na mesélj. Látom az arcodon. – mosolyogtam rá a farkasa amit ő viszonzott is.

– Végre összejöttem Beomgyuval. – vidáman gratuláltam neki, végre lépett. Szélsebesen halad előre a kapcsolatuk, aminek valószínűleg az összes dolgozó örül. Olyanok vagyunk mint egy nagy család. A gyerekek az omegák a többiek a nagytesók, Soob hyung pedig az apánk. Várj nem ez így nem jó. Inkább csak egy nagy család vagyunk akik mindenkit támogatnak mindenben. – Engem nem érdekel hogy ki mit gondol, de Gyu szeretette volna ha a munkahely velünk együtt örül, viszont ők csak Soobin és Kai babáját látják a szemük előtt. – kicsit meglepett amit Yeonjun hyung mondott. Mármint konkrétan figyelmen kívül hagyták azt, hogy Beom és Jun végre együtt vannak és boldogok? Mondtam volna hogy ez faszság, de hyung ilyenekről nem hazudik. Ez igenis komoly...

– Beomgyu felőli oldalát Sunoo intézi.. – veregettem meg az immár fekete hajú farkas hátát. – Te pedig.. nem tudom biztos nem zavar hogy leszarják mi van veletek? – bólinott egy nagyot. – Akkor az omegádat intézi babám. De bármi van Jun tényleg bármi, akkor csak szólj. Nem feltétlen a szavak vámpírja vagyok, de itt vagyok ha segítség kell. – egy bíztató mosolyra húztam ajkam. – Ha pedig több figyelmet szeretnétek, rakd teherbe Beomgyu hyungot. – ittam bele a kávémba. – Persze csak viccelek, nehogy megtedd, még korai...