Sacrifice - Sunki

|17|

Kim Sunoo:

Úgy beszéltük meg Sunghoonnal, hogy Riki munka után hazavisz engem, így hát elmentünk melózni, ahol Soobin azzal fogadott minket, hogy rohanjunk, mivel a környékről jött egy riasztás, miszerint több hibridet láttak elég rossz állapotban. Én Soobinnal és Yeonjunnal tartottam, ami nem feltétlen tetszett a felsorolt személyek közül a második miatt. Azóta nem beszéltem vele, és az úton is próbáltam ignorálni, de nem nagyon sikerült.

– Sunoo... Ne haragudj.. – szólalt meg ismét. Soobin ült a volán mögött, mi pedig a hátsó üléseken foglaltunk helyet. – Bocsáss meg, nem fogok többet olyat tenni amivel bántalak!

– Hyung. – köszörültem meg a torkom, és a könyörgő felé fordultam. – Az egy hét Rikiéknél ráébresztett, hogy úgy szeretlek téged mint a bátyámat, de semmivel se jobban. Ne haragudj Yeonjun hyung, nem akarlak megbántani mivel csodálatos ember vagy, és eltávolodni sem akarok, mivel szükségem van rád... – hadartam le egy levegővel, majd miután friss oxigénhez jutott a tüdőm, folytattam. – Ne haragudj rám, és tudd, hogy én megbocsátottam neked. – fogtam meg a térdén pihenő kezét. Teljesen máshogy érek hozzá mint Rikihez.

– Elfogadom hogy így gondolod, de ne hidd hogy egyről a kettőre változnak az érzéseim. – bólintott egy nagyot. Nem is tudom mennyire hálás vagyok azért, mert ilyen embereket tudhatok magam körül.

– Gyerekek én is itt vagyok ám. – szólt közbe Soobin vigyorogva.

– Tudod te hogy ki a gyerek! – nyújtotta ki nyelvét a rózsaszín hajú sértődötten. Soobin és én is halkan felkuncogtunk erre.

– Ideértünk, és szétválunk. Ha valamit talátok, azonnal hívjatok. – indult ez a hibrid egy neki tetszőleges irányba miután lezárta az autót. Yeonjun bólitva fordult egy másfele, és ő is útnak eredt. Nekem pedig maradt egy sikátor. Egy kibaszott sikátor. Nagyon jó, mondhatom...

– Hogy mindig nekem kell a legijesztőbb helyre menni! – bosszankodtam halkan. A zseblámpámat előkotortam, mivel a kis területen csak egy pislákoló utcai lámpa volt. Bekapcsolva a világítást kezdtem el sétálni a sikátor felé.

Már egy ideje mentem, meg hát néhány helyen lekanyarodtam, amikor is megláttam valamit mocorogni a fal mellett. Egy pillanatra megállt a szívem is. Nem akartam rávilágítani, mivel mi van ha valami vadállat, de mégis ott volt az a lehetőség, hogy "és ha egy omega?". Szóval őrülten kalapáló szívvel fordultam felé, miközben elmormoltam egy szeretlek Rikit. És ahogy megláttam hogy mi van ott, majdnem sírva fakadtam. Egy kibaszott fiú ült a porban, szakadt ruhákban. Egy macska hibrid. Elmondtam magamban egy miatyánkot, és halkan megszólítottam.

– Szia. –vettem egy nagy levegőt, és elmosolyodtam.

– Most elviszel mi? És megerőszakolsz, vagy eladsz? – tapasztotta kezeit fehéres szürkés füleire, és erősen leszorította szemeit.

– Jézusom, dehogy. Egy hibrid mentő alapítványtól vagyok. Nem szeretnélek bántani. A nevem Kim Sunoo. – végre rám nézett. Szép arca volt, különleges. Nem látsz ilyen koreait az utcán mindennap.

– Kai. Huening Kai. – szólalt meg halkan. – Remélem hogy igazat beszélsz, és nem viszel el.

– Nem szoktam hazudni. – léptem hozzá közelebb. – Szeretnék neked segíteni, szóval magammal vihetlek? – guggoltam le mellé óvatosan megsimítva az arcát. Megrázta a fejét.

– Nem egyedül vagyok. Még két omega van velem. Az egyikőjük most vesztette el a kisbabáját, a másik pedig nem is olyan rég lett megerőszakolva. – nyelt egy nagyot. – Nem hagyhatom őket egyedül.

– Nem fogjuk. Felhívom két munkatársam rendben? Aztán közösen megünk értük. Addig keress a táskámban valami ételt vagy italt. Bármit használhat, vagy elfogyaszthatsz. – nyomtam a kezébe fekete hátim, és kicsit arrébb sétálva csörgetni kezdtem Soobint. Gyorsan elmondtam neki hogy mi a szitu, és küldtem egy koordinátát, amit továbbítottam Yeonjunnak, és már csak várni kellett. Addig pedig Kai falatozott.

– Geci bazd meg úgy rohantam mint még életemben soha. – állt meg előttünk Soobin hyung a térdén támaszkodva, és lihegve.

– Nem kell félni tőle, csak egy idióta alfa, nem bánt. – fordultam a mellettem ülő cica mellé. Kezdek nagyon jóba lenni a macska-hibridekkel. Kai óvatosan felnézett rá, és az az arc amit akkor vágott, amikor találtkozott hyung tekintetével az övé... Én azt mondom szerelem első látásra.

– Biztosan nem? – nyelt egy nagyot a mellettem ülő közelebb húzódva hozzám.

– Teljesen. – nyitottam ki Soobin száját, és belehelyeztem a kezem – Látod, nem harap. Jó kutya. – pacskoltam meg a kis pofiját a nyálas kezemet pedig kiszedve szájából beletöröltem a pólójába. – Pedig én aztán nagyon félek a lényektől.

– Ezt alá tudom támasztani. – hallottuk meg rózsazsín bundás társunk hangját mögüllünk, így felé fordultunk. – Choi Yeonjun, vérfarkas, de a legszelídebb amit valaha láttál. Határozottan top vagyok. – mutatta be magát Jun, mire Soobin megforgatta szemeit.

– Switch. Ugye ezt akartad mondani. "Ahh Soobinhh" vagy.. "oppah, otth". – nyögött fel hyung, amin kicsit megelepődtünk mind a hárman. Najó! Mi a fasz történt ezek között?

– Az azért történt, mert be voltunk rúgva. – grimaszolt Yeon.

Miután befejezték a veszekedést az idősek Kai a társai elé vezetett minket. Mint kiderült a két fiú közül az egyik nagyon félénk, csak Kai sokadik kérésére mert velünk tartani, a másik pedig elég depresszív.

Az ötszemélyes kocsiba úgy sikerült beférnünk, hogy nagy örömömre engem Soobin ölébe ültettek, mivel Yeonjun vezetett. Bár ezerszer jobb mint ha a rangidősön kellett volna utaznom, így is kínos volt. Ha ezt Riki megtudná, nem hinném hogy Soobin továbbra is rendelkezne a farkával. Mármint azzal amelyik elől van. Az anyós ülésre beültették a Beomgyu nevű tigris omegát, hátul pedig középen Kai, a sofőrünk mögött pedig Jake ült. Mint kiderült ő veszítette el gyermekét. Már a hatodik hónapban jártak, amikor érezte a fiú, hogy nem mozog a baba, így gyorsan orvoshoz szaladtak vele. Kiderült, hogy Jake kislánya halott. A fiú erős depresszióban szenved azóta. Kai azt mondta, nehéz vele kommunikálni. A farkas omega mindenkit eltaszított magától. Fájt hallani történeteiket, de az jobbá tette, hogy most már biztonságba vannak. Innentől pedig a munkahelyünkön fognak lakni, csak úgy mint Taehyun. Úgy gondoljuk, könnyebb lesz nekik velünk beszélni, mivel mi találtunk rájuk.

Hjejjj utolértem magam, szóval ezt a részt így az este folyamán hozam össze. Készültem Niki szülinapján is részt kirakni, de nem sikerült, amiért bocsánat.

Innentől pedig szeretnék átállni a heti egy részre, mivel emellett dolgozok még könyvekkel, valamit már ahoz képest kevés van a félévhez így jól meg kell nyomnom a tanulást.

Új upedate:
!MINDEN PÉNTEK!