Sacrifice - Sunki

|25|

Nishimura Riki:

Sunooval együtt lenni ezerszer jobb mint ahogy gondoltam. Az érintése, a csókja, a szavai.. nagyon jól esnek. Ez a fiú az őtületbe kerget. Egyszerre édes, pimasz, és perverz, ami nem tudom hogy megy neki, de képes nagyon piszkos dolgokat cukin elmondani szemrebbenés nélkül, ami.. hogy is mondjam.. többször okozott már problémát nekem odalent. Bár azóta eltelt pár nap, és nem történt sokminden. Sunoo "sebe" amit én okoztam, fogjuk rá hogy gyógyulóban van, de a kisbabám folyton fájlalja. Végülis ő akarta, szóval magára vessen. Én nem akartam ráerőszakolni.

– Itt vannak az én kis szíveim! – köszönt ránk Yon a nappaliból, akit amúgy egyre kevesebbet látok itthon. Most vagy van valakije, vagy alakulóban van, vagy végre sikerült neki barátokat szerezni. Akármelyik opció az igaz, a lényeg, hogy boldog, és nem lóg folyton a nyakunkon.

– Szia Yonie. – sétált oda hozzá Sunoo, hogy jól megölelgesse. Drága barátnőm még nála is alacsonyabb. Szerintem még életemben nem láttam olyan tinit vagy felnőtet aki ne lenne magasabb a vámpírlánynál. Yon örökre pici marad, amibe igazán beletörődhetne már.

– Oppa. – mosolygott rá az alacsony. – Neked is jó reggelt Riki oppa. – fordult felém ahogy abbahagyta a párom ölelgetését.

– Ez Sunoo szájából valamiért jobban hangzik. – jegyeztem meg halkan, de pechemre mind kettő tisztán hallotta. Kerek szemekkel bámutak rám, amihez Sunoo még el is pirult elég feltűnően. Nyomtam egy pici puszit a halántékára, és kicsit alrébb sétáltam saját teret hagyva nekik.

– Szerintem a részletekbe ne menjünk bele. – zárta le ennyivel a témát a lány rám sandítva, és a kisemberre nézve intézett hozzá egy kérdést.: – Mikor jösz vissza dolgozni? Sunghoonnak már elege van az omegákból, Soobinnak nincs rájuk ideje, Yeonjunra meg nem lehet őket bízni. Szinte olyan lenne mint ha egy hülye ovist a bölcsisek közé zárnánk. – ált le beszélgetni a fiúmmal, engem pedig kizártak a témából, így kicsit kedvetlenül mentem a konyhába egy adag vért keresni magamnak. És ha már vér.. azóta hogy Sunooval megismerkedtem, nem jártam az anyukájáék boltja felé, pont ahogy ő sem. Yon szokott menni kajáért, mivel megértette hogy miért nem szeretnénk találkozni velük. Állítólag Mrs. Kim nagyon hiányolja a fiát, legalábbis Yon erről számolt be nekünk. Sunoo ezt megpróbálta figyelmen kívül hagyni, de persze nem tudta. Amióta megharaptam kicsit közelebb érzem őt magamhoz, ezáltal néha szavak nélkül is megértem mit szeretne mondani. Vagy lehet semmi köze nincs ehez annak hogy megharaptam, de azóta kezdtük el jobban érteni egymást. Bár belegondolva ez azért is lehet, mivel azóta minden nap együtt voltunk. Nem is értem miért keverek mindent. Ez olyan Sunoos. Hatással van rám.

– Riki-ya!! – kiabált ki Sunookám a nappaliból. – Mikor megyünk munkába?? – kicsit meglepett a kérdése. Mármint dolgozni akart menni..(?), ami komoly haladás volt a mélypontja után. Így fehívta Sunghoont, hogy nem kell ma helyettesítenie, felöltöztünk, és bepattantunk a kocsiba, hogy minél hamarabb odaérjünk. Na de honnan is volt a kocsi? Egyszerű. Soobin hyung szeretete jeléül kölcsön adta az egyik kisautót hogy babámmal tudjuk hordozni az a három rakoncátlan omegát ha arra lenne szükség. És mivel én tudok vezetni, ezért rám bízta. Egyszerűen megfogalmazva: én lettem az új, ideéglenes tulaja.

***

– Na ki tért vissza?! – lépett be párom ordítva az irodába. Ez volt aztán a belépő. Mindenki kicsit ijednen nézett fel a munkájából, gondolom nem számítottak ilyesmire.

– Szívem nyugi. – simítottam a derekára ahogy utolértem. A dolgozók persze mosolyogva köszöntek vissza Sunoonak, mivel mindenkinek hiányzott, de szerintem kicsit túlzás volt kiabálva visszatérni. Bár ő tudja.

– Sziasztok fiúk! – köszönt ránk mosolyogva Soobin, de ahogy felfogta kiket is látott, azonnal visszaforudult. – Ti hogy kerültök ide?? – nem értette mi van, amikor pedig kiült a teljes értetlenség az arcára, elég viccesen nézett ki.

– Dolgozni akart, szóval hoztam. – adtam rá a legegyszerűbb választ. Arról nem kell tudni, hogy Yon beszélte rá.

– Akkor minden rendben köztetek? – jött elő mosolyogva Jake, amire mind a ketten bólogatni kezdtünk. – Mondtam én hogy el kell menned hozzá. – ölelte át Sunoot.

– Köszönöm Jake.

– Ha tényleg miattad jött, akkor én is megköszönöm. – néztem mosolyogva a farkas omegára mikor már nem ölelgették egymást a kisbabámmal.

– Semmiség. Szívesen tettem. Szükségünk van Sunoo-yara. – borzolta össze a fiú haját. – A többiek nem bírnak azzal a két őrültel. Most is összevesztek valamin, és épp azért jöttem, hogy szerezzek valakit aki szétszedi őket, de ahogy látom a legjobb emberünk van itt erre. – fogta meg hyungom kezét, és elkezdte őt húzni az omegatanyába.

– Remélem nem voltál nagyon erőszakos. – sétált mellém lazán Yeonjun hyung, és az egyik kezét átdobva vállaim felett, elindult a kis étkező szerűségbe, magával húzva engem. Ahogy már csak ketten maradtunk, megráztam a fejem a kérdésére válaszolva. – Rendben. Örülök neki. Viszont nálunk problémák adódtak.

– Unk? – értetlenkedtem. Nem bítam felfogni, hogy most velem van e a baj, vagy csak lemaradtam valamiről.

– Beomgyu. – szinte azonnal fejbevágtam magam, mivel gondolhattam volna rájuk, de nyilván a rózsaszínködtől szinte lélegezni is elfelejtek, nem hogy valami értelmes dolog jusson az eszembe.  – Annyira vonzó.. én nem bírok magammal. Mit kéne tennem? Minél többet beszélek vele, annál jobban akarom hogy az enyém legyen, csakis az enyém.

– Az tény hogy nem szerelmi tanácsadónak vagy minek születtem, de szerintem beszélj vele. Én úgy gondolom megéri. Max magábazárkózik, de azt Sunoo megoldja. Nem veszíthetsz nagyon sokat. – mondtam kedvesen a rózsaszín hajúnak, amire megköszönte, és már ment is volna ki, de végül csak úgy döntött, hogy főz magának egy teát.